Dunajcsik Mátyás

Kinézitek a térképről, Akranes, kis kikötőváros Reykjavíktól nagyjából egy óra buszútra, túl sokat nem tudtok róla, van egy hosszú, homokos tengerpartja, biztos jó lesz.

Fél évvel ezelőtt volt egy pillanat, amikor arra jöttem rá, hogy a lejátszómon tárolt zenék majdnem 70 százaléka izlandi. Ami azért volt meglepő, mert volt közte elszállós posztrock éppúgy, mint gitáros-énekes hálószoba-melódia, vagy éppen bulizós popzúzás.

Van az a régi vicc az izlandi társadalomról, hogy itt Reykjavíkban nagyobb esemény a Gay Pride, mint a hivatalos nemzeti ünnep, amikor az ország függetlenné válását ünneplik június 17-én. Csakhogy ez nem vicc, hanem a rögvaló.

Ha megkérdeznék, mi a legjobb és egyben a legszokatlanabb dolog, amit megtapasztaltam ezen a zsebkendőnyi kis szigeten, így másfél hónap után ma már gondolkodás nélkül azt felelném: a bizalom.

Az All Tomorrow's Parties eleinte afféle high-end alternatív rockfesztiválnak indult egy angol üdülőtelepről az ezredforduló környékén, neves kurátorokkal, a nagyüzemi fesztiválokénál intimebb légkörrel és sátrak helyett rendes szállással, de azt még ők sem gondolták volna, hogy egyszer egy olyan különleges helyszínre is eljutnak, mint az idén: Izlandra, egy elhagyott NATO-bázis szerelőcsarnokába.

Aki figyelemmel kísérte az utóbbi évek nagy hollywoodi blockbustereit, az képzeletben akkor is járt már Izlandon, ha egyébként nem érdeklődik a sziget iránt: a kis északi ország ugyanis egyre népszerűbb forgatási helyszín az óceán mindkét oldaláról érkező filmesek körében.

Izlandon és a körülötte lévő vizekben számtalanféle hal és madár él, emlősökből viszont igencsak szűkös a kínálat – ez azonban soha nem állta útját a helyiek képzeletének, akik az idők során rengeteg mitikus lénnyel gazdagították a sziget faunáját.

„Nahát, neked is ez az uszodád?” – kérdezi tőlem a Reykjavíki Nemzetközi Irodalmi Fesztivál szervezője a Vesturbæjarlaug fürdő pénztáránál, és ezzel két legendát is igazol a helyi jellegzetességekről. Egyrészt, hogy az izlandiaknak sokkal inkább törzsfürdője, mint mondjuk törzskocsmája vagy kávéháza van – másrészt, hogy az uszodában mindig találkozol ismerőssel.

Akármelyik évszázadról legyen szó, tudomány és fantasztikum úgy tűnik, előszeretettel adnak randevút egymásnak itt Izlandon, a természet és az emberi test titkainak beavatottjai pedig nemcsak a kódexekben őrzött ősi sagáknak, de a kortárs izlandi irodalomnak is gyakori vendégei.

Hasonlóan az ikertornyok leomlásához, minden izlandi tűpontosan emlékszik arra, éppen hol volt és mit csinált, amikor 2008. október 6-án az izlandi miniszterelnök a bankszektor válságáról szóló nyilatkozatát azzal fejezte be: „Isten óvja Izlandot” – és ami után gyakorlatilag napok alatt ripityára tört a nagy izlandi álom.

Izland mindig is élen járt a megújuló energiaforrások hasznosításában – az ország teljes elektromos áramszükségletét geotermikus és vízerőművek fedezik –, az egyik legfontosabb, szinte kimeríthetetlen energiaforrását azonban csak az utóbbi néhány évben fedezte fel igazán mind saját maga, mind a világ számára: ez pedig nem más, mint az izlandi táj.

Akkor ismételjük el Izlandról a legfontosabbakat! Alapterület: Magyarország / Összlakosság: 1,5 Debrecen / Nyelv: Ótünde / Népviselet: Hipszter / Népzene: Posztrock / Növényzet: Moha / Állatvilág: Macskák / Éghajlat: Deal with it / Közhangulat: Boldogság.