A csodálatos hanggal megáldott Rosalia De Souza nemrég éppen Nicola Conte, a neves olasz jazzgroove producer/dj segítségével készítette el Garota Moderne címû albumát - s máris kezünkben tarthatjuk az album ihletett remixváltozatát (Garota Diferente). Na és? - legyinthetnénk, ám ezúttal alaptalanul, hiszen a feldolgozott, újraértelmezett és újrafelvett dalok többnyire felülütik az eredetit, stílusukban, tempójukban is kellõen sokszínûek, ráadásul valamennyi megõrizte Rosalia lenyûgözõ vokálját.
Az Adriana címû darabot például a Jazzflora válogatásról ismerõs finn Five Corners Quintet rögzítette újra - a száz százalékig friss és élõ produkció remek felvezetése az elkövetkezõ több mint hetvenperces zenei orgiának, mely nagyjából a gyors, gyors, lassú logikáját kö-veti - talán nem pontosan ilyen egyenletes eloszlásban.
A következõ darab ugyanis a brit Zero dB kettõs ravasz interpretációja a Maria Moita témájára: elõbb középtempós bossa, billentyûkkel, akusztikus gitárral, azután törés nélkül folytatódik a szám, ezentúl drum & bassben! A brazil díva hangja és a futurisztikus basszus, a szépség és a szörnyeteg egy kompozíción belül - s mondanunk kell, szinte arra termett, hogy táncoljon rá, aki még él.
A Trüby Trio jó kis taposós, négynegyedes változatot kerekített a Fica Mal Com Deus címû gyönyörû balladából, míg a Samba Novo címû darabot a harsonás Gianluca Petronella szabta át saját ízlésére a fuvolás Paolo Porta bûntársi segédletével - az eredmény: bossa beütésû house. A dán Povo duó finn kollégáihoz hasonlóan újra rögzítette a Saudosismo címû Caetano Veloso-szerzeményt, s az eredmény ugyanúgy hibátlan és ihletett, mint Gerardo Frisinának és kisegyüttesének kísérlete a Bossa 31 tökéletes domesztikálására.
A bossa nova hagyományhoz hû verziók után jönnek azok, melyek rugalmasan elszakadtak a tradícióktól. A Stateless (Andreas Saag a funky Göteborgból) például elsõre úgy tesz, mintha úszós, majdhogynem ambient darabot varázsolt volna - ismét csak a Fica Mal Com Deusból, hogy négy perc után beinduljon a jazzstep - a la '96! A Raw Deal meggyõzõen hozza a színvonalat: egy kis törzsi/afro ritmusalap, majd jön a Zona Sul kockázatmentes funky house változata, úgy 80 körüli szintihangmintákkal nyakonöntve. A Big Bang (Simone Serritella) ehhez képest a Canto Da Ossanha egy valószínûtlen mutáns, viszont rendkívül vidám, funky verzióját hozta létre, s nem marad el az obligát szintiszóló sem!
A hátralévõ zeneidõ a nyugis daraboknak szentelõdik: a Buscemi árulkodó címû (Chilling Out In Venice Mix) feldolgozásában a Bossa 31 megfontoltan lüktet, de így sem üt kisebbet, a Dining Rooms (Ste-fano Ghittoni és Cesare Malfatti duója) viszont csaknem akusztikus (ahogy mostanában rendkívül elmésen hívják: nu-folk) változatban játszotta el újra a Mais címû szomorú számot, de azért a végén valahogy mégse a keserûség marad meg bennünk.
- minek -
Schema/Deep Distribution, 2004
