Film

Tükör és ellentét

Julia Ducournau: Titán

Kritika

Miután a Titán elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban, a filmértők többsége kissé meg volt döbbenve; mintha Julia Ducournau filmje az égből pottyant volna a Riviéra decens közönségének ölébe.

Pedig a film csupán néhány eddig is csendben virágzó filmes áramlat/alkotó/tematika összegzése (amelynek képviselői persze nem először szerepelnek rangos filmfesztiválokon, de mindenki szeret újra és újra meglepődni). Maga a rendező sem titkolja, hogy inspirálták David Cronenberg szexet és technológiát, illetve húst és fémet házasító testhorrorjai (főképp a Karambol), vagy a francia új extrémizmus (ahol a saját test idegenné válása és a testi kín útján való újjászületés esetünkben különös jelentőséggel bír) és a feminista ihletésű horrorok (Ördög bújt beléd, A boszorkány, Csadoros vérszívó, A Babadook, Prevenge).

Ducournau nem tér le első filmjében, a Nyersben megkezdett útról; bár az ott felfedezett tematikát új irányokba fejleszti tovább (talán kissé mohónak is bizonyul e tekintetben). A 2016-os filmben egy fiatal állatorvostan-hallgató (Garance Marillier a Titánban is feltűnik) fedezi fel nőágon öröklődő kannibál hajlamait. Justine-t először visszaretten saját testének lázadásától, új keletű nemi és gasztronómiai vágyaitól, de lassan megérti, hogy csak így foglalhatja el méltó helyét titkokkal teli családjában, és e súlyos örökség birtokában válhat felnőtt nővé. A Nyers letisztult, világos koncepcióval dolgozó film volt; ehhez képest a Titán kissé csapongó, és egyszerre legalább három film szeretne lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."