Film: Asztal, ágy, pulpitus (Mike Leigh: Vera Drake)

  • Bori Erzsébet
  • 2005. január 27.

Zene

Társadalomrajz, melodráma, kosztümös történelmi s nem utolsósorban tézisdráma, ez mind (vagy mindbõl valamennyi). A zsáner hozzávetõleges belövésénél fontosabb azonban, hogy ez egy felnõttfilm, felnõtt nézõkhöz szól felnõtthangvételben, ami kiveszõben van a moziból.

Társadalomrajz, melodráma, kosztümös történelmi s nem utolsósorban tézisdráma, ez mind (vagy mindből valamennyi). A zsáner hozzávetőleges belövésénél fontosabb azonban, hogy ez egy felnőttfilm, felnőtt nézőkhöz szól felnőtthangvételben, ami kiveszőben van a moziból. Pironkodva merem csupán felvetni, hogy a mozgókép a szent szórakoztatáson kívül talán arra is való, hogy a közösség fontos dolgait közvetítse átélhető formában, mert ebből bizony kilóg Lukács György Marx piros zoknijába búj-tatott lólába. Szégyenemet enyhíti, hogy Mike Leigh nagyon tud filmet csinálni, így a Vera Drake-nek semmi szüksége ideológiai támasztékra. (Tényleg csak a vicc kedvéért: mi lenne, ha egyszer "rossz ügyben" szólalna föl?) Az 1993-as Mezítelenül óta itthon is folyamatosan (többé-kevésbé; mi lett pl. legutóbb a Topsy-Turvyvel?) követhetjük a brit rendező pályáját, és nem lehet okunk panaszra: a Titkok és hazugságok, a Két angol lány, a Minden vagy semmi sorozata bizonyítja, hogy nem enged a negyvennyolcból.

Most ismét együtt vannak legszebb erényei: valóságismeret, társadalmi érzékenység és szolidaritás egyfelől, kidolgozott történet, figyelem a részletekre, dramaturgiai érzék, remek színészválasztás másfelől. A Titkok és hazugságokat idéző széles keresztmetszet a proliktól a legfelső osztályokig mutatja meg a társadalmat - a csúcson trónolók talán panoptikumfiguráknak látszanak, de a középső szintek nagyon is finoman rétegzettek és élesen kirajzoltak. A képet tovább árnyalja a történelmi jelleg, hiszen 1950-et írunk, Anglia még nem állt talpra a háború után, jegyrendszer van és áruhiány, össznépi sport a feketézés, és még repedések sem mutatkoznak a társadalmi csoportok már-már kasztszerűen merev skatulyáin.

Az ötven körüli(nek tűnő) Vera úri házaknál takarít, a második műszakban a családról - beteg anya, férj és két nagy gyerek - gondoskodik, és nagyjából ugyanezt teszi a "szabad idejében": elesetteket gyámolít háztartási segítséggel, jó szóval, és az elmaradhatatlan, minden bút-bánatot, bajt, betegséget orvosló teával (úgy is mint korfestő elemmel). A teához először is vizet kell forralni, akárcsak az angyalcsináláshoz, így a magzatelhajtás szinte természetes kiterjesztése Vera gyámolító tevékenységének. Minden felhajtás nélkül, egyszerű konyhai eszközökkel - szappan, sajtreszelő, gumicső, fertőtlenítő - dolgozik, és már túl vagyunk néhány angyalon, mire felneszelünk, hogy is megy ez, mennyit kér és mikor teszi el a pénzt. A rendező jó érzékkel éppen ezen a ponton látja elérkezettnek az időt a dolog tisztázására: Vera nem kér és nem kap pénzt, sőt arról sem tud, hogy régi barátnője, a közvetítő 2 guinea-t (újabb korfestő elem: kb. 1970-ig használt angol fizetőeszköz, valamivel többet ért, mint a font) szed be a megesettektől.

