Szemrevaló: Visszhang

Hochwald  

Visszhang

Mario (Thomas Prenn) vágyakozik és elvágyódik.

Vágyakozik a legjobb barátja, Lenz (Noah Saavedra) után, és elvágyódik fullasztó falucskájából, a dél-tiroli Hochwaldból. Melegként Bécsben, vagy még inkább Rómában volna elemében, de kénytelen beérni egy-két raktárban eltöltött pásztorórával és üres tornateremben előadott drag számmal. Amikor végre követi barátját Rómába, csak szenvedés várja: iszlamista terroristák lemészárolják Lenzet egy klubban. A jelenet fájdalmasan idézi az orlandói terrortámadást (bár a rendező a párizsi Bataclan klub esetét említi párhuzamként), mely szétszaggatta a melegközösség otthonosságérzetét. Mario ezután még kevésbé leli a helyét: sem faluja plébánosa, sem szülei, sem barátai nem tudják enyhíteni fájdalmát. Talán csak régi muszlim barátja, Nadim és a békés iszlám segíthetne rajta, de konzervatív falusi közössége ugyanúgy gyűlöli újonnan meglelt hitét, mint a melegségét.

Evi Romen debütáló munkája határozottan követel helyet a német újfilmmel induló, s az utóbbi időben tovább erősödő anti-Heimatfilmek sorában. Ezek tematikája szinte természetesen vegyül az LMBT-közösség tapasztalatával (Futur Drei, Neubau); mindig vannak olyan állampolgárok, akik nincsenek otthon a hazában. Mario rokon a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban Abramjával és Fassbinder kitaszított hőseivel. Ám nemcsak ő hazátlan, hanem a katolikus társadalom megvetette muszlimok is, de Romennek van elegendő képzelőereje, hogy meglelje a társadalmi szolidaritás új formáit. Bár filmje kissé vontatott és idealista, fülledt és melankolikus atmoszférájának nehéz ellenállni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.