Film

Elveszve az éjszakában

Demián József: Éjjeli őrjárat

Kritika

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Eleinte senki sem esik pánikba, majd csak hazajutnak valahogy. Aztán lassanként mindenki rádöbben, hogy teljes sminkben-jelmezben, telefon és iratok nélkül sebezhetőbbek, mint hinnék. Átlagos színészek, családapák és családanyák, szeretők és decens állampolgárok hagyják el a színházat, de az utca népe rabot, kurvát, papot, rendőrt és bohócot lát – eszerint is érintkezik velük. Mindenkinek megvan a maga kalandja az éjszakában; kinek revelációval, kinek barátsággal, szenvedéllyel vagy épp halállal végződik. A filmet rendezőként, íróként és operatőrként is jegyző Demián József ezek alapján tagolja epizódokra filmjét, és egyenként (vagy esetenként párban) követi hőseit.

A koncepció világos és kínálja magát a többféle értelmezésre. Az éjszakai utca kiterjesztett színpaddá válik, a jelmez, ami a színpadon védi a színészeket, a külvilágban vékony, sebezhető bőrré alakul, a színpadi szerep és a hús-vér ember élete észrevétlenül egymásba olvad. Az Éjjeli őrjárat ezt mind szeretné mondani és mutatni. Sőt, még Rembrandt azonos című festménye is képbe kerül a címbeli utalással. Demián is a felszín alatt rejlő mélyebb rétegeket és értelmezési lehetőségeket igyekszik kibontani, épp, ahogy a holland mester festményének valódi színei és részletei előbukkantak az évszázadok során rárakódott rétegek alól a restauráláskor.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk