Állatkerti lesen

Végül előbújt a szíriai

Tudomány

A népi időjárási hiedelmek – hála rejtett statisztikai természetüknek – sokszor bejönnek, de azért nem árt alaposan szemügyre venni az előjeleket.

Február 2-a a katolikus naptárban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, egyben időjósló nap: ha ekkor szép idő van, későn tavaszodik. Mindenki ismeri az idevágó népi hiedelmet, mely medvékről, barlangról, megszakított téli álomról, önnön árnyékának megpillantásáról és ehhez mért visszafekvésről (avagy ébren maradásról) szól. Eme hagyományról már felületes vizsgálódás után nyilvánvaló, hogy tartalmaz egy hosszú évszázadok megfigyeléseiből kihüvelyezett, naiv, ám mégis lényegre törő statisztikai analíziseken átfuttatott igazságot – s ehhez még kerítettek egy sztoris, állatmesés keretet. Elvégre ki is lett volna oly bátor, avagy pihent agyú, hogy medvebarlangok közeli megfigyelésével töltse idejét?

Ne feledjük: a környékünkön honos barnamedve a Kárpát-medence csúcsragadozója, az ember is csak puskájával kerekedett fölé. Arról nem is szólva, hogy szegény medve már réges-rég visszaszorult medencénk magas hegyekkel övezett peremére – a hiedelmet továbbörökítők zöme pedig életében legfeljebb táncoló vásári medvét látott. Mégis hitte: ha február elején szép (derült, tavaszias, enyhe) idő van, az csupán korai öröm, legalább egy hulláma eljön még a télnek. Nem véletlenül, hiszen ez a logika jól következik az erre az évszakra jellemző időjárási rendszerek (atlanti és mediterrán ciklonok, illetve kelet-európai központú anticiklonok) egymást váltó természetéből.

Némely medvefélék valóban pihenéssel töltik a tél jelentős részét, ám ez sokszor nem valódi álom. Csupán afféle standby pozícióba kerülnek: életműködésük lelassul, de azért egy bizonyos fokú éberségi állapotban maradnak. Ebből a „meditatív” kondícióból könnyű kizökkenteni őket: tél folyamán többször is megszakíthatják „álmukat” és előjöhetnek – mondjuk táplálékot keresni. Ráadásul viszonylag melegebb környezetben akár el is maradhat ez a meglehetősen éber „téli álom”.

Akik február 2-án kilátogattak a Budapesti Állatkertbe, láthatták, hogy a szíriai barnamedvék (Ursus arctos syriacus) bizony előjöttek, kint maradtak, és vidáman falatoztak, orrukkal rönköket görgettek, amit most hirtelen nem is tudunk értelmezni a medvék viselkedése által kialakított meteorológiai forgatókönyvek mentén. Mert ugyan sütött a nap, ámde momentán rettenetes a hideg még napközben is, tavaszi hangulatnak nyoma sincs, s ez utóbbi akár erősebben is eshet latba, minthogy látszik-e ama bizonyos medveárnyék vagy sem. (Ráadásul mackónk viselkedése már nem feltétlenül iránymutató, jobban bízunk ma már a hosszú távú prognózisban.) És bizony két hétig még biztosan hideg téli idő várható, ebből legalább az első 8-9 nap kifejezetten zordnak ígérkezik. Persze azért ne várjunk szabályszerű viselkedést a medvéktől, melyek – velünk ellentétben – nincsenek is tisztában a rájuk vonatkozó hiedelmek természetével.

S nem ártana alaposabban megismerkedni a mackók, azon belül is az eredetileg a Közel- és Közép-Keleten honos szíriai barnamedvék saját históriájával, hiszen az is gazdag csodás epizódokban. Tudták például, hogy minden idők leghíresebb szíriai barnamedvéje Wojtek, az Iránból elszármazott harci medve, aki a második világháború olaszországi frontján, a nevezetes Monte Cassinó-i csatában hordta a tüzérségi lőszerutánpótlást a kolostort ostromló lengyel katonáknak?


Wojtek, a harci medve


Wojtek, a harci medve

 

Ráadásul a csata 1944 januárjától májusig tartott, e periódus jelentős részében a szíriai barnamedvék „otthon”, a nyugat-ázsiai hegyvidéken éppen hibernációs periódusukat töltik – barlangokban vagy éppen a legmagasabb régiókban (még a fenyőktől is feljebb) tenyésző nyírfák odvaiban.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.