Célegyenesben a diákhitelrendszer: Tanulópénz

Adiákhitel-koncepció a kilencvenes évek elején született meg a mostanihoz hasonló formában, de az alakulgató hallgatói önkormányzatok akkoriban csak az igény megfogalmazásáig jutottak. A fő kérdés mindig is az volt, hogy az állam hajlandó-e beszállni a vállalkozásba, és ha igen, milyen feltételekkel. A heterogén képet mutató nemzetközi gyakorlatban általános az állami kezességvállalás, de gyakori az is, hogy a kormányzat biztosítja az induláshoz szükséges tőkét. Akadnak tisztán piaci alapokra helyezett rendszerek (ilyen működik az Egyesült Államokban), ám egy hasonlót Magyarországon megvalósítani nem tűnt célravezető vállalkozásnak. A hazai bankok számba se veszik a hallgatói hitelezést, mivel a hitel kihelyezéséhez képest az első törlesztőrészletek csak későn jönnek be (ráadásul összegük nem ismert), és magas a nem fizetés kockázata; utóbbi abból következik, hogy a magyar diplomások pályájának alakulása nehezen jelezhető előre. Nemigen vannak olyan kutatások, amelyek feltárnák, hogy az adott intézményben szerzett oklevélnek miféle karriervonzata van, az viszont világosan látszik, hogy a végzettség és a pálya (de már az első munkahely) közötti kapcsolat sok esetben egyre gyengébb. A diplomás keresett munkaerő, ám nem biztos, hogy a tanárt tanárként, az orvost orvosként alkalmazzák.

A diákhitel

egyetlen banki konstrukcióra sem

hasonlít, híján lévén a jól belőhető paramétereknek. A kereskedelmi bankok hiteltermékeiket meghatározott futamidővel és kiszámítható törlesztőrészlettel kínálják, ráadásul általában nem tekintenek el a fedezettől. A Magyarországon megvalósítani kívánt hallgatói hitelnek nincs rögzített futamideje, előzetes becslések szerint az átlagos hitelfelvevő tizenöt-húsz évet tölt majd el a rendszerben, hacsak nem választja az előtörlesztést. Mivel a hitel mögött nincs fedezet, ezt kompenzálandó az állam garanciát vállal a Diákhitel Központ (DHK) által bevont források visszafizetésére. Ebbe az irányba hat az APEH bevonása a lejárt adósságok behajtásába, illetve annak kihasználása, hogy a hallgatók egy nagy kockázati közösséget képeznek (ennek lényege, hogy miközben X. Y. első éves esetén kiszámíthatatlan, hogy elvégzi-e az egyetemet, addig a magyar diplomások az átlagnál jóval többet keresnek, munkaerő-piaci esélyeik jók - tehát minden bizonnyal vissza tudják fizetni a hitelt).

A fentiek fényében sosem volt kérdéses a diákhitelrendszerben történő állami szerepvállalás, annak módja azonban vitatott a kormányzati berkekben is. Miközben az Oktatási Minisztérium (OM) a megvalósítás központjába egy erre szakosodott intézményt képzelt el, a Pénzügyminisztérium (PM) korábban amellett kardoskodott, hogy a kereskedelmi bankoknak közvetlenül, saját forrásaikból kellene hitelezni a hallgatókat, míg adósságaik visszafizetését az állam garantálná. A tavaly decemberi, a hallgatói hitelrendszer elveiről és előkészítéséről szóló kormányhatározat az OM-et hozta helyzetbe azzal, hogy kimondta: a Diákhitel Központ működteti a rendszert, amely magyar állampolgárságú, az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú, illetve főiskolai és egyetemi alapképzésben részt vevők számára teszi hozzáférhetővé a hitelt.

A hallgatói hitelrendszer kulcseleme a

jövedelemarányos törlesztési kötelezettség

A részletek beszedése úgy működik majd, mint a személyi jövedelemadó (szja) esetében: a jövedelemkeletkezés helyén és idejében vonják le a szja-köteles jövedelem 6 százalékának megfelelő összeget. Ez a minimum, ám a rendszer "büntetlenül" teszi lehetővé az előtörlesztést (ellentétben a kereskedelmi bankokkal, amelyek szeretik hosszasan nyírni a birkát, ezért az előtörlesztésnek általában megkérik az árát). A törlesztés "nem megfelelő mértékű" teljesítése esetén nem a DHK jár el, hanem az APEH, amely behajtja a hátralékot. A törlesztőrészletek és a hátralékok "közhatalmi eszközökkel történő beszedését" a parlamenti ellenzék kifogásolja, jóllehet ez az eljárás a nemzetközi gyakorlattól sem idegen.

Az APEH bevonásához jogszabályban rögzített felhatalmazás kell, hiszen ez a fajta kapcsolat feltételezi az információcserét a DHK és az adóhatóság között. A szükséges törvénymódosítások legkésőbb május elejére meglesznek, ami után végleges formát nyer az a kormányrendelet is, amely részletesen szabályozza a Diákhitel Központ Rt.-t - tudtuk meg Gilly Gyulától, az OM főosztályvezetőjétől. A jogi háttér kimunkálásával párhuzamosan az OM hozzálátott a DHK Rt.-t előkészítő cég megalapításához. A szükséges engedélyek megszerzését követően a DHK Szervező Rt. nevet viselő előtársaság április végén, május első felében elkezdheti a majdani rt. szervezeti, működési feltételeinek kialakítását.

Gilly szerint nincs szükség a nagy szervezetre, a DHK Rt. speciális feladatait "szakemberekre" bízza. A behajtást az APEH-re, míg a forrásbevonásban az Államadósság-kezelő Központtal (ÁKK) szeretnének egyezséget kötni. Az elképzelések szerint a DHK Rt. diákhitelkötvényt bocsát majd ki, ennek levezénylését bízná az államadósság révén a portfóliókezelésben jártas ÁKK-ra. Erre a szerepre korábban a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) is pályázott, tárgyalt is erről az OM-mel, de az ügy végül kútba esett. A szkeptikusok szerint az MFB nem adja fel egykönnyen, így ha valóban kiszemelte magának a DHK-t, érdekérvényesítő képességét többen elegendőnek tartják ahhoz, hogy meg is szerezze azt. A kérdés az, hogy a pártjának elnöki székére aspiráló oktatási miniszternek szót kell-e emelnie ez ügyben, s ha igen, azt milyen sikerrel teszi.

Független szakértők szerint a DHK

hiánypótló intézmény

lesz abban a tekintetben is, hogy pusztán adatbázisának elemzésével követhető lesz a magyar diplomások életútja. Ennek kapcsán egyesek arra intenek, hogy a DHK révén a mindenkori politikai elitnek megnő a befolyása a társadalom adott rétegére, Keller László szocialista képviselő úgy fogalmazott: "A diákhitelközpont egyfajta politikai ráhatásra is képes a hallgatók irányában."

Mások a jelenlegi, elavult hallgatói támogatási rendszer átalakítását remélik a diákhitel meghonosításától, noha a konstrukciót nem azért vezetik be, hogy eltöröljék az ösztöndíjrendszert és az oktatás normatív támogatását, Gilly szerint a hallgatói kölcsönökkel "lehet kezelni a diákok szociális helyzetét". Mivel a jelenlegi szociális támogatások szétosztása az egyes intézményekben zajlik, nem tartja kizártnak, hogy helyi szinten jó irányba változhat a segélyezés rendszere.

Csák Csongor