Felsőfok (BBC-klasszikusok: Büszkeség és balítélet)

  • Bori Erzsébet
  • 2005. április 14.

Film

Erdei körökben általános nézet, hogy a filmadaptációk a legritkább esetben érnek fel az eredetihez.

Kivált tanácsos messziről elkerülni a mozit, ha a feneketlen bendőjű Hollywood veti rá magát valamelyik jobb sorsra érdemes klasszikusra. A britek meghittebb viszonyt ápolnak saját nemzeti irodalmukkal, de a Büszkeség és balítélet az erős mezőnyben is abszolút csúcsdöntő. Pedig a BBC-változat készítői nem törekedtek szuperprodukcióra, nem volt rekordköltségvetés, sem sztárparádé, pusztán egy kötelező olvasmányt akartak televízióra alkalmazni amúgy közszolgálatilag, és beérték volna annyival, hogy ne sértsék meg az olvasók millióiban a regényről kialakult képet. Tisztes szándékú közeledésük meghallgatásra talált, de nemcsak tűrhető házasság lett a vége, hanem olyan frigy, ami az égben köttetett. Nem csoda, hogy nehéz megfejteni a titkát. (Bevallom, nem is akaródzik; annyira jó felhőtelenül élvezni.)

Kellett hozzá egy nagyszerű regény, de még ez sem magától értetődő. Mármint az, hogy mitől olyan varázslatos Jane Austen. Alig ért véget az angol próza nagy évszázada, a XVIII., amikor már színre lépett az első írónő, ám ha igaz valakire, hát Jane-re mindenképp, hogy ugyanazt a regényt írta egész életében. Ugyanaz a miliő, ugyanazok a figurák, konfliktusok, ugyanaz a néhány téma. Soha még ilyen szűkös világ nem kelt életre

realista nagyregény

lapjain. Mégsem érezzük unalmasnak vagy érdektelennek, még a klausztrofóbia sem tör ki rajtunk. Mert a Büszkeség és balítélet (vagy az Értelem és érzelem) éppolyan joggal mondható nagyregénynek, mint férfiasabb társai, hiszen Austen az általa látható, ismerhető egész világot megírta a maga teljességében, és ha behatároltnak, túlságosan is korlátozottnak látjuk a köreit, akkor máris pontos képet nyertünk a nők korabeli helyzetéről. És ami még fontosabb, Jane Austen úgy tud írni arról a néhány kis témáról - szerelem, család, pénz -, hogy rá kell jönnünk: az élet nagy dolgai igenis az ágynál-asztalnál történnek, és nem a csatamezőn vagy a parlamentben.

Az elbeszélőnek éles esze, kiváló megfigyelőkészsége és humorérzéke van, és nem elég, hogy mindent tud a tárgyáról. Tud még valamit, ami átlendíti a józan realitás határain. Amilyen aprólékos pontossággal írja le a szereplők jellemét, szavajárását, viseletét, eleveníti meg az angol birtokos nemesség ünnepeit és hétköznapjait, ugyanazzal a természetességgel söpri félre a gondosan ábrázolt konvenciókat, társadalmi gátakat a hősök boldogsága útjából. Ki tudná nála jobban, hogy egy hozomány nélküli, nem a legjobb családból származó lánynak, aki inkább okos, mint szép, nulla esélye van dúsgazdag, vonzó arisztokrata férjre? S ha megesik is az a kivételes szerencse, hogy valaki egy fokkal feljebb bír kapaszkodni a ranglétrán, az már teljességgel valószínűtlen, hogy egy szegény családból két lány is rangja fölött menjen férjhez. De bolondulnánk-e így ezekért a regényekért, ha Jane a saját korlátait is ledöntve nem teljesítené be a szegény lányok - na meg a szegény olvasók - vágyait?

A BBC filmje először is felveszi a regény tempóját. Ezért érezzük úgy, hogy ennek a történetnek pontosan hat rész, hatszor 50 perc kell. Nem azzal nyer időt, hogy kiejt fontos eseményeket, szereplőket, hanem azzal, hogy arra használja a képet, amire való: egy ház, egy kosztüm, egy személy leírása akár több oldalt is kitehet a könyvben (nem szólva a vagyoni helyzet vagy társadalmi státus ismertetéséről), míg a film ezt

egyetlen jó képpel

megoldja. Elég megpillantanunk Bennették, Bingley, Lady Catherine vagy Darcy házát, és máris tudjuk, merre hány méter. A fogat - hány és milyen ló - már csak a hab a tortán. A zeneszerző egyenrangú társa a díszlet- és jelmeztervezőnek, a korabeli zenék szellemes felhasználásával még vezérmotívumot is rendel az egyes szereplőkhöz. A híresen jó angol színészek megint remekelnek, de már az tiszta haszon, hogy plasztikfejek helyett embereket látunk. A csajok inkább karakteresek, mint szabályos szépségek, és Colin Firth (bár eszelősen sármos) attól jó, hogy képes szinte csak a tekintetével és apró gesztusokkal eljátszani a nagy érzeményt, anélkül, hogy a néző röhögőgörcsöt kapna. Az én kedvencem mégis Mrs. Bennett, mert a regényekben is Austen tüneményesen ostoba mamáit imádom, akiknek méltó utánpótlásuk lesz Lydia személyében.

Rajongásom tárgya most megjelent DVD-n (és VHS-en is), ami jó alkalom a kopott, másolt kazetták lecserélésére és a sokadik újranézésre. A harmadik DVD-n a Büszkeség és balítélet meg egy másik BBC-klasszikus, a Middlemarch werkfilmje látható, de az igazi bónusz, hogy a jól sikerült magyar szinkron mellett eredeti nyelven is nézhetjük a BB-t, felirattal vagy a nélkül, így nyelvgyakorlásnak sem utolsó.

Rendezte: Simon Langton

Forgatókönyv: Andrew Davies

Szereplők: Colin Firth, Jennifer Ehle, David Bamber, Crispin Bonham-Carter, Anna Chancellor, Suzannah Harker

Forgalmazza a Mokép

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.