Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Hübrisz és gyűlöletbeszéd

Egotrip

A gyűlölet... az erőszak érzelmi előkészítése. (30/1992. [V. 26.] AB-határozat) Mint talán közismert, 2012. április 3-án Baráth Zsolt képviselő (Jobbik) rövid felszólalásban emlékezett meg a magyar Országgyűlésben Solymosi Eszter halálának évfordulójáról.

Rámutatott, hogy a "kis libapásztorleány" meggyilkolása mérföldkő volt Magyarország történetében, mert ekkor rendült meg a föld a magyar állam és jogszolgáltatás alatt: ekkortól figyelhetjük meg az új világrend hatalmának fokozódó érvényesülését hazánkban. A zsidóság és az ország vezetése úgymond érintett volt az ügyben, de a bíró külső kényszer alatt, "a világ és hazánk gazdaságát már akkor is kézben tartó körök" nyomására kénytelen volt kihirdetni a felmentő ítéletet. Arról a roppant nemzetközi összeesküvésről van itt szó tehát, amely mindmáig gátolja a magyar nemzet újjászületését, és a honatya szerint megbéklyózza még a független magyar bíróságot és az igazságszolgáltatást is.

Baráth képviselő úr ez utóbbi állítását azonban az események mintha nem teljesen igazolnák. Felszólalása nyomán egyesek hunczfutot rikoltottak ugyan, a honatya képviselői mandátumának visszaadását követelték, sőt még jogi eljárást is kezdeményeztek: az igazság azonban újfent diadalmaskodott. Dr. Kenyeres Attila vezető ügyész szakértői véleménye szerint ugyanis: "Gyűlöletre az uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel. Annak ellenére azonban, hogy Baráth Zsolt beszéde a zsidóságot sértő és megbélyegző kijelentéseket tett, a véleménynyilvánítás kereteit nem lépte túl, hiszen a felszólalás semmilyen erőszakos magatartásra nem hív fel, aktív, tevékeny gyűlölet kiváltására ezért nem alkalmas." Ennek az ügyészi diktumnak alapján nem állítható az, hogy a magyar igazságszolgáltatás manapság is úgy táncolna, ahogy a nemzetközi judeoplutokrata lobbi fütyöl. Magyarországon az uszítás, a gyűlöletbeszéd kategóriájában nincsenek elmarasztaló ítéletek, mert törvényeink invenciózus és dinamikus értelmezése lehetővé teszi azt, hogy nem kell egy magyar állampolgárt vagy honatyát antiszemita önkifejezésében durván korlátozni. A magyar konzervatív jogászelit ugyanis létrehozta "a nem tevékeny gyűlölet elméletét" - ami van olyan szellemes találmány, mint a zajtalan gyufa, a golyóstoll vagy a sorvető gép. És nem számít, ha megcsócsál és kiköp minket, magyarokat ez a finnyáskodó, pipogya Európa.

Vannak olyan országok, mint az USA, ahol nem szokás gyűlöletbeszédpert indítani (két sajátos típustól eltekintve), mert az első számú alkotmánymódosítás (First Amendment) nyomán a bírói gyakorlat olyan tágan értelmezi a szólásszabadság fogalmát, hogy a kudarc szinte garantált. Vannak olyan országok, mint például Finnország, ahol éppen most folyik éles vita arról, hogy miként lehet a szólásszabadság csorbítása nélkül szankcionálni az uszító, rágalmazó és az emberi méltóságot sértő diskurzust. Azonban az "aktív gyűlölet" (tettlegesség?) kiváltásának valószínűségére (mint a gyűlöletbeszéd, izgatás, uszítás jogi fogalmának kritériumára) sehol semmilyen utalás nincs: ez jogi hungarikum. A skandináv országok ide vonatkozó törvényeinek kulcsszavai magyarul: fenyegetés, megfélemlítés, sértés, megalázás (Dánia); gyűlölet, üldözés, megvetés (Norvégia); sértés, fenyegetés (Svédország); rágalmazás, kigúnyolás, sértés stb. (Izland). A német Btk. (130. §), illetve a holland (137. §), továbbá a hatályos francia és belga törvények sem tartalmaznak ilyen kitételt: az első modern francia jogi szabályozás (1881) volt egyébként több európai államban a közösség, illetve felekezet elleni izgatásra, uszításra vonatkozó törvények mintája, vö. még a kanadai (CCC 318, 319, 320) szövegét. A sort még lehetne folytatni, de nem érdemes, mert a konklúzió már ennyiből is világosan látható. A különböző országok törvényhozói tudják, hogy definiálhatatlan, tehát szamárság "a nem tevékeny gyűlölet" fogalma, s nyilván félnek attól, hogy ha ilyen zagyvaságokkal traktálnák az állampolgárokat, akkor azok esetleg méltatlanul bánnának velük: érdemeik elismerése mellett kényszernyugdíjaznák őket.

