Egész úton hazafelé
Mindjárt az első, hogy az Országgyűlés 626 milliárd forintot szavazott meg a kétéves költségvetés keretén belül a Széchenyi-terv céljaira, holott nagyon jól tudjuk, hogy az Országgyűlés expressis verbis egy büdös forintot sem szavazott meg semmilyen fejlesztési tervre, s mivel sehol - különösen a költségvetés szövegén belül - semmilyen összegzés nem történik arra nézve, hogy a büdzsé mely tételei tartoznak a Széchenyi-terv keretébe, így hát ez az állítás enyhén szólva kétségbevonható. Ráadásul a Matolcsy által is említett hét program (a számok e misztikájára még visszatérünk) között ott találjuk a sztrádaépítést, márpedig az erre szánt pénzt az állam a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) át szeretné eljuttatni a Nemzeti Autópálya Rt.-hez (ennek sajátszerűségét nem tisztünk e helyütt tárgyalni), s ez a pénz a kétéves büdzsében, legalábbis a helyes címszó alatt, biztosan nem szerepel. Az MFB tőkeemelése meg a sztrádakötvények kibocsátása ezek szerint mintegy része a Széchenyi-tervnek, ám ennek részleteit nem kötötte a kormányzat a képviselők orrára (más kérdés, hogy az övéik látnivalóan nem is voltak erre kíváncsiak).
Pedig nagy pénzekről van szó: eredetileg 120 milliárd forintot hirdettek meg az autópálya-építésre, ám ez az összeg menet közben hirtelen a duplájára, 253 milliárdra duzzadt; korábban a Gazdasági Minisztérium (GM) egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy a tárca által kínált menüt első körben tesztelték az üzleti szférán (GM-nyelven: társadalmi vitára bocsátották az indikatív finanszírozási listát), s a legvonzóbb tételek összegét megemelték.
Páratlan számok
Nemcsak az autópálya-építés nyert a cuccon, hiszen közben emelték a turizmusra, a kutatásfejlesztésre, az innovációra, a vállalaterősítésre és a regionális gazdaságépítésre szánt pénzt, sőt bejött a képbe az "információs társadalom- és gazdaságfejlesztés" fedőnevű vadonatúj program is, igaz, ezt nem a GM, hanem a még tavaly az informatikai ügyek vitelével megbízott Miniszterelnöki Hivatal (MEH) kezeli. Eme tény sűrű nyilatkozatokra adott alkalmat Stumpf István kancelláriaminiszter számára: előbb az Informatikai Vállalkozók Szövetségében ígért idénre 15 milliárd forintot, jövőre meg még 20 milliárdot az információs társadalom kiépítésére, kiemelve, hogy hazánknak jó esélye van arra, hogy informatikai és telekommunikációs téren nagy befolyást szerezzen a régióban. S ha még nem félnének eléggé a régió feldrótozandó lakói, hát Stumpf egy hét múlva emelte a tétet: a Synergon-napokon tartott bevezető előadásában már 17 plusz 28 milliárdról beszélt meg arról, hogy a kormány célja az egyenlő esélyek megteremtése informatikai téren, továbbá az internet olcsóbbá tétele (utóbbi jobb helyeken inkább a piaci verseny révén szokott volt bekövetkezni). Ami biztos: a Stumpf-minisztérium már el is kezdte e célból az osztogatást, hiszen márciusban kapásból 3,34 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás odaítéléséről döntöttek, amely a hírközlési és informatikai célelőirányzatból származik. Elemzők szerint a sikeres pályázók között túlzottan is sok a kormányoldal által preferált, a káder- és osztálypolitikai indokból kiemelten kezelt versenyző (a HVG legutóbbi számában közölt kimutatás szerint Fidesz-politikusok, kormányzati tényezők, továbbá azok rokonainak és barátainak érdekeltségei, egyházi iskolák stb.), de hát ez nyilván csak a szokásos libsi-komcsi mocskolódás, a lényeg, hogy látnivalóan készen áll és működik az a szempontrendszer, amelynek ismeretében dönthetnek a pályázatok elbírálói, hogy a MEH-nek már csak kicsinykét kelljen módosítania a bírálóbizottság javaslatait.
Az überminisztérium csak az informatikai fejlesztésekért felelős; további hat témát a GM kezel, ám ezek között nem szerepel a sztrádaépítés, ami ezek szerint már a nyolcadik tétel, s a felelős kormánytényezők csak a számok mágikus erejébe vetett pithagoreus hit jegyében ragaszkodnak a hetes számhoz.