A férfiak háborús traumákkal élnek együtt (normandiai mészárszék, burmai hadifogság, izraeli protektorátus), amelyeket még egymással is nehezen osztanak meg. A másik oldalon ott vannak a "női bajok", amelyek nem ismernek osztálykorlátokat: az úrilányt ugyanúgy kétségbe ejti a nem kívánt terhesség (egy szokványos "date rape" után), mint a hadirokkant férj mellett güriző hétgyerekes anyát, az afrikai bevándorlót vagy a prostituáltat. De ha egyformán kapják is be a legyet, nagyon másként köpik ki. Abortuszt végeztetni ugyan nem szabad, de lehet. A gazdagoknak saját kiskapujuk van, amin persze drága és kellőképp körülményes átjutni, de onnantól már decens, steril és makulátlanul törvényes az ügy. A proliknak marad az angyalcsinálás. Mike Leigh tud valamit, amitől mindannyiszor leesik az állam. Apróságnak tűnhet, de nem az: eligazítani a nézőt, mennyit ért a fizetőeszköz 1950-ben. Úri magzatot 150 fontért hajtanak el, prolit 2,10-ért. Vera Drake 50 font óvadék ellenében védekezhet szabadlábon. De mennyi az annyi? Leigh a történet egy-egy pontján beszúrja, hány doboz cigit ér egy nejlonharisnya, mibe kerül egy kiló cukor. De ott kerülünk igazán képbe, amikor megtudjuk, mennyibe fáj a kor csúcsmosógépe: 25 font. A terhességtől szabadulni vágyó gazdag lány tehát hat mosógép árát pengeti ki a törvényesség látszatáért; Drake-ék munkáscsaládja két olyan mosógép árát teszi le óvadékként, amiből egyet sem engedhetne meg magának.

Tézisdrámát emlegettem, de nem az a tézis, hogy tessenek már engedélyezni az abortuszt, ami Nagy-Britanniában, ahogy a demokráciák legtöbbjében, amúgy sem tilos. Mike Leigh nem a nyitott kaput döngeti, és nem is a sötét múlt fölött akar ítéletet mondani. Az ötvenes évek nem volt olyan régen, mégis úgy tekintünk rá, mint letűnt történelmi korra, s nem is jogtalanul, ha azt vesszük, mennyi minden változott azóta. Mi minden, amit akkor változhatatlannak, örök érvényűnek és egyedül üdvözítőnek hittünk. Ma sem vagyunk másképp a jelenlegi értékeinkkel, saját világunkba zárva, amelyből nemhogy kilépni, de kinézni sem akaródzik. Verát imádja a férje, nem győz hálát adni a sorsnak, hogy ilyen felesége van, a bajban is kitart mellette, de nem érti, miért tette, amit tett. Verát imádja a fia, most mégis eltaszítaná, mert nem érti és nem is akarja megérteni - miközben, és nem mellesleg Sid a kortársaival jelentős "beszállítója" az angyalcsináló iparágnak, de a selyemharisnyáért megdöntött lányok és az illegális abor-tuszok között ugyanúgy nem lát kapcsolatot, mint egyes nomád törzsek férfiai a nemzőszervük és az utódaik között. A női szolidaritás egy zárt világban működik, amelynek majdhogynem olyan természetes része a magzatelhajtás, mint a szerelem, a házasság és a gyermekáldás. Az iskolázatlan és távolról sem szent Vera Drake elnémul és megbénul a törvény, a hivatalos társadalom képviselőivel szemben: pontosan tudja, hogy amit tett, az tilos, bűnös, sőt veszélyes, de azt is tudja, hogy nem volt más választásuk.

A kosztüm álcájában, egy letűnt kor sima leple alatt, áttételesen és felnőtt módra, Vera Drake valóságos családi és társadalmi drámájában a saját hétköznapjaink morális kérdéseivel szembesülünk.

Bori Erzsébet

Az SPI bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.