Talán bosszúból is, de e kis balkáni ország lakóinak nem elhanyagolható része dölyfös konkvisztádornak tartja az itt megjelenő külföldi tőkéseket, ám sokan vannak, akik biztosak benne: külföldi tőke hiányában ma Magyarország is a kullogók, Szlovákia, Románia, Oroszország sorsában osztozna, amelyekről még lesújtóbbak a vélemények.
Egy energetikai óriáscég magyarországi vállalatának vezetője szerint hosszú távon nem a tőke megléte vagy hiánya jelenti a gondot; a valódi kérdés az új életmód elsajátítása, a demokrácia alapvető játékszabályainak megismerése. Úgy látja, a magyarok nagy része még nem számolta fel fiúi érzéseit az állammal, a kormánnyal szemben: a központi hatalomtól várják sorsuk jobbra fordulását, sőt még annak a megválaszolását is, hogy mi a teendő egy-egy élethelyzetben.
Előny a fogadónál?
A klasszikus értelemben vett citoyenné válásnak része a magunkról való gondoskodás. A külföldi befektetők közül többen még ma is csodálkoznak, hogy tíz évvel ezelőtti megjelenésükkor mennyire nem értettek a magyarok a szisztematikus pénzkereséshez, a vagyonteremtéshez. Ez sokukban éppúgy megütközést keltett, mint a magyar tárgyaló felek egyikének-másikának szerintük extrém, balkáni különcsége. Például amikor az asztal másik oldalán ülő magyar (aki amúgy a honi nagyvállalkozói réteg ismert és elismert figurájává nőtte ki magát) fennhéjázó stílusban érzékeltette, mennyire nem számít neki a pénz, miközben ingjének pattanásig feszülő gombjai között kikandikált a szőrös hasa - idézte föl jó évtizeddel ezelőtti élményét egy amerikai befektetőcsoport itteni képviselője, akinek nem tagadott magyar gyökerei még kínosabbá tették az ehhez hasonló szituációkat.
Nem pusztán a viselkedés keltett furcsa benyomást, hanem a fundamentális közgazdasági ismeretek hiánya is - mondja a jobbára a spontán és még spontánabb privatizációval helyzetbe került bennszülött befektetőkről egy külföldi "kolléga". A közismert történelmi tények a magyarok mentségére szólnak, hiszen itt fél évszázad alatt nem sokan olvastak Samuelsont - véli az Amerikából jött; igaz, az ottaniaknak meg Heller Farkas neve nem mond túl sokat.
Ékes szólások
Annak a megválaszolása, hogy ez a bő ötvenesztendőnyi kiesés mennyiben módosította a rólunk külföldön kialakult képet, elmélyült társadalomtudományi analízist kíván. Ugyanakkor a meglévő közhelyeket (civakodó, ravasz kurucmagyarok) árnyalhatják az "új" tulajdonságok. Bár közülünk sokan sértőnek érzik azt a mondást, miszerint a magyar mögötted megy be a forgóajtón, és előtted jön ki, az angolszász mentalitásban ez a találékonyságunknak címzett bók. Jó pontnak számít közismert nyugtalanságunk (a magyarok egy percig nem bírnak megmaradni a fenekükön), mivel ez a szabadelvű felfogás szerint az egészséges kozmopolitizmus egyik ismérve.
Egy amerikai csak csodálni tudja azt az embert, aki veszi a kalapját, és odébbáll, amennyiben odahaza nem bír érvényesülni - vallja be egy tengerentúli. Egy nagy energiacég magyarországi vállalatának első embere azt tapasztalta, hogy a külföldre szakadt magyaroknak nagyon jó hírük van a világban. Ennek fő okát abban látja, hogy munkál bennük egy erős bizonyítási vágy, ami sikeres, eredményes emberekké teszi őket. Ez a fajta kitörni akarás az itthoni "bennszülöttekben" kevésbé van meg, így ők emiatt sem voltak igazi versenytársai a külföldieknek - véli az amerikai befektetőcsoport képviselője, sietve hozzátéve: "Az a kevés magyar cég, amelynek már korábban akadt dolga a külvilággal, és testközelből ismerte a világpiaci versenyt, egészen másfajta mentalitást képviselt."
