Friderikusz Sándor: Azt tudom erre mondani, hogy nemrég Milánóban elmentem egy Dolce & Gabanna üzletbe, ahol vettem magamnak egy, talán brokátból készült, mindenesetre sápadt bordó, jókora kék-zöld virágmintákkal teleszórt öltönyt. A haverjaim egyből azzal ugrattak, hogy ez pont jó lesz az elnöki beiktatásra.
MN: Ezzel azt akarja mondani, hogy a pályázatot csak egy jópofa tréfának szánta?
FS: Perceken belül negyvenhárom éves leszek, nem illenek már hozzám az ilyesfajta gegek. Komolyan átgondoltam a dolgot, és arra jutottam: mostanra annyira széthordták a Magyar Televíziót, olyan szinten lett az intézmény a politika martaléka, hogy nem maradt más megoldás, mint szakmai alapon újjászervezni az egészet. Ha erre nem kerül sor, tanúi lehetünk annak, hogy a közszolgálati televíziót rövid időn belül felszámolják.
MN: A gödör fenekére értünk, ahonnan csak felfelé vezethet az út?
FS: Igen, de ahhoz, hogy az út valóban felfelé vezessen, tökéletes szakmaiságra van szükség. Arra, hogy valóban a műsorkészítés legyen a legfontosabb szempont és feladat. Amikor a szakértő barátaimmal összeállítottuk a közel százoldalas pályaművet, ez lebegett a szemünk előtt, a politikai realitásoktól pedig megpróbáltunk elszakadni. Úgy tettünk, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol egy voltaképpen már nem létező televíziót kell felépíteni azokból az ideákból kiindulva, amiket mi erről tudunk vagy képzelünk. Született - mondjuk így - egy mese arról, hogyan lehetne kihúzni a csávából az MTV-t.
MN: Azt az MTV-t, amely kilépne a politika árnyékából?
FS: Nem vagyok biztos abban, hogy nem bír kilépni. E pillanatban a politikának van egy olyan televíziója, amit nem néznek. Akkor most mije van a politikának? Nézzünk szembe a tényekkel: semmije. Naponta átlagosan 380 ezren kíváncsiak az MTV műsoraira, amire tavaly minimum tízmilliárd forint folyt el, találgatják is többen, hogy hova. Ha ettől eltekintünk, s abból indulunk ki, hogy a politikának mindenkor szüksége van egy televízióra, ha valamikor, most végképp nem engedheti meg magának, hogy az MTV nézettségét mondjuk a pécsi városi tévé egy jó estén simán überelje.
MN: Logikus gondolatmenet, de azt hiszi, a politikusok a nézettségi adatokat bújják?
FS: Valószínűleg az a baj, hogy tényszerűen nem is tudják, hogy mivégre ez a csetepaté. Egy-két évvel ezelőtt egy szakmai tanácskozáson felvetettem azt a kérdést, hogy miért is mennek el a politikusok például a reggeli műsorokba szerepelni. Hacsak nem azért, hogy egymásnak üzengessenek, hiszen rajtuk kívül igen kevesen nézik ezeket az adásokat. Erre az egyik politikai párt képviselője - nem árulom el, ki volt, nem szeretném kiadni - azt mondta, hogy a reggeli műsorok igen nézettek, ő egymilliót meghaladó nézőszámot tippelt. Elküldtem neki a közeli hetek statisztikáit, amikből kiderült: a legtöbb reggeli műsor nézettsége a százezres nagyságrendet sem éri el. Nos, ezek után megrendelte ezeket a felméréseket, s ezekből tájékozódik, melyik műsorba érdemes menni, és hova nem.
MN: Magánügy ugyan, de politikailag kötődik bárhová?
FS: Nem, nagyon nehéz dolgom van mindig a választásokkor. Leadom ugyan a szavazatomat, mert nem szeretem, ha az ember ennyi felelősséget sem vállal a saját sorsa iránt, de alapvetően és bizonyíthatóan elkötelezetlen vagyok és maradok.
MN: Amennyiben megválasztják tévéelnöknek, mennyire lenne képes megőrizni érintetlenségét?
