- ts -

Olvasmányélményeimből tudom jól, hogy előítéletektől terhelten moziba ülni illetlenség, de legalábbis levon a kaland élvezeti értékéből. Lehet a dologban valami, bár azt csak rosszakaróim állítják, hogy velem ilyesmi utoljára akkor fordult elő, amikor tévedésből mentem moziba. Egy szó, mint száz, hagyjanak engem, legyenek szívesek, bármiféle kőtáblákkal, legyen azokra akár a filmkészítés, akár a filmnézés szabályzata vésve, hogy a velős palacsintáról meg a decens tömegközlekedésről ne is szóljunk. Dogmatikusok kíméljenek, piszok nyitott egy demokrata szeretnék lenni.

Ha Hollywood bevetésre indul, mindig tudományos színvonalú és mennyiségű arzenált visz a hóna alatt, nehogy má´ véletlenül mégis a sárgák (az utóbbi időkben arabok) győzzenek. Most is oldalakra rúgna a hiánytalan enumeráció, amiből ha az Ördögűző, a Francia kapcsolat többszörösen díjakkal dekorált rendezőjét kiemeljük, már önmagában rábeszélésnek számít. Ha ehhez még hozzávesszük a műfaji sokszínűséget (tudniillik egy tárgyalótermi drámába ojtott, háborús jellegű, nyomozásos akciómozit látunk), megállapíthatjuk: megint meg van dolgozva a pénzünkért. Az még csak hagyján, de a jegy mellé, mint gyakorlatilag minden ilyen háborús mozialkalommal, most is kapunk egy nagy rahedli ideológiát, amivel mellesleg, kösz szépen, de tele van a padlás.

A legkevesebb, amit erről a hozzánk olyannyira közel álló fiatal köztársaságról elmondhatunk, hogy ásványi kincsekben és népszavazásokban gazdag ország. Ha bővebben kell szólni, azt is kijelenthetjük, sikertelen népszavazásokban gazdag. Most is itt van egy a nyakukon, és ez sem ígérkezik túlságosan mozgósító erejűnek.

Régi dicsőségek színhelye: Glouchester, Massachussetts. Történelmi léptékű időkön át az Atlanti-óceán északi felének egyik legjelentősebb halászkikötője. Manapság felénk legkönnyebben, leggyorsabban, na és a legolcsóbban a Spektrum TV idegenforgalmi célokat maguk elé tűző gyöngyszemeiben láthat ilyet az ember, fenséges óceán, szorgos hétköznapok, aztán várva-váratlanul az egyik halászhajó árnyékából kilép egy jófej, és főz becsinált kardhalat seprőpálinkában.

Hogy vigyázó szemünket mennyire hajlamosak vagyunk északi szomszédainkra vetni, azt hűséges Narancs-olvasóknak nyilván felesleges lenne külön bizonygatnunk. Ám most mégsem érdeklődésünk állandóan magas hőfoka késztetett kézbe venni a kötetet, hanem az a sajnálatos tény, hogy a könyvesbolt kirakata előtt sikerült dobnunk egy hátast. Ráadásul e nem túl nemes gesztusnak mindjárt több oka is volt. Ugye megláttuk a nevezett művet, már ez se lenne hagyján. De ott volt rögtön a címe. Magyarországi kik? Ha valaki a szerző nevét nem ismeri (az utószó szerzője Magyarországon és Szlovákiában úgy tíz körülire teszi azok számát, akik ismerhetik), nehezen boldogul a megfejtéssel. Mi szlovákokat ismerünk, már amennyire, a "tót" kifejezés, ezt minden riszálás nélkül állíthatom, egy ideje kimaradt a szótárunkból, nem is csak pejoratív éle, hanem használhatatlansága miatt is. Ez tehát a hanyatt esés egyik oka. Na de a másik! A címoldal grafikáján ki látható? Hacsak nem egy ablakos. Véle szemben pedig nyilván az említett a megkívánt eljárás.