Előttünk a múlt
De marad így is elég téma: például a GM viszi a vállalkozáserősítő programot. Ezen belül a legnagyobb, százmilliós nagyságrendű falat a versenyképesség-javító beruházások létrehozása, illetve az európai regionális központok kialakítása, de rá lehet futni - némileg kevesebb összegért - a kézműves mikrovállalkozások fejlesztésére is; e kategóriába a mázas köcsögöktől a gipsz Krisztus-fej készítéséig amúgy is belefér minden. Beindult a GM által koordinált lakásprogram is, amelyre két év alatt nem kevesebb mint 140 milliárdot költenek; ámbár ez korábban még 200 milliárd volt. Matolcsy miniszter az idén először hirdetett eredményt a bérlakás-építési programra pályázó önkormányzatok között, s ezen alkalomból 3,6 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást dobtak szét közöttük.
Némi meglepetést keltett viszont az a bejelentés, hogy a Széchenyi-terv keretében eddig (idén és tavaly) 13 milliárdot költött erre a tárca, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a terv (A Terv) beindulása előtt megkezdték a pénzosztást, azaz a távlatok immár nemcsak előre, de időben visszafelé is beláthatatlanok. Az újonnan jutalmazott 42 önkormányzat nyilván hálás (saját részük amúgy 1,4 milliárd forint, részben kápé, részben építési telek formájában), s az említett 13 milliárdból eddig 3300 darab önkormányzati bérlakás létesült. A létesítendő bérlemények zöme (60 százalék) költségelvű lesz, azaz a szociális bérlakások a háttérbe szorulnak. Korábban ez fordítva volt: 61-38 százalék a szociális lakások javára.
Országunkat egy lóért
A kormány mindemellett - állítása szerint jelentős - pénzt pumpálna a turizmus fejlesztésébe is (húszmilliárdot, ami e területen nem is olyan sok, egy takarosabb szálloda ára), legalábbis erre utal az ünnepek alatt sem szünetelő közszolgálati médiakampány. A legnagyobb lét a termálfürdők fejlesztése, illetve kialakítása céljából lehet leakasztani; ez a milliárdos nagyságrendet is elérheti, s akár a teljes beruházási összeg felét is kiteheti. Azóta meg is mozdult Hévíztől Harkányig az összes jelentős fürdőváros, hiszen a termálfürdők környékének fejlesztésére (szállás, infrastruktúra) is lehet pályázni. De vannak más területek is: kastélyok, várak turisztikai hasznosítása, élménypark létesítése (ezek mibenlétére vonatkozólag csak annyi fogódzót kaphatunk, hogy ott a turista órákat is képes eltölteni), a lovasturizmus fejlesztése (Matolcsy éppen péntek 13-án jelentette be Szilvásváradon, hogy a kormány az idén 600 millát nyomat e célra), vitorláskikötők létesítése, világörökségi helyszínek turisztikai fejlesztése és újdonságként a vallási turizmus fejlesztése.
A GM regionális gazdaságépítési programján belül innovációorientált ipari parkot, logisztikai centrumot, technikai inkubátorházat lehet kialakítani, esetleg térségi elektronikus piacot fejleszteni, hungarikumokat feltárni és piacra juttatni (bár az elnyerhető pénzek alapján az élménypark még mindig nagyobb üzletnek tűnik). Vannak továbbá aktív foglalkoztatáspolitikai célok, amiket egyenként akár százmillával is megtámogathat a Terv, ami a teljes összeg kétharmadát is kiteheti. Az energiatakarékossági program keretében mérsékelni lehet a lakossági meg az önkormányzati energiafelhasználást, hozzá lehet nyúlni a megújuló energiaforrásokhoz stb.
Összegzésként elmondhatjuk: az állam két év alatt rengeteg sok pénzt akar elkölteni részben érthető, részben meglehetősen egzotikus célokra, ám a teljes 626 milliárd egyharmadát kapásból kivitte egy külsős cégbe (Nemzeti Autópálya Rt.), így tüntetvén el azt a szemünk és mindennemű társadalmi kontroll elől, továbbá a maradékról alig kideríthető elvek alapján döntenek majd a bírálóbizottságok. Matolcsy hisz abban, hogy a közpénzek, az adófizetők forintjainak magán- (és önkormányzati) vállalkozásokba pumpálása meglódítja majd a makrogazdaságot, amiben nem feltétlenül biztosak a konjunktúrakutatók. Ami viszont faktum: már megint az adófizetők megkérdezése nélkül döntenek pénzük gazdasági, főként beruházási célú felhasználásáról, éppen úgy, mint a boldogult kádári ántivilágban.
Matolcsy György az illetékes (gazdasági) bizottság előtti múlt heti meghallgatásán úgy vélekedett: ha a kormány évente 300 milliárdot költ a Széchenyi-terv keretében, az évente 1000 milliárd forintnyi további (magán-)tőkét mozgat meg. Azután jön az EU-csatlakozás, ami újabb lét jelent. Előre a Széchenyi Terv sikeréért!
Barotányi Zoltán