FS: Nem hiszek abban, hogy csak régi beidegződések mentén lehet haladni. Ha - ne adj´ Isten - elnök leszek, azzal megyek be a házba, hogy virágozzék minden virág, de egyfajta rend szerint. Nem az számít, hogy ki kit ajánl műsorkészítőnek, hanem az, hogy ki mennyit ér. Jobb televíziókban természetesen nem úgy van, hogy valaki egyszemélyi döntést hoz arról, melyek a jó műsorok, és melyek a rosszak. Ha valakinek támad egy műsorötlete, akkor annak alapján egy, de inkább két pilotot kell készítenie. Ezeket megnézi és értékeli egy kikezdhetetlen szakmai múltú televíziós szakemberekből álló tanács, majd a széles értelemben vett nagyközönséget reprezentáló nézők grémiuma, valamint a szponzorok és a reklámozók tanácsa. Amennyiben az ötlet - legalább 51 százalékos többséggel - túljut ezeken a szűrőkön, a televízió megrendel 4-5 darab műsort, amelyek persze még így sem biztos, hogy sikeresek lesznek. Közismert Magic Johnson esete, akinek a show-ja az NBC-ben pár éve ugyan sikerrel vette mindhárom akadályt, a sugárzott négy próbaszám is viszonylagosan tetszett a közönségnek, egy év múlva a tévécsatorna műsorára is tűzte, de a harmadik adás után mégis megbukott. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy ha ezeken az objektív szűrőkön az összes Fidesz és MSZP közeli cég átjut, és kutyául erősnek találtatik, akkor én azt se bánom, ha csak és kizárólag pártokhoz közeli cégek gyártják majd a köztévé műsorait. Nem állítanék fel tehát olyan szabályokat, hogy ugyanaz a társaság mondjuk a műsorok legfeljebb harminc százalékát állíthassa elő. Mit bánom én, az a lényeg, hogy nagyon nézett legyen a televízió.
MN: Azt nyilatkozta nemrég, hogy elnökként akkor engedné a mindenkori kormányfőt a képernyőre, amikor ő akarja, feltéve, hogy van mondanivalója. Ezt ki lenne hivatott eldönteni?
FS: Ha valamilyen szokásjog vagy rend alapján azt mondanák: márpedig a miniszterelnöknek szerepelnie kell, és az ő irodája bejelentkezik, egész biztos vagyok abban, hogy meg tudom őket győzni: a miniszterelnöki státus és tekintély annyira fontos, hogy csak akkor szólaljon meg, amikor mondanivalója van. Mint említettem: ma az MTV műsorait naponta átlagosan 380 ezren nézik, ilyen közönybe például nem szívesen engedném bele a mindenkori kormányfőt hetente vagy kéthetenként. ´t olyan formában kell tálalni, hogy eseményszámba menjen a megjelenése, és legalább két-két és fél millióan üljenek le a képernyő elé. Egyébként nem tudom elképzelni, hogy engem felhív mondjuk Kovács László, hogy jó lenne, ha - teszem azt - Medgyessy Péter holnap az Aktuálisban szerepelne. Ilyesmire korábban sem volt példa, pedig tízéves műsorkészítői pályafutásom során a produkcióimmal mindig több millió nézőt értem el, tehát volt tétje annak, hogy nálam ki szerepel. A Másképpen beszélgetek című műsorba például, amelyben szinte csak politikai interjúkat készítettem magas rangú politikusokkal, soha senki nem ajánlkozott. Egyetlen kivételre emlékszem csupán: egyszer megkeresett Garamvölgyi László egyik kollégája, mondván: az ORFK szóvivője - aki akkoriban adta ki egy könyvét - van annyira tartalmas ember, mint a műsorba meghívott politikusok többsége. Bár ebben nem kételkedtem, nemet mondtam.
MN: Aspiránsként hogyan tekint a köztévé "újkori" elnökeire?
