Barotányi Zoltán

Most már így lesz ez az idők végezetéig, de lagalábbis 2002-ig: ha baj van, leül egymással szemben a két derék ember, kancellár és szakminiszter, hogy megvitassák a Magyar Haza vitás dolgait. A minap például a Nemzeti Földalap ügyét boronálták el; ámbár azt, hogy egészen pontosan hogyan fog kinézni e nemzet-stratégiailag és millenniológiailag egyaránt létfontosságú izé, még nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy a vidékfejlesztőnek és miniszterelnökének egyformán kellő rálátása lesz az ügyekre, ami nyilván megfelelő számú megbízható és hűséges szakember delegálásában manifesztálódik. Ehhez képest másodlagos jelentőségű, hogy a régóta várt földalap mondjuk az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyonkezelő összevonása nyomán keletkező Nemzeti Holding keretén belül jön-e létre közhasznú társaságként (s nem utolsósorban a vidékfejlesztési tárca meg talán a privatizációs szervezet szakértőinek értő közreműködésével), avagy fölülről a második asztalfiókban alakítják ki, rögtön a szivarvágó, a konyakmeggy és a tegnapi Nemzeti Sport mellett.

Adolf Eichmann első pillanatra csak egy a sok ezer náci tömeggyilkos közül, neve elsősorban kalandos elfogatása és izraeli pere révén vált ismertté. Az a tény, hogy viszonylag alacsony rangja (Obersturmbannführer, azaz alezredes) ellenére - a felette ítélkező izraeli bíróság és a történészek szinte egyöntetű vélekedése szerint - kulcsszerepet játszhatott az európai zsidók többségének elpusztításában, már magában is különös fényt vet a náci államgépezet s a vele szimbiózisban élő SS-állam különös és racionális alapon nehezen megérthető felépítésére és működésére.

Nyár ide, nyár oda, a kormánypártok már készülnek az őszi szezonra: ezúttal a Nemzeti Földalap témája került elő, melynek ügyében, mint az köztudomású, még véletlenül sem értenek egyet a szövetségesek. Ennek megfelelően koncepció is van háromféle; Orbán Viktor és Torgyán József e hétre tervezett találkozója után az is eldől tán, melyik lesz a nyerő. Már ha egyáltalán találkoznak.

Magyar Narancs: A nyolcvanas években az uborkaszezon egyik kedvelt témája volt a Balaton siralmas környezeti állapotának taglalása, a hínár- és algaburjánzástól, a vízbe ürülő kommunális és mezőgazdasági hulladéktól az angolnapusztulásig és vissza. Az utóbbi években azonban mintha nagyobb csend volna a tó körül. Valóban ennyit javult volna a Balaton általános állapota?

´sztől alighanem változik a Munka törvénykönyve, a hivatalos indoklás szerint jogharmonizációs okokból. A szakszervezetek szerint ezáltal ismét sérülnek a munkavállalók érdekei, nem is szólva a sajátjukról meg a napi nyolc óra punnyadásról.

A kormány úgy határozott, hogy mégsem érvényesíti a gáztörvény vonatkozó passzusát, és önkényesen állapítja meg a gázáremelés mértékét. E döntés ismét jól példázza alapvetően szubjektív idealista és voluntarista gazdaságfilozófiáját, melynek lényege, hogy a külvilág mint obkjektív valóság nem létezik, s a kreatív gazdaságpolitika maga állítja fel önnön korlátait. Lehetőleg jó közel.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) első fokon elveszítette azt a sajtópert, amelyben azt kívánta igazolni, hogy a tárca nem káderezte a múlt rendszerben politikailag aktív tiszteket. A titkos adatgyűjtés és nyilvántartás célja továbbra sem világos, a HM vezetői pedig megelégedtek azzal, hogy fegyelmit indítsanak néhány árulkodó tiszt ellen.

Nem várt fordulatot vett egy sikkasztással gyanúsított egykori plébános pere, amikor a vádlott hirtelen mesélni kezdett a katolikus egyházon belül használatos feketekasszákról, s nem utolsósorban egykori főnöke, a szeged-csanádi püspök személyes felelősségéről. Az érintettek a történet nagy részét tagadják, az APEH példátlan türelemmel megvárja, míg az egyház maga kéri a vizsgálatot, s e türelemben osztozik véle a kultuszkormányzat is.

Lassan valósággá válik, amit már hetek óta rebesgetnek, s távozik posztjáról Katona Kálmán miniszter, ráadásul nem önszántából. Dolgozna ő tovább, de hát szétszedik alatta a tárcát, s a legizgalmasabb feladatokra ezután Stumpf István kancelláriaminiszter és az ő hivatala felügyel majd. Egyelőre nem teljesen világos, hogy Torgyán József és a kisgazdák mit nyernek a bolton - még az is lehet, hogy semmit.

Értesüléseink szerint néhány héten belül nálunk is megjelenik A kommunizmus fekete könyve, amely eddig nem egy vihart kavart. Az esemény alkalmából történészkonferenciát rendezett a XX. Század Intézet: számos, feltűnően decens és informatív (sok esetben a már eddig ismert részleteket összefoglaló) előadás mellett meghallgathattuk a főigazgató asszony tárgyhoz kevéssé kapcsolódó önapológiáját is, de hát ezt már úgyis.

A tiszai árvíz ellen való védekezés igen sokba került. Előteremtése - az előzetes nyilatkozatok alapján - alaposan megterheli az egyes szaktárcák amúgy is szűkösre szabott költségvetését. Pedig korántsem biztos, hogy - bármennyire dicséretes is a szándék - beljebb kéne venni a nadrágszíjat.

A fehérgyarmati időközi választások két fordulója között Szanyi Tibor szocialista képviselő feljelentette Torgyán Józsefet, többek között hivatali hatalommal való visszaélés és a közpénzek hűtlen kezelése vádjával. Erre csak részben szolgáltattak okot Torgyán idézett kijelentései - hogy ti. aki támogatást akar, az nem demonstrálhat ellene (bár Szanyi szerint ezek kimerítik a hivatali visszaélés, az üzérkedés bűntettének, valamint az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésének alapos gyanúját) -, sokkal inkább a szabolcsi konzervügy. Az első híradások még csak a kisgazda konzervipari vállalkozók (a megyei elnök és a fehérgyarmati jelölt) termékeinek ingyenes osztogatásáról szóltak (a folklorizálódott alverzió szerint roma közösségi vezetőknek juttatott kolbászról, savanyúság- és lecsókonzervekről volt szó).