Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Szépbeszédünk alapjai 2.

Egotrip

Írásom első részében arról volt szó, hogy a "politikai korrektség" (PC) nehezen definiálható valami. Biztosan csak azt tudjuk róla, hogy vannak nyelvi és ideológiai összetevői, és hogy honi értelmiségünk igen széles konszenzusa szerint a PC liberális nyelvi cenzúra, a kisebbségek elvtelen ajnározása, amely eleve diszkrimináló diskurzusnak vagy gyűlöletbeszédnek minősíti az építő kritikát stb.

Ennek a nagy értelmiségi konszenzusnak a ténye számomra meglepő, mert a PC aktivistáinak terrorja Magyarországon eleddig talán nem érte el azt a mértéket, hogy rettegni kéne, ha cigányozásra, buzizásra vagy tiszaeszlározásra szottyanna kedvünk. Az alábbiakban a PC és a gyűlöletbeszéd mögötti nyelvi mechanizmusról lesz szó.

A dolog nyelvészeti részét talán nem is kell hosszan taglalni, mert a gyakorlatban a jelenségeket mindannyian ismerjük, bár az iskolai nyelvtan nem (vagy alig) foglalkozik a párbeszéd és a szöveg szerkezetének és értelmezésének kérdésével. Nyelvtudásunk alapvető része a társalgási konvenciók, levezetések, előfeltevések ismerete. Tudjuk például, hogy a Meghívom, X-et és Y-t mondatra adott Hívd meg X-et válasz mit sugall, és tudjuk, hogy a Pisti rendes keresztény magyar ember kijelentés jelzi a beszélő saját státusát, identitásviszonyt építve a hallgatóval: mi legalább törzsökös, konzervatív magyarok vagyunk. Szintén nyelvtudásunk fontos részét képzi az, hogy a szavakat mindig szövegkörnyezethez és beszédhelyzethez kötjük. A szavak jelentéseket visznek a konkrét kontextusba, ugyanakkor a kontextus jelentéssel tölti fel a szavakat, többé-kevésbé be is ágyazva őket, pl. ezért a [műtét előtt az orvos] kontextusban a bemosakodott alakot választhatjuk, mondjuk a megmosakodott, lemosakodott stb. helyett. Ugyanígy képesek vagyunk arra, hogy az igék szokásos kontextusai alapján interpretáljuk a nyelvi választást olyan mondatokban, mint pl. Az elnök elismerte ~ beismerte ~ bevallotta, amit tett. A gyakorlatban tudjuk, hogy a mondatok értelmezése csak a beszélő és hallgató személyéhez, vélekedéseihez és a feltehető beszélői szándékhoz képest lehetséges, azaz: ki mondja kinek, milyen céllal és kontextusban azt, amit éppen mond. Ez minden anyanyelvi beszélő tudásának az integráns része, és ennek belátása nélkül képtelenség a PC-ről vagy akár a gyűlöletbeszédről bármit is mondani.

Minden nyelvben léteznek ugyan szitokszavak, amelyek esetében a negatív (pejoratív, becsmérlő) jelentés lényegében független a kontextustól, hiszen az ilyen szavak elsődleges funkciója a sértés maga, vö. pl. a kurva vagy az angol nigger (de néha még ilyenkor is lehet olyan sajátos kontextust találni, amelyben a sértő értelem kizárható). A szavak nagy része esetében azonban a használat kontextusának ismerete nélkül nem lehet megállapítani, hogy van-e a szónak pejoratív árnyalata. A zsidó szó például nem nevezhető becsmérlő kifejezésnek (de vö. lezsidóz, angol jew down), viszont tucatnyi módon kaphat negatív töltést, pl. ha a beszélő vélhető attitűdje negatív (Hogy kerül ide ez a kis zsidó lány?), ha az adott helyzetben lényegtelennek tűnő információként jelenik meg (Egy zsidó ügyvédre bízták az ügyet) stb. Az esetek többségében ezért nem lehet tehát egyszerűen listázni a diszkrimináló szavakat - és megadni a "helyes" megnevezést. Mulatságos lenne például, ha a tót szót ki akarnánk javítani egy idős, felvidéki bácsi beszédében, vagy József Attila versében ("mint méla tót a tutajon", Kiáltozás). Az anyanyelvi beszélők tudják, hogy olyan sértő szavakat, mint nyomorék vagy süketnéma kerülni szokás: ezekhez a kétségtelen tabuszavakhoz hozzáadódik még az, amit maguknak az érintetteknek a kifejezett kívánságára illik kerülni (pl. süket helyett siket, lapp helyett számi). Minden olyan "PC-szabály", ami ezen a két kategórián kívül esik, az állandó változásban lévő nyelv változó ízlésű beszélőinek a jóérzésén múlik. Az elmúlt hét év során például a kerekes szék használati gyakorisága (a tolókocsi szó helyett) látványosan terjedt, ami viszont nem mondható el az "ajánlott" fogyatékkal élő kifejezésről: ma is a fogyatékos a szokásosan elfogadott szó. A kellő empátiával bíró, de mértéktartó beszélők PC-normája ugyanis mindig más, mint a nyelvtisztító guruk javallata. A japán nyelvben például a mekura 'vak' és a tsumbo 'süket' egyértelműen sértő, tabu alá eső kifejezés, amelyeket körülíró kifejezéssel helyettesít minden értelmes beszélő, viszont az angolban sem a blind, sem pedig a deaf nem minősül tabuszónak, noha mindkettőnek van néhány finomkodóan eufemisztikus PC-változata is.