FS: A Magyar Televízió eddigi elnökei - akik egy idő után lemondtak, esetleg elmozdították őket - semmi mást nem tettek, mint a köztévé válságát próbálták menedzselni. Magyarán a hol sok, hol meg egyre kevesebb bevételt elsősorban a mindenkori adósságok törlesztésére fordították, s csupán a maradékot szánták műsorkészítésre. Amire így szinte nulla forint jutott, ezért az jött ki a képernyőn, ami kijött. Ezzel szemben én úgy látom, adósságot rengetegféleképpen lehet kezelni, a pályázatunk hat variációt tartalmaz erre vonatkozóan. Itt van például az MTV reklámideje, ami manapság messze nincs eladva akár a médiatörvényben megadott százalék erejéig sem, mert olyan kevesek által látogatott a képernyő, hogy a multik elsősorban nem itt akarnak reklámozni. A műsorkészítést pedig így képtelenség szinte a semmiből finanszírozni. Ha - mondjuk napi húszórás műsorfolyamot figyelembe véve - négy órában értelmes kereskedelmi jellegű produkciókat adva, naponta megtermeljük a mintegy 30-35 millió forintos bevételt, akkor azt fordítsuk csak és kizárólag a műsorkészítésre.
MN: És miből tömik be a lyukakat?
FS: Az adósságot el lehet adni, át lehet vállaltatni, ám az ezzel való bíbelődés nem a Magyar Televízió elnökének a dolga, noha a műsorkészítés mellett ő felel a válságmenedzsment eredményéért is. Leírtuk a pályázati anyagban is, hogy az utóbbira célszerű felállítani egy work-out céget, ahol profi szakemberek kifejezetten a válságkezeléssel foglalkoznak. A módszer nem új, a Magyar Hitel Banknál például bevált, nem véletlen, hogy a bank akkori vezetőjének, Járai Zsigmondnak a példáját követve én is mindösszesen egy forintért vállalnám a köztévé irányítását mindaddig, amíg az intézmény nem válik nyereségessé.
MN: Mennyi időre vállalná az elnökséget?
FS: Könnyen lehet, hogy csak addig, amíg nézetté és nyereségessé nem teszem az MTV-t. Kihívásnak érzem a válság kezelését, és egy nagyban nézhető tévé létrehozását, illetve azt is, hogy a függetlenségét intézményi vagy törvényi garanciákkal szavatolni lehessen.
MN: Az előbb még azt mondta, arra számít, hogy a köztévé felszabadul a politikai nyomás alól.
FS: Tényleg azt hiszem, hogy ebbe az irányba tartunk. Gondoljon csak a napokban a rádió elnökévé választott Kondor Kati esetére. Ugyan mi másért esett volna rá a választás, ha nem szakmai érvek alapján? Persze, ha megint egy nézett televízió lesz, nem mondom, hogy nem válhat ismét a politika harci területévé. De hogy most - egyébiránt egy évvel a választások előtt - nem az MTV a hatalom akarat szerinti megjelenésének leghatékonyabb terepe, az biztos. Itt van a vízilabda Európa-bajnokság. Esténkét - és ez volt a csúcsnézettség - legfeljebb hétszázezer ember nézte, mert az emberek egész egyszerűen leszoktak az M 1 gombjáról.
MN: Így maradnak a kereskedelmi csatornák. Amikről az feltételezhető, hogy valamelyest mentesek a hatalom befolyásától.
FS: Ebben én nem vagyok olyan biztos. Mesélik, hogy a Frei-botrány, aminek szele az RTL Klub két vezetőjét is elsöpörte, nem lett volna ekkora, ha a tulajdonosok nem most vajazgatnák le éppen az RTL 2 magyar nyelvű csatornát. A TV 2 környékén pedig az induláshoz felvett hitel állami garanciája miatt emlegetnek többen függést, és ha ez a függés elméleti is, elég, ha a tudat működteti az ösztönöket.
MN: Van még értelme szuverenitásról beszélni a közszolgálati televízió és a rádió esetében?
FS: A normálisan működő köztévék mögött is ott lapul a hatalom, botorság azt hinni, hogy - teszem azt - Tony Blair vagy a környezete nem akar beleszólni a BBC életébe, vagy Chirac emberei néha nem vetemednek arra, hogy instruálni próbálják a francia közszolgálati televíziót. Ha pedig oda akar kilyukadni, hogy az esetleg általam vezetett köztévé mennyire lesz mindentől függetlenül bátor televízió, nos, amennyiben én lennék az elnök, hogy elkötelezetlen lenne, az biztos.
