Cseresnyési László

Mindenféle nyelvészek írogatnak a nyelvről - egymásnak és persze a nagyközönségnek, házi fogyasztásra vagy politikai megrendelésre. Az utóbbi ugyanazt a kérdést veti fel számomra, mint a szappanoperák áradása a televízióban.

Minden valamirevaló diktatúra a politika színterein messze túlterjedő nyelvet alakít ki, nyelvileg is asszimilálva a mindennapi élet egészét. Ennek a "totalitárius zsargonnak" a változata a náci Németország, az NDK, a Szovjetunió, a népi Kína vagy akár a mai Észak-Korea sajátos nyelvezete.

A "zsargon"-nak valamiért nagyon rossz sajtója van: beteges nyelvi jelenségnek tartják, pedig zsargont használni szép és jó dolog. Az igazságosság érdekében ezért a zsargon belső értékéről fog szólni ez és a következő írásom.

Sztálin arra tanított minket, hogy a nyelv szerszám, eszköz, amelynek segítségével az emberek érintkeznek egymással, kicserélik gondolataikat és kölcsönösen megértik egymást. Joszif Visszarionovicsnak igaza volt, és persze Platónnak is, mert ő is valami hasonlóról beszélt (Kratülosz 388c).

A gyűlölet... az erőszak érzelmi előkészítése. (30/1992. [V. 26.] AB-határozat) Mint talán közismert, 2012. április 3-án Baráth Zsolt képviselő (Jobbik) rövid felszólalásban emlékezett meg a magyar Országgyűlésben Solymosi Eszter halálának évfordulójáról.

Írásom első részében arról volt szó, hogy a "politikai korrektség" (PC) nehezen definiálható valami. Biztosan csak azt tudjuk róla, hogy vannak nyelvi és ideológiai összetevői, és hogy honi értelmiségünk igen széles konszenzusa szerint a PC liberális nyelvi cenzúra, a kisebbségek elvtelen ajnározása, amely eleve diszkrimináló diskurzusnak vagy gyűlöletbeszédnek minősíti az építő kritikát stb.

Március 4-én Orbán Viktor miniszterelnök a Frankfurter Allgemeine hasábjain kételyét fejezte ki ama hiedelemmel kapcsolatban, hogy az európai történelem a vallásosságtól a világiasodás felé, a hagyományostól a "sokfajta" családmodell felé, a nemzetektől az internacionalizmus vagy az integráció irányába fejlődne, mert a haladás iránya ennek az ellenkezője. Mi magyarok nem visszafelé akarjuk forgatni tehát a történelem kerekét, csak bátran vállaljuk azt a keresztény gyökérzetet, amelyből Európa nagysága sarjadt.

Haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog. (Parainesis, 1837) A nyelvművelés kritikusainak száma szépen megszaporodott az utóbbi években: immár szellemes, sőt alapos tanulmányok hosszú sora szól arról, hogy a nyelvművelés a nép ópiuma, puszta áltudomány, és persze hogy a nyelvművelők dilettánsok, illetve a hiszékenység vámszedői.

Amikor a boldog emlékezetű Girolamo Savonarola 1497. február 7-én Firenzében megrakatta a hívságok máglyáját, még nem tudhatta, hogy történelmet csinált.

Jól tudjuk, hogy milyen nagyszerű érzés az, amikor "a megharagudt s kigyúlt szívnek lángját, kormát, hamvát a szájnak kéménye kiokádja, kihányja" - miként ez Bethlen Miklós önéletírásában olvasható. Az indulat okozta feszültség és agresszió hirtelen semmivé lesz, vagyis ismét kiegyensúlyozott, nyájas és igen szeretetreméltó ember lesz belőlünk.