Belátható talán az (amit vélhetően sokan sejtettek is), hogy képtelenség a bűnös szavak listázása, azaz indexre tétele, mert a sértő, embereket megalázó nyelvhasználat (a szitokszavaktól eltekintve) a kontextusban születik, tehát az empatikus, jóérzésű beszélők természetes konszenzusa nélkül semmiféle PC-kódex nem áll meg. A gyűlöletbeszédről szóló törvényekről természetesen ugyanez mondható el. Az a közhelyszerű megállapítás, hogy a nyelv szimbolikus rendszer, azt jelenti, hogy olyan törvény nem alkotható meg rajta, amelynek szavai eleve magukban hordanák az értelmezésüket. Még a legfeszesebb jogi szöveg sem interpretálja önmagát: ez mindig és mindenütt a rendőri és bírói hatalom tisztességén és erején múlik. Történész barátom szerint a történelemben az emberi és polgári jogokat garantáló legszebb alaptörvény orosz nyelven született: ez az 1936-os, ún. "sztálini" alkotmány.

Úgy tűnik, hogy Magyarországon a rendőri és bírói szervek sunyi lavírozása a gyűlöletbeszéd ügyében nem vagy nem eléggé háborítja fel az embereket, és az eljárásokat az elmarasztaló ítéletig végigvinni politikai állásfoglalásnak minősül, szemben pl. Angliával és Németországgal, ahol a parlamenti pártok és a választók konszenzusa a gyűlöletbeszéd és a pribékdelegálás kérdésében egységes és világos. De tekintsünk inkább egy hazai példát. Hangfelvétel őrzi például azokat a 2011. augusztus 4-én a Magyar Szigeten, a Szent Korona Rádió sátrában elhangzott kijelentéseket, hogy: "El kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütőbillentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszínt lát. (...) A fajok háborúja zajlik, ezért el kell jutnunk egy szintre, arra, hogy újra agresszívvá, erőszakosakká, szikárakká, mohókká, szinte fenevadakká váljunk. (...) Bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?" Ezekről a kijelentésekről 2012. március 26-án kelt, a nyomozást megszüntető határozatában a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság századosa megállapította, hogy nem meríti ki a gyűlöletre uszítás bűncselekményét, mert a gerjesztő lázongó magatartás a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét nem hordozza, nem előkészítése egy erőszakos magatartás megvalósulásának. Mindazonáltal Szellák Norbert százados úr remek elemzésének van alternatívája. Annyiban talán igaza van, hogy a "Bennünk lesz-e annyi...?" felfogható alternatív kérdésként is (értsd: vagy lesz, vagy nem lesz bennünk annyi, hogy meghúzzuk azt a ravaszt). Az alternatív kérdés értelmezése nyilván rendőr-akadémiai törzsanyag, szemben az ún. költői kérdéssel, amelyet inkább a bölcsészek és mindenféle széplelkek kedvelnek. Ilyen például a "Rabok legyünk vagy szabadok?" kérdés, amelynek rendőr-akadémiai interpretációja semmiképpen sem az, hogy "nem jó dolog rabnak lenni, tehát lázadjunk fel a Habsburgok ellen", hiszen ez költői kérdés lenne, ami láthatóan nem törzsanyag.

Mivel ma a demokratikus államok a cenzúrát nem fogadják el, az emberi jóérzés normái és az államok törvényei kell, hogy kordában tartsák, adott esetben büntessék azokat, akik a véleménynyilvánítás szabadságával visszaélnek. Tehát semmi akadálya annak, hogy mondjuk valaki a "Zsidómentes autó" felirattal lássa el IAX-441-es rendszámú Volkswagenjét, a rendőrség és a bíróság dolga (lenne) az, hogy megakadályozza, hogy egy ilyen jármű (és ember) szabadon galancérozzék a magyar utakon. Talán néhány hónapja láttam az autó fényképét, terjed az interneten - még angol fordítást is mellékeltek hozzá. Nyilván megint azok, akiknek semmi se szent.

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.