MN: Mennyire lehet a szakmaiság szempontjait érvényesíteni a jelenlegi politikai erőtérben?
FS: Szerintem nincs más választás, tehát már nem alternatíva, amit a kérdésében megfogalmaz. Tessék tudomásul venni, hogy a közszolgálati tévé üzemszerű működése manapság veszélyben van. A legfőbb érv azonban továbbra sem ez, hanem hogy a műsorokat nem nézi a kutya sem.
MN: Nem lenne okosabb hagyni tönkremenni a köztévét, és felépíteni valmi újat, interaktívat?
FS: Lehet, hogy kicsit demagóg, amit mondok, de én tényleg az MTV-ben nőttem fel. Mind szakmai, mind pénzügyi értelemben itt lettem sikeres, tehát komoly érzelmi szálak fűznek az intézményhez. Ezt szeretném most meghálálni, természetesen leginkább a nézőknek. Ha ezt kicsit is komolyan veszem - márpedig nagyon is komolyan veszem -, akkor én vagyok az a kérlelhetetlen idealista, aki azt mondja: miért ne próbáljam meg? Ha nem én leszek a televízió elnöke, nem az lesz életem legnagyobb csalódása. De meggyőződésem, hogy tudok segíteni, szakmailag és pénzügyileg egyaránt. Kitűnő csapatot szerveztem ehhez, nem hiszem, hogy ma valaki ennél ütőképesebb gárdával tudna előrukkolni.
MN: Ha valamilyen ürüggyel érvénytelenítik a pályázatot, és elkezdődik a huzavona, akkor hajlandó többször is ringbe szállni?
FS: Ez attól függ, hogy milyen módon érvénytelenítik, mert kutyakomédiába nem szívesen megyek bele. Egyébként én is erre gondolok, hogy nem az ésszerűség elve fog érvényesülni, hanem - mondvacsinált okokkal - vagy érvénytelenítik a pályázatot, vagy meggyőzik a nagykuratórium egyharmadát + 1 főt, hogy szavazzanak ellenem. Mindenesetre szép kis lecke ez a politikának, az biztos. De mondom újra: nem az életem múlik azon, hogy tévéelnök leszek-e vagy sem. Max Weber egyik gondolatából kiindulva nekem volt már eddig is elég sikerélményem, és lett elég pénzem becsületes úton és saját jogon, nincs tehát szükségem arra, hogy egy közintézmény felhasználásával hírnevet vagy pénzt szerezzek magamnak.
MN: A Friderikusz Produkció vagy a TV Pictures Productions szállítana műsorokat a Friderikusz Sándor vezette MTV-nek?
FS: Törvény szerint sem tehetnék ezt meg. Nekem ezekből a cégekből nem kell megélnem, ezeket el lehet adni, lehet szüneteltetni a tevékenységüket, az elmúlt hét-nyolc évben kinevelt gárdáért viszont felelősséget érzek. Egyébként a tényleges tevékenységeink között van további három-négy, nem a televíziózással kapcsolatos is, ezek menet közben is űzhetők. Nem gondolom, hogy tisztességes magatartás, hogy az ember beszállítója legyen az általa irányított televíziónak, noha akadnak erre jócskán példák a hazai televíziós piacon is.
MN: És ha mégsem választják meg?
FS: Minden marad a régiben, semmi baj nem történik, képernyőzöm tovább. Bár azon is gondolkodtam, hogy mostanra kellőképpen elfáradtam ahhoz, hogy kivegyek egy év szabadságot.
MN: És ha a szabadságból visszatér?
FS: Az RTL Klubhoz nyilván nem mehetnék vissza...
MN: A TV 2-ből pedig mintha kiakolbólították volna...
