Tévésorozat

Halál a tengeralattjárón

A nyomozás

Kritika

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Márpedig Kim Wall svéd szabadúszó újságíró meggyilkolása bőven szolgáltat ilyen összetevőket. A nő 2017 augusztusában szállt be egy koppenhágai vállalkozó/autodidakta mérnök saját építésű tengeralattjárójába, de sosem ért partot. A hajó előbb titokzatos körülmények között elsüllyedt, de a férfi épségben előkerült belőle; az egyetlen kérdés az volt, hová tűnt az újságíró. Ennek magyarázatára újabb és újabb – vadabbnál vadabb – történetekkel állt elő az ismert és sokak által istenített vállalkozó. Evidens volt, hogy hazudik, és ő ölte meg Wallt, de a dán igazságszolgáltatási rendszer sajátosságai miatt szinte lehetetlen volt rábizonyítani a gyilkosságot. Végül a nő feldarabolt testrészei előkerültek a tengerből, és a férfit sikerült meggyanúsítani, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélni. Mindezt annak idején a média idegőrlő fokozatossággal és szadista részletességgel ismertette; így az ügyről szinte mindenhol értesültek. Lindholm ezért nem is pepecsel ennek elismétlésével. Inkább arra koncentrál, ami a bűnügyi dokumentumfilmekben és a krimikben a feszültség hajhászása okán háttérbe szorul: a nyomozás és a vádemelés nehézségeivel, az igazságszolgáltatás útvesztőivel és a bénító gyásszal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”