A múlt héten, konkrétan a Szindbád kapcsán ott hagytuk el, hogy ezek a köpenyes-kosztümös dolgok jobb, ha rajzfilmen intéződnek tovább, mert nincs az a technika, amely korszerű hőssé emelhetné a sok rizsporos bohócot. Mondandónkat alátámasztandó itt az újabb franszia különvélemény, mely szerint ha a technika mellett buherálunk egy kicsit a retorikán is, akkor a műfaj még menthető, sőt ha mindennapi perverzióinkat királyi s egyházi pojácák sajátjává tesszük: remekmű születik.
Egy unalmas ballépés született. Még egy, pontosabban. De miért? Voltaképpen csodálkozhatnánk, hiszen a tény, hogy ti. Mazarin, a rosszarcú digó, Ausztriai Anna ölebe, a nagy Richelieu méltatlan utóda valamelyik kolumbiai drogkartellel seftel, hogy az így szerzett hasznot a gyerekkereskedelembe forgassa, nem eleve elvetendő ötlet, amit még szimpatikusabbá tesz a nevezett bíboros árnyalt ábrázolása, hisz ő sem tökéletes: a nagyszerű tranzakció azon feneklik meg, hogy az egyházi méltóság, ahelyett, hogy a részletekre ügyelne, szétszívja az agyát. A Napkirály egy sima, egy fordított, de közben teljesen hülye, nos, ilyet már láttunk. Megjelenik D'Artagnan is, követeli - szerintem jogosan -, hogy szólítsák Charlesnak, Depardieu az, van neki erős két perce, meg kell szakadni a röhögéstől, a nagy barom jutalomjátéka: ez is megvolt már tucatnál többször is. Plusz még annyi, hogy a szereplők ötven százaléka végig úgy beszél, mintha be lenne tépve, a másik ötven be is van, akkor miért rossz a film? Csak, mondhatnánk, nem hangzana éppenséggel jól nevelten, de beletrafálna. Mert alapvetően arról van szó, hogy Mazarin, a félnótás főpap nyugodtan elsikkaszthatná a föld összes kábszerét, de egyszer, húsz évvel ezelőtt kiirtatott egy családot, akinek egy szem tagocskája, a kis copfos Blanche merő véletlenség és farkasbőrbe bújt jóindulat összjátékából hogy, hogyan nem életben marad, hovatovább dögös macává röpíti az akceleráció, minekutána fölléphet mint útonálló és bosszúálló, mint rúzs és mint csókálló. Szóval nem. Szerintünk rossz szöveg arról beszélni, hogy "a műfaji szabályok maradéktalan tiszteletben tartása", mert az azt jelenti, hogy csak apró malackodások jutottak az eszünkbe, semmi érdekes. Ez van. Jelen film alkotói végig pisikakibuzicsöcsözik a teljességgel avítt és ásatag marhaságukat, és utána néznek bután, főcím.
Magyarul a múlt hét óta nem változott semmit a világ: köpennyel, karddal tessék a "rajzfilm" feliratú ajtóhoz fáradni, az idén is egy amerikai nyeri a Tour de France-ot.
Forgalmazza a Best Hollywood