FS: A TV2-vel nincs szerződésem, ezért kicsit elhamarkodottnak tartottam, hogy a TV 2 elnöke észvesztve munkaviszonyom felfüggesztéséről beszélt rögtön azután, hogy közhírré tették: pályáztam az MTV elnöki székére. Felhívtam a figyelmét, hogy olyan szerződéses viszonyt, ami nem létezik, megszüntetni sem lehet, így ne beszéljen csacsiságot, mert az a maradék presztízsét is elhomályosítja. Abban maradtunk, hogy a műsoraim mennek tovább; hogy mit hoz a jövő, az attól függ, hogy ez a mostani próbálkozás bejön-e vagy sem. Ha nem, nyilván új produkciókról fogunk tárgyalni, de még az is lehet, hogy az elnökségre pályázók közül az, aki a befutó lesz, a közszolgálati csatornán ajánl majd megjelenési lehetőséget. Na jó, azt hiszem, most csak vicceltem.
Csák Csongor
Elnökválasztás a közszolgálati médiában
A magyar médiában uralkodó állapotokat híven tükröző helyzet állhat elő, ha a kormányoldal békejobbot nyújt az ellenzéknek, és kiegészül mind a közrádió, mind a közszolgálati televízió csonka kuratóriumi elnöksége. Csakhogy a jelek szerint a két intézménynek még ez előtt lóhalálában megválasztják az elnökét. A rádióban ez már megtörtént, a királyi tévének pedig július közepén lehet új vezetője.
Szabó László Zsolt tévéelnök kényszerű távozását követően hiába próbálkozott az ellenzék azzal, hogy a Magyar Rádió (MR) és a Magyar Televízió (MTV) kuratóriumainak visszahívását kezdeményezze. A szocialista javaslatnak éppúgy nem lett foganatja, mint Pető Iván januárban előterjesztett törvényjavaslatának, amelyben a szabaddemokrata politikus a médiatörvény módosítását és a kuratóriumok depolitizálását javasolta. Pár héttel később is a kisebbik ellenzéki párt állt elő: a pártok vonuljanak ki, és adják át a helyüket a civil szervezeteknek a közszolgálati médiakuratóriumokban, vagy egészítsék ki ellenzéki tagokkal a csonka elnökségeket. Ennek fejében az SZDSZ megszavazná a médiatörvény kétharmados parlamenti többséget igénylő, a jogharmonizáció miatt szükségessé vált módosítását, sőt: korábbi álláspontját feladva, ahhoz sem ragaszkodna, hogy a közszolgálati médiában kialakult, általuk törvénytelennek minősített helyzetért a kormánypártok vállalják a felelősséget.
Az indítványt - amit a szocialisták elsősorban azzal a feltétellel támogatnak, hogy az áldatlan állapotot a hatályos törvényi feltételekkel lehessen felszámolni - ezúttal nem söpörte le az asztalról a kormányoldal, így van némi esély arra, hogy hosszú szünetet követően a médiakuratóriumok ismét a hagyományos keretek között működhessenek.
Ám könnyen előfordulhat: a kuratóriumi elnökségek kiegészítésére azután kerül sor, hogy a közszolgálati rádiónak és televíziónak még a csonka kuratóriumok választanak vezetőt. A Magyar Rádiónál ezen már túl is estek: június elején a testület több mint kétharmada voksolt az egyetlen beterjesztett jelöltre, a kormányfő által egyértelműen favorizált Kondor Katalinra (lásd: Hálaműsor, Magyar Narancs, 2001. június 14.).
Habár a köztévénél július 12-én mondja ki a végszót a kuratórium, többen biztosak abban, hogy a Magyar Televízió elnöke a jelenlegi ügyvezető alelnök, Mendreczky Károly lesz. Az MTV-ben korábban rendezőként tevékenykedő Mendreczky új elfoglaltsága kedvéért gyorsan depolitizálódott: felfüggesztette párttagságát a Fideszben, és lemondott önkormányzati pozíciójáról is. A jelöltek listája alapján (Mendreczky mellett Szenes Andrea, az MTV idén februárban menesztett alelnöke, a nem először próbálkozó Bara István fotóművész, a Juventus Rádió korábbi gazdasági vezetője, valamint Friderikusz Sándor nyújtott be pályázatot), de a beadott dolgozatok részleteinek ismerete nélkül - tehát a televíziózásban eddig felmutatott teljesítményből kiindulva - szakmai szempontból a legtöbben Friderikuszt tartják a legalkalmasabbnak. ´ amellett, hogy ismeri a műsorkészítés inputját és outputját, pontosan tudja, mi mennyibe kerül - mondta a Narancsnak egy médiaszakember, akinek ennek ellenére meggyőződése, hogy a showman legfeljebb azt képes bebizonyítani: a kiválasztásnál nem a rátermettség dönt, s a jelenlegi helyzetben a dolog nem arról szól, hogy ki milyen televíziót képes összehozni. Bár Friderikusz lapunknak adott interjújában cáfolta, hogy brahiból indulna, pályázatát egy közelmúltbéli tévényilatkozatában részben lakmuszpróbának minősítette, mondván: "Kipróbálom azt, hogy milyen nálunk a demokrácia."
