Bacsadi Zsófia

Marija Kavtaradzė filmje mintha egy kamasz szerelem története volna.

Kétszáz évvel járunk a nukleáris apokalipszis után.

A lengyel Kurc család története olyan hihetetlen, hogy szinte fikciónak hat.

Jonathan Glazer Szexi dögje (2000) maga a rejtély, kezdve azzal, hogy hová tűnt belőle a hagyományos cselekmény,

Paula (Peri Baumeister) földhözragadt férje, Sven (Florian David Fitz, a mű egyik írója) legnagyobb bánatára mindig is a csillagokba vágyott.

A hallgatag, szigorú tekintetű Etero (Eka Chavleishvili) élete az apró rutinok és visszafogott örömök köré szerveződik.

Csodálatos és kissé felesleges popkulturális metamorfózis tanúi lehetünk.

A viszonzatlan szerelemről szóló történetek gyakran inkább szánakozást és sajnálatot ébresztenek, ezzel szemben a szemmel láthatóan viszonzott, de beteljesületlen vonzalom mintha heroikusabbnak, megindítóbbnak tűnne a vásznon/képernyőn. Abban viszont megegyeznek, hogy jól tálalva édes kín nézni mindkettőt.

Bérgyilkos/kémfilmnek álcázott kapcsolati dráma: ez volt a 2005-es Mr. és Mrs. Smith koncepciója is.

Axel Danielson és Maximilien Van Aertryck egy másodéves filmszakos magabiztosságával magyarázzák el a mozgókép (illetve a kép, a rögzítés és a látás) problémáját kilencven percben.

Homoszociális tér. Ilyen terek az Észtország déli részén található apró fakunyhók, ahová Anna Hints gyengéd és első filmet meghazudtoló bölcsességet hordozó dokumentumfilmjét helyezi. Ezek a fakunyhók többfunkciós terek: lehet bennük izzadni, húst füstölni, gyereket szülni és gyógyulni is.

Izgalmas időszakban érkezik Marco Bellocchio drámája: ahogy egyre több abúzus, hatalommal való visszaélés kerül napvilágra, úgy nő a katolikus egyház elleni indulat is.