Csák Csongor

Magyar Narancs: Hogy érzi magát néhány nappal az- után, hogy "elvérzett a Bokros-csomag utolsó eleme", a csúszó leértékelő árfolyamrendszer?

- az ígéret(ek) földjének gondolják e helyet, amit mi, magyarok a civilizált világ végvárának szeretünk hinni - csak a civilizált világ ne balkánozna le minket annyiszor.

A magyar-román-ukrán határ térségében zajló illegális cselekményeket feltérképező Nyírfa-akció során jogosulatlan adatkezeléssel vádolták az Információs Hivatal műveleti igazgatójaként tevékenykedő Földit, s erre hivatkozva eltávolították. A nemzetbiztonságiakkal később azonban újra "munkakapcsolatba" került: az Orbán Viktor által feldobott "megfigyelési ügy" döntő bizonyítékának szánt magnófelvételt Földi cége vásárolta meg egy magánnyomozótól Kövér László akkori titokminiszter kérésére. Földi László ekkor már a Defend Security Kft. vezetője és tulajdonosa; a Postabank volt őrző-védő társaságából röpke három év alatt a piac meghatározó szereplője lett. Sokak szerint ebben jókora része volt a busás állami megrendeléseknek és a kedvező politikai (fideszes) széljárásnak. Lapunk három hónappal ezelőtt hosszabb írást közölt a Defendről (lásd: ´felsége hírszerzője, Magyar Narancs, 2001. április 26.); Földi László akkor nem reagált megkereséseinkre, később aztán mégis kötélnek állt.

Magyar Narancs: Tíz hónappal ezelőtt azt nyilatkozta: már porolom le a komolyabbik arcfelemet. Végleg meg is állapodik ennél az arcánál?

Amikor tavaly júliusban a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma előbb 14:11, majd 13:11 arányban elutasította a négytagú "csonka" elnökség javaslatát, miszerint Kondor Katalin, a Kossuth adó főszerkesztője a legalkalmasabb pályázó a közszolgálati rádió vezetésére, a történet szinte valamennyi szereplője megsértődött. A jelölt például olyannyira, hogy azt panaszolja Varga Domokos György nemrég megjelent könyvében: "Nem tudom, hogy megváltozik-e majd ez a kuratórium, de amíg ez van itt, teljesen felesleges próbálkoznom. Alávaló emberek engem nem fognak még egyszer megalázni." Nehezen tette túl magát a történteken Szadai Károly, a Kövér László titokminiszter kabinetfőnökéből lett kuratóriumi elnök is, aki tutira ment, ám alaposan félrevezették. ´ maga nyilatkozta a fiaskó után, hogy a választás napján derült fény arra: a huszonegyből "néhány úgynevezett civil kurátor határozott pártutasítással" a tarsolyában érkezett, és ezeket Kondor szakmai alkalmassága hidegen hagyta. Szadai szavai mellett az "alávalók" sem mehettek el szótlanul; miután a kuratórium elnöke a grémium számára hozzáférhetővé tette a többi pályázatot is, többen érzékeltették: azok között akadt a Kondorénál színvonalasabb is, így nem értik, hogy miért ezt és csak ezt terjesztette be az elnökség elfogadásra.

Medgyessy Péternek mindig is határozott elképzelései voltak arról, hogy életének adott szakaszaiban hol legyen, és mivel foglalkozzon - meséli róla egyik ismerője, aki tréfából hozzáteszi: az MSZP várható miniszterelnök-jelöltje még azt is elérte, hogy Budapesten jöjjön a világra. Szülei ugyanis erdélyiek; Kolozsváron jogi egyetemet végzett édesapját az 1940-es második bécsi döntést követően - mint jó nevű közellátási szakembert - csábítják fel Budapestre, ám hét évvel később magyar kereskedelmi tanácsosként Bukarestben találja magát. Ide természetesen követi felesége és alig ötesztendős fia, aki az utcán, játszótársaitól sajátítja el a román nyelvet, majd - a hagyományos iskolai keretek között - a franciát (lásd A francia hagyaték című keretes anyagunkat).

Az eddig "felfedezett" háromból (Tállya, Recsk, Sárospatak) ugyanis kettő francia kézben van, márpedig a kormány a sztrádaberuházás kapcsán kimondottan a hazai vállalkozókat akarja előnyben részesíteni. Így nem csoda, hogy a magyar tulajdonban lévő sárospataki bánya támogatást kap a szükséges termelőkapacitások kiépítéséhez.

Bár az állami cégek hivatalosan a jó megtérüléssel kecsegtető befektetés reményében szálltak be a cégbe, rossz nyelvek szerint a színfalak mögött az apró őrző-védő társaságból mindössze három év alatt biztonsági nagyvállalattá hízó Defend kényszerű államosítása zajlik. Az ok: a biztonsági cég robbanásszerű növekedése (ami a Postabank kilencvenes évek eleji, látványos felfutását idézi) meghaladta mind a Defend, mind pedig - immáron hajdani - gazdájának erejét.

Adiákhitel-koncepció a kilencvenes évek elején született meg a mostanihoz hasonló formában, de az alakulgató hallgatói önkormányzatok akkoriban csak az igény megfogalmazásáig jutottak. A fő kérdés mindig is az volt, hogy az állam hajlandó-e beszállni a vállalkozásba, és ha igen, milyen feltételekkel. A heterogén képet mutató nemzetközi gyakorlatban általános az állami kezességvállalás, de gyakori az is, hogy a kormányzat biztosítja az induláshoz szükséges tőkét. Akadnak tisztán piaci alapokra helyezett rendszerek (ilyen működik az Egyesült Államokban), ám egy hasonlót Magyarországon megvalósítani nem tűnt célravezető vállalkozásnak. A hazai bankok számba se veszik a hallgatói hitelezést, mivel a hitel kihelyezéséhez képest az első törlesztőrészletek csak későn jönnek be (ráadásul összegük nem ismert), és magas a nem fizetés kockázata; utóbbi abból következik, hogy a magyar diplomások pályájának alakulása nehezen jelezhető előre. Nemigen vannak olyan kutatások, amelyek feltárnák, hogy az adott intézményben szerzett oklevélnek miféle karriervonzata van, az viszont világosan látszik, hogy a végzettség és a pálya (de már az első munkahely) közötti kapcsolat sok esetben egyre gyengébb. A diplomás keresett munkaerő, ám nem biztos, hogy a tanárt tanárként, az orvost orvosként alkalmazzák.

25 milliárd forintos összeget. Bár állami vállalatok összekovácsolása a tapasztalatok szerint ritkán vezet hathatós eredményre, sokkal aggasztóbb momentum

a talpon maradáshoz szükséges húszmilliárd forint körüli tőkeinjekciót. Igaz, ez az összeg legfeljebb tüneti kezelésre elég, ráadásul - ha elfogadjuk, hogy

azt kell majd bizonyítania, hogy a könyvvizsgálók is tehetnek arról, hogy a Postabank 1994 és 1998 közötti gazdasági és pénzügyi helyzetéről nem lehetett valós képet alkotni. A Magyarországon előzmények nélküli - a nemzetközi gyakorlatban viszont mindennaposnak számító - jogi eljárás hírét az alperesek értetlenül fogadták.