Bacsadi Zsófia

Van valami borzongató varázsuk a történelmi kórházsorozatoknak. Az utolsó ilyen talán Steven Soderbergh A sebésze volt, amely a New York-i Knickerbocker kórház vérrel és ópiummal átitatott első évtizedeit taglalja.

Amint a Logannal szimbolikusan eltemettük az X-Men sagát, megnyílt az út az új generáció felé.

Charles Sobhraj, a Kígyó néven emlegetett francia sorozatgyilkos a hetvenes évek közepén rabolt ki és gyilkolt meg tucatnyi nyugati hátizsákos hippit Délkelet-Ázsia különböző pontjain.

Álex Pina – tavaly karácsonyi lapszámunkban is megénekelt (A szappan dicsé­rete) – exkluzív Netflix-megállapodásának friss gyümölcse ez a sorozat.

Most, hogy mindenki jól bepánikolt azon, hogy a Tinder algoritmusai megölik a szerelmet (miközben egyre több kapcsolat szövődik társkereső appok útján és egyre elfogadottabb módja ez a randizásnak), a sci-fi sorozatok is beszálltak a nagy aggódásba.

Carlos Saldanha sorozata bájos válasz a Neil Gaiman-féle Amerikai istenekre és a mindent szinte észrevétlenül átszövő keresztény és nyugati mitológiai utalásokra.

1609-ben egy baszkföldi kis faluból minden férfi kihajózik.

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

A tajvani Joseph Hszu Csen-csie nem tartogat sok meglepetést, inkább a családi konfliktusokkal operáló melo­drámák szokott forgatókönyvét követi, ha nem is a nyugati filmek intenzív, érzelmi tetőpontokra hegyezett stílusában. Ő hosszabban elnyújtva és több sérelmet előásva dolgozik.

A nemzetközi terrorizmus elleni harc egyik legnagyobb kerékkötője, hogy a pánikba esett nyugati hatóságok egyszerűen nem ismerik saját társadalmukat.

Névtelen fiú menekül egy szárazságtól és éhezéstől sújtott birtokról a kopár szurdokok közé, valahol a forró Andalúziában.