Barotányi Zoltán

Az Orbán-kormány s vezető ereje, a Fidesz soha egy percig sem titkolta azon meggyőződését, hogy az eredetileg egységesen felosztó-kiróvó rendszerű nyugdíjszisztéma részbeni piacosítása, a magánnyugdíjpénztárak felállítása, s egyáltalán, az 1998. január 1-jével beinduló vegyes nyugdíjrendszer alapjaiban elhibázott. Az érvek között keveredett a nyers etatizmus és a kifinomulatlan piac- (konkrétan: biztosító-) ellenesség, egyszerre hivatkoztak arra, hogy az állami nyugdíjrendszerből a magánpénztárakhoz áramló milliárdok megterhelik a büdzsét, maradandóan deficitessé teszik a tb nyugdíjalrendszerét, és veszélyeztetik a mindenkori nyugdíjkifizetések biztonságát, valamint arra, hogy a magánpéztáraknál vezetett privát számlákon heverő pénz nincs akkora biztonságban, mint ha azt az állam (pontosabban: az általuk visszaállamosított tb) kezelné. Ez utóbbi érvet a leginkább érintettek a maguk módján diszkréten kiröhögték, és tömegesen - még a korábbi számításokban kalkulált mértéket is jóval meghaladva - léptek a magánbiztosítók kötelékébe, miáltal valóban a korábban prognosztizáltnál sokkal nagyobb deficitet okoztak az állami nyugdíjalapoknál. A pénztártagok száma mára 2 millió 157 ezerre nőtt, összes megtakarításaik elérik a 403 milliárd forintot, ebből csak tavaly 175,3 milliárdot tettek számlájukra a módfelett optimista magánbiztosítottak. Ez pedig igen nagy pénz, s kormányunk éppen ezért nem szűnik hangoztatni: maga is tudná, mit tegyen eme összeggel vagy legalábbis egy részével (hivatalosan nem mást tenne persze, mint biztosítaná a nyugdíjkifizetések zavartalanságát). Az Orbán-kormány fennállása óta megállás nélkül packázik a magánpénztári tagokkal: a nyugdíjreformtörvény - melyet 1997-ben az Országgyűlés hagyott jóvá, s melyet azóta sem vontak vissza - előírta: a nyugdíjpénztári befizetés a bruttó bér hat százalékáról indulva, évenként emelkedve, 2000-re eléri a nyolcszázalékos szintet. Ám a kormány évről évre eljátszotta ugyanazt a trükköt, s meggátolta a magánpénztári járulékrész szintjének emelését. Évente így immár két százalékot tesz zsebre - amit eredetileg a pénztártagok számláin kellett volna kamatoztatni, de most az államosított tb-kasszába folyik be -, s nyilván a folyó nyugdíjakat finanszírozzák belőle. Ezáltal nemcsak az elmaradt befizetés, de annak jövőbeni (most már biztosan elmaradó) hozamai mértékében károsodnak a magánpénztártagok (hangsúlyozzuk: több mint kétmillió magyar választópolgárról van szó, akik feltehetően tudják már, kik akarják őket megrövidíteni; azaz a kormány vagy vak, vagy nagyon magabiztos).

Amára 626 milliárd forintnyira duzzadt Széchenyi-tervet (a Gazdasági Minisztériumban foganatosított helyesírás szerint: Széchenyi Terv) egyértelműen a jelenlegi kormányzati erők jövőbe vetett hite és a magyarság évezredes esélyeinek felismerése diktálta - legalábbis erről tanúskodik Matolcsy György miniszter pályázókhoz intézett előszava, amelyet a tárca pályázatait rejtő kötet elején lelhetünk fel. A mai kormányzati retorika megszokott idiómái között (a magyarság ismét elfoglalhatja méltó helyét az európai népek nagy családjában; az elvesztett XX. század után megnyerhetjük a XXI. századot; dinamikusan és harmonikusan fejlődő, nemzeti sajátosságait, értékeit megőrző stb. stb. Magyarország, miegyebek) találunk néhány érdekes állítást is.

