Film: Szenvedélyektől Hentes (Martin Scorsese: New York bandái)

  • - ts -
  • 2003. május 15.

Zene

10 óra 45 perc: a németek elfoglalták az 1. számú erődöt.

n 10 óra 45 perc: a németek elfoglalták az 1. számú erődöt.

10 óra 55 perc: visszavonultunk a harcálláspontra.

11 óra 10 perc: a németek ellenállás nélkül elfoglalták a 2. számú erődöt.

11 óra 20 perc: ellentámadást indítottunk a jobbszárnyon.

11 óra 30 perc: megjött a parkőr, és hazazavart mindenkit.

Többé-kevésbé ezzel a nagy szakállú viccel lehet összefoglalni a nagynevű filmrendező régóta várt opusát (eposzát?). Ami szomorú talán (már akinek), hogy e megál-lapítás nemcsak a műalkotás tartalmára vonatkozik, de a mondandójára is. Na de a kiállítás, vethetné ellen bárki. Kétségtelen, ha hihetünk a híreknek, drágába került a mulatság, Rómában fölépítették (miből-miből, hát nem kőből és habarcsból) a korabeli (a XIX. század második felének az eleji) New Yorkot, és jó sok statisztát is mozgattak benne.

Nincs is itt becsapva senki: minden az, ami, sőt: minden az, aminek látszik, díszletek a díszletek, statiszták a statiszták. Nem lett volna baj, ha a majd´ háromórás filmidő alatt erről azért meg bírunk feledkezni.

Hogy ez nem sikerült, annak az oka nem feltétlenül ötlik a szemünkbe rögtön. Annál is inkább, hiszen egy nagyon is régóta regnáló irály új darabjával nézünk farkasszemet. Ez a marha nagy és felette demokratikus ország bizony

vérben és mocsokban született

- valóban (kb. száz filmből) ismerős gondolat, egészen érdekes dolgok is vászonra kerültek már e szerint.

Scorsese receptje sem eleve elvetendő: megteremteni a megfelelő környezetet, s abban a szereplők csináljanak úgy, ahogy az amerikai filmekben szokás. Ilyen hozzáállásból is született már nézhető mozidarab. De nem csak a hiteles miliő hibádzik, a hősök ténykedése sem az igazi: ölni ugyan ölnek, talán többször is, mint muszájna, nagy szavakat is mondanak mindgyakran, hogy a szemöldökrángatásról most ne is beszéljünk, mégis tisztán látszik, fogalmuk sincs róla, hogy kik ők és hova is keveredtek. Talán, ha valaki annál is többet gondol felőlük, hogy az ír verekedős népség, és hajlamos felekezeti hovatarozás mentén kifilézni partnereit. De ők már csak ilyenek, így kénytelenek hosszú-hosszú órákon át különösen nehéznek látszó tárgyakkal rendületlenül barackolni egymást. Nem könnyű elfoglaltság ez, nem is csoda, ha hamar belefáradnak, megengedő becslés szerint a filmidő derekán. Utána jobbára csak arra várnak, hátha őket is felnégyeli végre valaki, hogy mehessenek zuhanyozni, persze munkás dolog az is, hiszen a maszk-smink szakosztály láthatóan föl akart nőni a feladathoz.

De ez Scorsese baja is, belefáradt alighanem, csak mindőjük közül ő legelőször, még a forgatás előtt. Mire fölépítette (papírmaséból, hát mi másból) azt a nagy ronda várost, elment a kedve az egésztől - ennél nincs jóindulatúbb megfejtés.

Látjuk most is számos vesszőparipáját, de nem vágtatnak, csak megjelennek, megvárják a katalógust, aztán elillannak.

Mindennek fényében a mű befejezését akár önironikusnak tekinthetjük: az alsó kutyák (a rendező mindenkori kedvencei), akármennyit is tettek egy nagy és nemes ügyért, mindig névtelenek maradnak, s a másodpercnyire közvetlen utókor is fütyöl rájuk, de földben porló csontjaik összekeverednek a felhőkarcolók alapjait képző betonnal, s ők tartják (talán a vállukon, vagy ahogy sikerült) ezt a szép új világot.

Hogy mi a fene lehet az a nagy ügy, a mozi azt meg nem mondja nekünk, nyilván azért, mert az az általános műveltség szerves része alighanem, azt meg szokjuk már meg, hogy az olyat nem a plázákban osztják. Így talán csak az egyén boldogulása marad, az sem egy utolsó dolog.

Sajnos Scorsese eközben nem magára gondol, hanem sokkal inkább azokra, akik körülveszik. Azt ne is föltételezzem, hogy esetleg azokra, akik nézik a dolgait. Előbbiek viszont meg is érdemlik, ha voltak olyan mamlaszok, és nem mertek szólni a főnöknek, hogy majsztrókám, ezt azért nem kéne, borítsa csak őket a feledés megszolgált homálya.

Scorsesét meg aki akarja, szeresse továbbra is - másért. Miért?

- ts -

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.