Ha a tévéelnöki pályázat eredménnyel jár, a kuratóriumi elnökségek csonkaságát felszámolni hivatott ellenzéki tagok - ha lesznek - "beülnek a készbe". Egyebet nemigen tehetnek annál, hogy belenyugszanak a status quóba.
Ennél szarkasztikusabban fogalmazott a már idézett médiaszakértő: úgy véli, az ellenzéki kurátorok olyan intézményekben fognak ülni, amelyek működtetésével nem értenek egyet. Szerinte 1996 óta általános tapasztalat, hogy a kuratóriumok inkompetensek. Ennek oka, hogy a társadalmi kurátorok sorsolás útján kerülnek be, a többiek pedig politikai kinevezettek. A rádiós, illetve a televíziós szakma nemhogy nincs képviselve a grémiumokban, de kifejezetten távol tartják őket, noha elkelne némi szakmai kontroll a tulajdonosi testületben, ahogy ez a világ számos országában szokás - fűzte hozzá. A teljes elnökséggel felálló kuratórium is csak azért volt működőképes, mert a vezető testület tagjai egymást tartották sakkban azzal, hogy mind a kormány, mind az ellenzék képviseltette magát benne.
Ha már a rádió vagy a televízió elnöke kapun belül van, a kuratóriumnak nincs túl sok eszköze az elmozdítására. Számon lehet kérni a pályázatot, de ezt igen nehéz megvalósítani egy olyan dolgozat esetében (ilyen például az új rádióelnöké), amely kevés kézzelfogható elemet tartalmaz. Ellehetetleníthető az elnök az üzleti terv sorozatos visszadobásával (így buktatták meg Szabó László Zsoltot is), ám ehhez nagyfokú egyetértés szükséges a kuratóriumban. Szintén a tulajdonosi testület jóváhagyását igénylik az intézmények vagyoni helyzetét számottevően befolyásoló üzleti döntések; kérdés viszont, hogy a rádiókuratóriumnak lesz-e alkalma arra, hogy tárgyaljon mondjuk az MR ingatlanvagyonáról.
Kondor nyertes dolgozatának kevés konkrétuma között ugyanis szerepel egy olyan kitétel, miszerint új székház építése nélkül terveinek zöme "sokkal rosszabb hatékonysággal" vagy egyáltalán nem megvalósítható. Márpedig a Bródy Sándor utca, a Pollack Mihály tér, a Szentkirályi utca és a Múzeum utca határolta területen található épületeket (akad közöttük műemlék jellegű is) a főváros legjobb ingatlanjai között tartják számon, akárcsak az MTV-nek még egy ideig otthont adó (de már értékesített) Tőzsdepalotát vagy a Duna TV Mészáros utcai központját, illetve a távirati irodát is befogadó Naphegy téri épületegyüttest.
Hasonló feladatok az MTV kuratóriumára nem várnak, hiszen a rendkívül rossz gazdasági körülmények között tengődő köztévénél lassan már az utolsó szöget is eladták. Napirenden van viszont a februárban lapátra tett Szabó László Zsolt esetleges felelősségének a megállapítása, aminek a lehetőségét a kuratóriumi elnök Szabó visszavonulásának bejelentésekor jelezte. Noha diplomáciai karrierjének ausztráliai premierje ősszel esedékes, a korábbi tévéelnök máris külföldi szolgálatot teljesít, s emiatt a rá - egyelőre - tanúként kíváncsi Fővárosi Bíróság idézéseinek sem bírt eddig eleget tenni.