Az átlagos külföldi befektető természetesnek veszi, hogy egy élelmes üzletember a mindenkori adottságokhoz igyekszik alkalmazkodni. Az üzleti zseni gyakran arról ismerszik meg, hogy rájön: az érvényesüléshez lopni, csalni, hazudni kell, mert ilyenek a feltételek - teszi hozzá a belga cég magyarországi leányvállalatának a feje. Ehhez azonban nem elég ismerni az aktuális szabályokat, hanem okosnak is kell lenni. Rátermettség híján hiába nyúl le valaki súlyos milliókat, előbb-utóbb vagy ő, vagy a buta gyereke herdálja el. Magyarországon az elmúlt évtizedben egyre többen vannak, akik üzleti értelemben felnőttek: megtanulták a piac tanulmányozásának, meghatározásának módját, az üzletvezetés, a vagyonteremtés fortélyait - dicséri itteni kollégáit.
A "Ne nézd az első millióját!" fordulatot az angolszász világban is ismerik, de nem feltétlenül fogadják el axiómaként. Az ottani befektetőcsoport magyarországi képviselője szerint: akik nagyon sok pénzt szedtek össze, azok rendszerint az első milliójukat sem simlis húzásoknak, hanem okosságuknak, ügyességüknek, remek ötleteiknek köszönhették. Úgy véli, sokkal nagyobb jelentőségű, hogy mi maradt utánuk: Arthur Carnegie például könyvtárat hozott létre, a Standard Oilt alapító John Davison Rockefeller pedig a tudomány és a kultúra elkötelezett támogatója volt.
Magyar bürokrata
Nem pusztán a rendszerváltás idején ide érkező külföldiek számára volt nagy meglepetés a túlméretezett bürokrácia. Ez nem egyedi, hiszen Svájcban és Ausztriában is nagy az állami adminisztráció, ám a magyar az ottaniaknál jóval kiforratlanabb - ecseteli az egyik nyilatkozó, aki saját bőrén is érezte e nehézségeket, amikor egy alapítványnak szánt támogatását rugalmatlan tisztviselők megtorpedózták. A nehézkességet és a bizonytalanságot a jogi keretek jó irányba történő mozdulása egyik gátjának ítéli, így ezen a téren a fejekben történő változásokat kell kivárni.
E betokosodás a mindenkori kormányzat szándékaiban is megmutatkozik. Néhány éve például a kockázatitőke-alapokat akarták törvényben rögzítve büntetni abban az esetben, ha elvesztik a befektetett pénzt. Holott e műfaj lényege a rizikó - dohog az amerikai befektetőcsoport itteni embere, aki a kockázati tőkénél nem azt nézi, hogy hány milliárdot kaszál egy ötleten. Ehelyett az van a fejében, hogy száz ötletből átlagosan öt működik, s ezek közül is egy, legfeljebb kettő hoz komoly nyereséget. Mindehhez egy kormánynak semmi köze, a befektetőket bármilyen módon büntetni pedig joga nincs - illetve van, de akkor magára vessen.
A belga cég képviselője szerint az Orbán-kormány magyarbarát gazdaságpolitikája is erre a lapra tartozik. Bár szerte a világon számtalan példa akad protekcionista gazdaságpolitikára, ezek egyre kevésbé működnek. Ennek fő oka, hogy a fogyasztó szabadon akarja eldönteni, hazai vagy - alkalmasint jobb minőségű - importált cikket vásárol, s e jogát nem lehet elvitatni. A saját lábon álláshoz valóban szükséges egészséges nemzeti öntudat helyett kóros politikai megnyilvánulások tapasztalhatók - mondta. Például amikor a kormány által az összes csatornán üzent recept így kezdődik: végy egy (több) nagy (kis) magyar nemzeti társaságot. A magyar születési bizonyítvány nem garancia arra, hogy valakiből zseniális üzletember lesz, egy nemzeti gazdaságot sem lehet felépíteni pusztán a hazai cégekre támaszkodva - állítja, s így folytatja: a nemzeti cégek kicsalogatása a rivaldafénybe csupán jól hangzó kampányfogás, ettől reméli a szavazatok zömét a kormány a következő választásokon. Miközben például a jelenleg zajló legfontosabb állami beruházások egyikénél, az M3-as autópálya építésénél az egyik legtöbbet foglalkoztatott cégcsoport nem magyar, hanem francia tulajdonú.