Kelet-Európa törzsi társadalmaiban azonban a potentátok és vezetők nem vonhatók kérdőre, az érvelést pedig a tekintély helyettesíti. A státusz, illetve a "nagy embernek" automatikusan tulajdonított (szakmai) kompetencia elegendő arra, hogy a legostobább vélemény és a legpimaszabb vezetői magatartás is elfogadhatónak minősüljön. A régi görögségben az istenek haragját és büntetését váltotta ki a hübrisz, mint mondjuk Hektór holttestének meggyalázása, vagy a kérők gátlástalan viselkedése Odüsszeusz házában. A potentátok és szakemberek hübrisze azonban a mi törzsi viszonyaik között legfeljebb némi fejcsóválást vált ki. Nálunk az erő biztonságának érzetében, a tét hiányában teheti a mindenkori csókos elit azt, amit tesz. A hübrisz a hatalom jele. Mi történik például, ha az igazságügy-miniszter egy konkrét ítélet kapcsán nyomást gyakorol a Kúria elnökére, úgymond tekintettel a "társadalmi felháborodásra"? Semmi. Fittyet hányt ugyan az alaptörvényben rögzített bírói függetlenségre, meg arra az alapelvre, hogy éppen a közhangulat az, amire a bírónak a döntése során nem szabad tekintettel lennie. Mikor a dolog kipattan, akkor a miniszter ahelyett, hogy hallgatna, hamut szórna a fejére, avagy lemondana, inkább erkölcsi kötelességét emlegetve erősítgeti, hogy miért is járt el ő helyesen.

De miben áll a magyar konzervatív jogászelit hübrisze? A konkrét esetben dr. Kenyeres Attila vezető ügyésznek a Baráth-ügyben hozott 2012. április 16-i arcátlan, egyben az embereket cserben hagyó döntése egyrészt azt a hamis állítást tartalmazza, hogy Baráth képviselő rágalmazó felszólalása nem alkalmas arra, "hogy a szenvedélyeket felszítsa, a társadalmi rendet és békét sértse", azaz nem minősül gyűlöletre uszításnak. Úgy gondolná talán a vezető ügyész úr, hogy a magyar nép közömbös marad, amikor a tudomására hozzák, hogy a nemzetnek ellenségei vannak? Azt hiszi talán, hogy nincsenek itt bátor hazafiak? A hübrisz abban is megnyilvánul, hogy a vezető ügyész úr azt állítja, hogy szakmai döntésében az általa hivatkozott alkotmánybírósági határozatokkal és a Legfelsőbb Bíróság döntéseivel összhangban járt el. Valójában például az egyébként az interneten is elérhető 30/1992. (V. 26.) AB-határozat szövegének nyelvi elemzése azt mutatja, hogy ilyesmiről szó sincs: a határozat ilyen értelmezése egyoldalú, tendenciózus és hamis. Dr. Kenyeres Attila vezető ügyész úr munkássága valójában valami egészen mással van összhangban: azzal, amit előző írásomban a magyar rendőri és bírói szerveknek a gyűlöletbeszéd ügyében való "sunyi lavírozásának" bátorkodtam nevezni.

Nos, ha már a "mérföldköveknél" tartunk (amit Baráth Zsolt honatya említett remek felszólalásában), akkor a kenyeresi döntés az igazi mérföldkő. Egyértelmű jelzése annak, hogy a "Ria-ria-Hungáriá"-t és az "eccerűen semmik vagytok, hej"-t üvöltöző, hazafias lelátói elemeknek immár nem kell tartaniuk attól, hogy támasz nélkül maradnak. Mi viszont, akik valahogy a másik parton rekedtünk, jobban tesszük, ha megszívleljük Baráth képviselő úr szavait: "...egyedül maradtunk mi is, és itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért."

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.