Szemrevaló: Visszhang

Hochwald  

Visszhang

Mario (Thomas Prenn) vágyakozik és elvágyódik.

Vágyakozik a legjobb barátja, Lenz (Noah Saavedra) után, és elvágyódik fullasztó falucskájából, a dél-tiroli Hochwaldból. Melegként Bécsben, vagy még inkább Rómában volna elemében, de kénytelen beérni egy-két raktárban eltöltött pásztorórával és üres tornateremben előadott drag számmal. Amikor végre követi barátját Rómába, csak szenvedés várja: iszlamista terroristák lemészárolják Lenzet egy klubban. A jelenet fájdalmasan idézi az orlandói terrortámadást (bár a rendező a párizsi Bataclan klub esetét említi párhuzamként), mely szétszaggatta a melegközösség otthonosságérzetét. Mario ezután még kevésbé leli a helyét: sem faluja plébánosa, sem szülei, sem barátai nem tudják enyhíteni fájdalmát. Talán csak régi muszlim barátja, Nadim és a békés iszlám segíthetne rajta, de konzervatív falusi közössége ugyanúgy gyűlöli újonnan meglelt hitét, mint a melegségét.

Evi Romen debütáló munkája határozottan követel helyet a német újfilmmel induló, s az utóbbi időben tovább erősödő anti-Heimatfilmek sorában. Ezek tematikája szinte természetesen vegyül az LMBT-közösség tapasztalatával (Futur Drei, Neubau); mindig vannak olyan állampolgárok, akik nincsenek otthon a hazában. Mario rokon a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban Abramjával és Fassbinder kitaszított hőseivel. Ám nemcsak ő hazátlan, hanem a katolikus társadalom megvetette muszlimok is, de Romennek van elegendő képzelőereje, hogy meglelje a társadalmi szolidaritás új formáit. Bár filmje kissé vontatott és idealista, fülledt és melankolikus atmoszférájának nehéz ellenállni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.