Mozgó világ
Ha egy külföldi a kilencvenes évek elején egy budapesti üzletben ráakadt is valami neki tetszőre, az vagy drága volt, vagy megbízhatatlan eredetű. Manapság viszont mindent lehet kapni, ami a világi kényelemhez elengedhetetlen, sőt jó pénzért annál többet is. Ezek fontosak ahhoz, hogy egy fejlettebb országból jött ember is otthon tudja érezni magát - mondják az idecsöppentek, akik a főváros megváltozott arculatával példálódznak: a korábbi egy-két nívós hellyel szemben ma éttermek, kávézók, szórakozóhelyek sorából válogathatnak.
"Amíg Magyarországon a viszonyok ilyenek vagy még jobbak, addig itt fogok élni, annak ellenére, hogy a családomból csak nekem vannak magyar gyökereim" - fogalmaz egy multinacionális cég közelmúltban nyugállományba vonult menedzsere. Mint mondja, nem azért jött ide, hogy lefölözze a tejet, majd köddé váljon, hanem hogy tisztességes, minőségi munkájának az eredményét élvezze.
Ezt a jogát azonban többen elvitatják, főként olyanok, akik a külföldi befektetőket előszeretettel nevezik vérszívóknak, polgártársaik nekik nem tetsző részét pedig idegenszívűeknek. Ezek ugyanúgy potenciális veszélyforrásként tekintenek a nagytőkésre, mint arra az Afrikából jött villamosmérnökre, aki tanulmányai elvégzése után úgy döntött: magyar lányt vesz feleségül, itt telepszik le, és könnyebben megél, ha afrikai emléktárgyakat árul, s mesterségét legfeljebb passzió szintjén űzi. "Nem tudnám megmondani, hogy a bőröm színe kelt egyesekben rossz érzést, vagy pedig az a tény, hogy a vásárcsarnokban egy elfogadható forgalmú üzlettel rendelkezem" - tárja szét a karját a mérnökből lett kereskedő, aki egyetért azzal, hogy az ország lendületes fejlődésének akkor van perspektívája, ha az agyakból eltűnnek a rossz beidegződések. Ehhez több generáció szükségeltetik, önjelölt lélekbúvárok szerint legalább négy, de inkább öt. Az energetikai cég vezetője tamáskodva fogadja ezt a forgatókönyvet, miután úgy véli: egy robbanásszerűen fejlődő társadalomban mindig lesznek leszakadó rétegek, amelyek fogékonyak a populista szövegekre, hajlamosak saját bajaik magyarázataként bűnbakokat keresni.
A külföldi tulajdonú cégekben dolgozó magyarok közül lényegesen kevesebben tartoznak az idegentőke-gyűlölők népes táborába. Ennek elsődleges oka, hogy jövedelmük jóval magasabb, mint a hasonszőrű, de magyar hátterű cégekben dolgozóknak - meséli egy francia tulajdonú tanácsadó cég magát "mezei alkalmazottnak" tituláló munkatársa. Az anyagiak mellett nem elhanyagolható szempont, hogy az anyavállalat, illetve a külföldi tulajdonos tapasztalatait, az üzleti alapú működés összes fortélyát készen kapják, aminek a későbbiekben is hasznát veszik. Magyarán: kézzelfogható pluszt kapnak a külföldi befektetőtől, amire egy hazai tulajdonú cégnél kisebb lenne az esélyük.
Jövendő mondóka
Abban a megkérdezettek szinte kivétel nélkül egyetértettek, hogy a rendszerváltás óta lepergett években a magyar társadalom jó ütemben és irányban fejlődött. Úgy vélték, a matematika és a technológia iránt különösen fogékony magyarok számára kitörési lehetőség az informatika: ehhez az országot behálózó optikai kábelek sokasága - ami a világ bármely pontjával biztosítja a gyors összeköttetést - és a szellemi bázis megfelelő háttérnek tűnik.
A kevésbé optimisták nem várnak csodákat az Európai Uniótól. A belga óriáscég itteni prominense szerint hiába toporgunk az unió küszöbén, s hiába nyílik meg az ajtó öt éven belül: maradunk a megtűrt, szegény, vidéki rokon, akinek nem áll jól a nagyképűség, ami az önmagunkról kiállított színjeles bizonyítványokban ölt testet. Ez szerinte könnyen hamis önértékeléshez vezethet, s olyan visszataszító, mint a magukat istenítő futballistáink a sehol sem jegyzett grúz válogatott leiskolázása után.
Csák Csongor