A múlt héten - kk - elutazott. Egy visszhang hátrahagyásával, a bayreuthi híres játékokat élvezni. Irigylem kákát. Nem is Bay-reuthért, akkorát nagyon régen gondoltam, de már magáért az útért, annak egy kicsi, nagyon is körülírható szeletéért. Utazóm, - kk - megfontolt, ráadásul lehetőségeiben némileg korlátozott, ám nagyralátó férfiú (vö. Bayreuth plusz üzemanyagárak úgy hazai, mint nemzetközi szinten). Mindezekre figyelemmel a búcsúkor voltam bátor figyelmébe ajánlani egy általam financiálisan kedvezőnek vélt lehetőséget.

Hogy Nick Hornby milyen író, arról éppenséggel közvetlenül is megbizonyosodhattunk eddig, hiszen bestsellerei példamutató gyorsasággal fordultak le magyarra, és láttak napvilágot az Európa Kiadó jóvoltából. Hogy minden jóban van valami túl jó is, azt esetünkben a cím bizonyítja. Megmondom őszintén, ahhoz, hogy egy ilyen című filmet megnézzek, minimum azt kell tudnom, hogy ki rendezte. Mindegy, a film a regény magyar verziójától örökölte címét, ilyetén módon adottságnak is tekinthető.

Átutazni Amerikán, ugyan kérem. Mi új mesélhető e kérdéskörben Bayer Zsolt után? Tudhatták ezt vizsgált filmünk alkotói is, mert szakítottak az országúttal mint oly brutálisan kézenfekvő megoldással, hőseiket repcsire ültetik, hipp-hopp kerülünk egyik városból a másikba velük, sőt a változatosság kedvéért alkalomadtán vonatra szállunk, úgy megyünk, a mozijegy a helyjegyünk.

Jönnek a hírek. Napról napra újabbak, immár több mint két hete. Kórházba szállították, intenzív osztályon kezelik, átvitték egyik pozsonyi kórházból a másikba, de a mentőautó fél óráig várakozott vele a portán, állapota válságosra fordult, állapota rendkívül válságosra fordult, családja orvospert fontolgat, átszállították Innsbruckba, nem is "tották", csak este fogják, jönnek Havel orvosai, láthatóan jobban van, csökkentik a mesterséges altatásának időtartamát, nem is lesz szükség harmadik műtétre, az agyának se lesz maradandó baja, megússza. Valahogy így. Míg érte izgulunk, egy csomó izgalmas dolog is felmerül a szlovák felszín alól.

Hősöm tere - a Tisztabúza éjszakája

Mi történik Bohémiában, ha nem történik semmi? Egyfelől előbb-utóbb úgyis valami, de kezdjük a másfelőllel. Már-már komikusan ugyanolyan dolgok, mint hinnénk, nem hinnénk, Magyarországon. Az összecsengések artisztikus harangjátékából, lehetőségeinkre tekintettel, kérdő hangfekvésben idézünk néhány harmóniát. Ki s mint óhajt bankügyeket gyakorlatilag teljes egészükben politikai befolyás, hovatovább közvetlen irányítás alá vonni? Ki kit kíván levendettázni saját pártjának elszemtelenedni látszó protagonistái közül? Vagy éppenséggel mennyivel több állami támogatást pacsiznak le maguknak maguk között a pártok a parlamentben, és még sorolhatnánk. Merészebb megfigyelők mindezek alapján akár messzemenő régiós következtetések levonására is ragadtathatnák magukat, az viszont semmi jót nem ígér az álmoskönyvek szerint, így jobb, ha visszatérünk a legelső kérdésünkre adandó egyfelőli válaszhoz, mely szerint ugye előbb-utóbb csak fölüti a fejét valami jelentősebb horderejű machináció is. Momentán a felcímben jelölt aktus nevezhető némi nem túl költői túlzással égrekiáltónak.

Láttam egy amerikai filmet vasárnap este a gagyitévén (RTL Klub), a műsorújság thrillerként aposztrofálta, tévedésből nyilván, volt már ilyen, felénk az élet szemhunyások szemtelen szériája, ebből alapíthatnánk továbbképzést, bár máshol bizonyára csak pislogásnak, biluxolásnak, tikkelésnek nevezik az ilyesmit, és el se hinnék, hogy életprogram is lehet. De legyen nekik thriller, én sem tudom, mit jelent az, csakhogy a történet sokkal régebbre nyúlik vissza.