Aszabadkőművesség eredetét egyesek az ősi, középkori kőművescéhek környékén keresik. Mások viszont határozottan állítják, hogy 1717. június 24-én az Almafához címzett kocsmában alapították meg az angol nagypáholyt. A szabadkőműves eszmék hamarosan nálunk is megjelentek (lásd keretes írásunkat), azt követően hol kiterjedt, magas presztízsű, legális páholyhálózat működött az országban, hol meg - különböző ideológiai szempontok alapján - tiltották az egészet.

Jogaink ott kezdődnek, hogy a biztost már a lakásba sem kell beengednünk; ha például úri kedvünk úgy tartja, akkor szerencsétlen kérdező a rácsos ablak előtt cidrizhet a válaszadás alatt. A biztosnak továbbá előre kell szólnia, mikor jön. És ha beengedjük, még azzal sem adtuk meg végleg magunkat: például egyáltalán nem fontos, hogy a számlálóbiztos töltse ki a kérdőívet, mert el is kérhetjük tőle. A kérdőívben feltett kérdésekre viszont jórészt kötelező válaszolni.

Atavalyi év minisztercseréi közül Gógl Árpád menesztése a legkevésbé váratlan: régóta napirenden van, hiszen jószerivel egyetlen ígéretét sem tudta beváltani, még a kihagyhatatlan helyzeteket is sikerült elbaltáznia (lásd az egészségügyiek 15 milliárdos pluszjuttatásának balul sikerült kommunikációját, majd az ebből kifejlődött botrányt). Ráadásul Gógl mind a tárca, mind a szakma szempontjából gyenge miniszternek bizonyult.

a kisebbségben maradt ellenzéki vélemény szerint kár volt hozzányúlni az 1996-os versenytörvényhez.

Magyar Narancs: A gazdaságpolitika egyik irányítója, Matolcsy György gazdasági miniszter a minap kijelentette: ha az állam mint tulajdonos nagyjából ki is vonul a gazdaságból, finanszírozóként, beruházóként és más eszközökkel is aktívan be kell avatkoznia a gazdaság működésébe. Tényleg ilyen virgonc államra van szükségünk?

Magyarország területét szántók, legelők, lakóházak, szemétlerakók és golfpályák borítják, no és persze erdő is akad, csak épp nem annyi, amennyit szeretnénk.

- mint az várható volt - lepereg a tervezet benyújtóiról. Ha a kormánytöbbség úgy akarja, nincs akadálya

Gőzerővel folyik a majdan pályázatmenedzseléssel, pénzfelkutatással és a gondjukra bízott terület szorgalmas inspekciózásával foglalkozó kistérségi menedzserek kinevezése. Miközben mind többen panaszkodnak a kiválasztás sajátos elvei miatt, az illetékesek nem is tagadják: előny volt a kinevezéseknél a Fidesz-kötődés. Végül is a Miniszterelnöki Hivatal illetékes és fideszes államtitkáráról senki sem gondolhatta, hogy majd pont ő fog negatívan diszkriminálni e téren.

Augusztus elsejétől jövedéki terméknek számít a bor, s bár a cigarettásdobozokról és töményesüvegekről oly jól ismert zárjegy felszakításával csak jövőre kell bíbelődnünk, a szőlőtermelőknek és a borászoknak már eddig is meggyűlt a bajuk az új jogszabállyal (amelyet egyébként már tavaly elfogadott az Országgyűlés). Pedig a törvényalkotók hivatalosan jót akartak, a hamisítók elleni küzdelmet szolgálni: ezentúl a vám- és pénzügyőrség szorgos fináncai fogják felügyelni a bor előállításának, palackozásának, szállításának és forgalmazásának minden kis részletét. Ennek viszont ára van, s ezt a szőlővel és borral foglalkozó termelők fizetik meg, miközben a nagystílű borhamisítók alighanem továbbra is röhögnek majd a markukba.

Aligha hibázott a történelmi folyóirat, amikor egyszerre két (egy dupla és egy szimpla) számát is Kádár Jánosnak szentelte. Az egykor oly népszerű elsőtitkár tizenegy éve távozott közülünk, ám emléke, továbbá lelkes hívei és öntudatlan követői máig velünk élnek.