1999 óta a Magyar Narancs munkatársa. Gyakorta ír cikkeket és készít interjúkat többek között természet- és társadalomtudományról, történelemről, gazdaságról, klímapolitikáról, időjárásról, városi állatokról, űrkutatásról, sportról, rendszertelenül jelentkező sorozatot visz a táplálkozástudomány, a konyhai kémia rejtelmeiről, néha még kedvenc zsánerfilmjeiről is – és szinte heti rendszerességgel zenéről.
A kólafélék már jó ideje az emberiség legnépszerűbb üdítőitalai. Sokszor titkokkal övezett tartalmuk egyszerre hordoz izgalmat, és ad okot (többnyire oktalan) félelmekre.
Eddig azt hihettük, hogy csak úgy élünk bele a vakvilágba, ki tudja, meddig. Pedig úgy tűnik: sok mindent megírtak már rólunk is ama bizonyos nagykönyvben.
Rendet teremtene az erdőkben Semjén Zsolt, aki vadásznagyhatalomnak vizionálja Magyarországot. A miniszterelnök-helyettes tegnap nyitotta meg a FeHoVa kiállítást: beszéde beindította fantáziánkat.
Múlt év végén hivatalosan is sikerült egybenyitni két, korábban egymástól függetlenül feltárt budapesti barlangrendszert - a Pál-völgyi így már országos rekorder.
Az állati migránsok után most a növényi bevándorlókat mutatjuk be. Parlagfű, selyemkóró, bálványfa és a többiek. A betelepült növényeknek egyébként több mézfajtát is köszönhetünk.
Brooks könyvében a tudósok csakúgy gyarló emberek, mint mi magunk: apróbb-nagyobb csalások révén jutnak előre, a szabályokat megkerülik, vagy ha nem megy, nyíltan áthágják, tudományos konkurenseikkel szemben pedig néha nemtelen eszközökkel élnek.
Hazánkban már több tucat olyan állatfaj él vadon, amelyek nem csupán jövevények, de veszélyesek is az őshonos közösségekre. Pisztráng, krumplibogár, harlekinkatica, pézsmapocok – ők a rafinált honfoglalók. Na és a fácán.