Bugyinszki György

A Magyar Narancs a Nemzeti Fejlesztési Hivatal támogatásával vitaestet szervezett a Budapesti Kommunikációs Főiskolán. Csepeli György informatikai államtitkárral, Simó Györggyel, az Axelero Rt. vezérigazgatójával és Ságvári Bence szociológussal arról beszélhettünk, hogy miként lesz a miénkből információs társadalom. Alant a beszélgetés szerkesztett változata olvasható.

Hol vannak az uniós pénzek? - kérdi mind hangosabban Orbán Viktor ex-miniszterelnök. Erre is válaszol a terület kormányzati felelőse.

Második kocsi, első ajtó - hangzott a tutibiztos információ az Árpád hídi HÉV-megállóban azon a zimankós szombati kora délutánon, amelyen Orbán Viktor tömegközlekedésre ragadtatta magát. Csakhamar be is gurult az állomásra a nemzet miniszterelnöke. A második ajtónál szállt le.

Mádl Ferenc államfõ augusztus 3-án távozik a Sándor-palotából. De ki lesz az utóda? Az ötévenkénti, mérsékelt érdeklõdést kiváltó verseny per pillanat kétszereplõsnek tûnik. Vagy sem. Esélylatolgatás.

A Fidesz jövõbeli kommunikációs stratégiájának fõ irányairól korábban már értekeztünk (lásd: Zavarok egy miatt?, Magyar Narancs, 2005. január 20.): a gazdasági kérdések forszírozásáról, a "dumakormányzásról" és az Orbán Viktort megszerettetni hivatott imázskampányról, amely - nem mellesleg a középre nyitás jegyében - ambíciók nélküli, lehiggadt nemzetféltõként ábrázolná õt, amolyan "kiérdemesült múmiaként" (copyright: Fidesz).

A Közép-európai Egyetem (CEU) Történelem Tanszék - Pasts, Inc. politikai eszmetörténettel és európai historiográfiával foglalkozó adjunktusával arról beszélgettünk, hogy miként lehetne túllépni a magyar-román ellentéteken.

Az elsõ hírek szerint az SZDSZ nyolc külsõ kerületet leválasztana a fõvárosról, alig több mint egymillióra csökkentve Budapest lakóinak a számát. Aztán jött a pontosítás: efféle elcsatolásról szó sincsen, Buda és Pest központi kerületeinek azonban jó volna egy különálló, egységes vezetés, vagyis egy "kis-budapesti cityönkormányzat". E helyütt csak az ötlet szakmai racionalitásával foglalkozunk - politikai vonatkozásaival nem.

Az elmúlt fél év minden bizonnyal Demszky Gábor politikai pályafutásának legnehezebb idõszaka volt. Korrupciós vádakkal illették, választania kellett a fõpolgármesterség és az európai parlamenti képviselõség között. Jelenleg nagy visszatérésre és az eddiginél látványosabb, sikeresebb politizálásra készül. Igaz, ennek az az ára, hogy - de facto - megvált a fõváros gazdálkodásáért felelõs helyettesétõl, eddigi legfõbb bizalmasától.

A melegházasság politikai slágertéma lett. Bush fúrta - gyõzött. Igaz, ellenfele, Kerry sem engedélyezte volna. A spanyol Zapatero beígérte és nyert. Buttiglione EP-biztos visszalépett, mert lekezelõen beszélt a szexuális kisebbségekrõl. Akkor most hol a szabadság hazája?

Mi tagadás, látványos volt, amikor egy motorkerékpáron ülve megjelent a semmibõl, fekvõ helyzetben összement 40 centisre, elõvarázsolt egy automobilt, megjósolta a lottószámokat, teleportálta magát egy mûholdon keresztül televizionált homokos tengerpartra, és eltüntetett 13 nézõt (inklúding Détár Enikõ) - de ilyesmikre számítani lehetett. Az viszont valódi sokként hatott, hogy Balázs Pali, Korda György és Zalatnay Cini neve is elhangzott a mágus szájából a színpadon.

A kettõs állampolgárságról szóló népszavazás körüli viták abban látszanak kicsúcsosodni, hogy pozitív döntés esetén vajon megindulnak-e jelentõs tömegek az anyaország felé, és ha igen, akkor ennek milyen gazdasági és politikai hatásai lehetnek. Sík Endre a határon túli magyarság migrációs hajlandóságát és itteni munkavállalási szokásait, Örkény Antal pedig a magyarok nemzettudatát kutatja hosszú ideje.

Az õszirózsás forradalom évfordulója alkalmából tartott és a Jobbik ellentüntetése által megzavart szocialista megemlékezés után arról beszélgettünk a XX. századi magyar progresszió kutatójával, hogy eddig milyen stációi voltak Károlyi Mihály megítélésének, és hol tartunk napjainkban.