Nyíló borvirág
A szőlőtermelőknek a törvény hatálybalépéséig be kellett jelenteniük, ha 1500 négyzetméternél nagyobb területen termelnek bornak valót; ráadásul ez már a módosított, szoft változat, az eredeti törvényszöveg ugyanis még 500 négyzetméternél húzta meg a határt. A bejelentésre a kiírt határidőig 50 ezren voltak hajlandók, ami csak a kétharmada az eredetileg becsült létszámnak. S ez nem véletlen: sokan ugyanis már a törvény megszületésekor azt jósolták, hogy a gazdák inkábbb szétíratják szőlőiket, csak hogy mentesüljenek adminisztratív kötelezettségeik alól. De ez még csak a kezdet, elvégre azon termelőknek, akik ezer hektoliter fölötti bormennyiség értékesítésére készülnek, adóraktári engedélyt kell váltaniuk, míg az ennél kisebb mennyiség előállításához elégséges az egyszerűsített adóraktári engedély is. Az adózást pedig csak akkor lehet megúszni, ha a termelt bor kizárólag saját fogyasztást szolgál, melynek mennyisége nem haladja meg a fejenkénti és évi 2,5 hektolitert (emberléptékű űrmértékben számítva ez 1250 nagyfröccshöz elég mennyiség).
A bor jövedéki körbe sorolásának van egy másik következménye is: megszűnik a 12 százalékos forgalmi adó, és helyét felváltja a literenként egységesen 5 forintos jövedéki adó. Ezzel látszólag mindenki jobban jár, hiszen első blikkre még egy igen olcsó, literenként 60 forintos bor esetében is kisebb az adóteher, mint korábban, csakhogy akkor még nem számoltunk az adminisztráció rohamosan növekvő költségeivel, a könyvelőkre fordítandó összeggel meg a zárjegy árával; végső soron csak a drágább, minőségi borokkal foglalkozó termelők jártak jól. Arról nem is szólva, hogy eddig a megtermelt bor (s most nem a hamisítottról beszélünk) vagy kétharmada (ez akár kétmillió hektoliter is lehet) eddig adózatlanul került a fogyasztók elé, ám a szigorú jövedéki előírások után ez a mennyiség vagy legalábbis egy jó része már áfával terhelten ömlik a pohárba, ami (az adóalap-növekedés mellett) összegszerűen is nagyobb, mint a jövedéki adóból befolyó bevétel.
Pille szárnyakon
De baj lesz (pontosabban van) a bor palackozásával és kimérésével is. Először is immár tilos, hogy zárjegy nélküli palackot adjanak el bárkinek, ami alaposan betett a borturizmusnak, hiszen például a vendég által megízlelt és kiválónak talált borból tilos kimérni hozott palackba, mi több, a továbbiakban lopótökből sem mérhető a bor. A törvényalkotók ezen az egy ponton hajlandók módosítani a törvényt. Varga Mihály pénzügyi államtitkár például, miután a parlamentben agyba-főbe dicsérte a törvényt, kijelentette: a borturizmus érdekében enged a kormány, s legalizálni fogja a pincében történő termelői borkimérést, azaz hamarosan rehabilitálják a tisztiorvosi és a VPOP-előírások betartására alkalmatlan lopótököt is.
Forradalmasította a törvény a borkimérés eszközeit is, erre ugyanis a tégely nevű (üveg)alkalmatosságot találta a legméltóbbnak, amiről nem tudni, micsoda, ellentétben a boroskancsóval, mely ezzel a húzással ki is került a metrikus rendszerből. Ennél is jobb, hogy ezentúl tilos a raktárból bort mérni, márpedig úgyszólván minden borkimérés így tesz; tehát nincs más hátra, mint a raktárhelyiség komfortosítása: két tonettszék, és már nyomhatják is a borpisztolyt. Ezután elvileg a borozókban is tilos hozott pillepalackba bort tölteni, de azt már senki meg nem gátolja, hogy valaki kikérjen öt pohár bort, s a kocsma területén kívül egy tölcsér segítségével áttöltse egy ásványvizes palackba.
Drazsé expressz
Az adminisztratív kötelmek elvileg a nyitó készlet felvételével kezdődtek még nyár közepén (az eredeti határidőhöz képest késve - természetesen a hatóságok hibájából), s az így megnyitott pincekönyvet kötelező a pincében tartani (onnan ki sem hozhatja a borosgazda) s a pénzügyőr első intésére előadni. A jogszabály szerint hat nappal előtte be kell jelenteni, hogy hová és mennyi bort kívánnak szállítani, különben a hatóság jön és koboz, sőt a fináncok a közúton is megállíthatják az első ránézésre borszállításra rendeltetett járművet, melyről jobb esetben kiderül majd, hogy szippantóskocsi.
Továbbá: a szőlősgazdáknak már a szüret időpontjában meg kell becsülniük "a VPOP felé", mekkora lesz a bortermés.
Az új törvény hatásai kézzelfoghatók: szőlőtermelők hagynak fel a borkészítéssel, s inkább eladják a termést, mások eladásra kínálják szőleiket, vagy engedélyt kérnek a szőlő kivágására. A borhamisítókra gyakorolt elrettentő hatás vélhetően csekély, elvégre többségük az álbor előállítása során kínosan ügyelt arra, hogy terméke lehetőség szerint még csak érintkezésbe se kerüljön szőlővel; viszont ezután sokak gyanúja szerint olcsón felvásárolt szőlők segedelmével mód nyílik a tablettás bor legalizálására is.
Jól jártak ezenkívül a nagy borászatok, csökken ugyanis a kistermelői konkurencia, ám nő a termelői szőlőkínálat, ami csak a legritkább esetekben viszi felfelé a felvásárlási árakat. Ha valamelyest visszaszorítanák is a hamis borok piaci részarányát, ez még nem okozna automatikus áremelkedést az alternatívát jelentő olcsó, de valódi borok piacán, mivel ennek határt szab a kannás borok vevőkörének fizetőképessége.
Barotányi Zoltán
