Fehér Renátó

„Mi volt a prágai tavasz?” – teszi fel a kérdést Adam Michnik Egy kényelmetlen évforduló című, a csehszlovák kísérlet 25. évfordulója alkalmából született, magyarul is olvasható esszéjében. „Szabadságtörekvés vagy kommunista intrika? A bomlasztást szolgáló reform, vagy a diktatúra megmentését szolgáló álarcosbál?”

Fehér Renátó írása.

A furcsa tankönyvszag ellenére tűnnek nélkülözhetetlennek, újramondandónak Németh György könyvének azok a szöveghelyei, ahol a Kádár-korszak mentalitásáról, életszínvonal-politikájáról, tabui és alkui leltáráról van szó, mert a leckét a magyar társadalom mindeddig és folyton átlapozta.

Jogosnak látszik az észrevétel, amit az Akváriumról eddig született kritikák szinte kivétel nélkül felvetnek, tudniillik, hogy első regényében a szerző nem képes kézben tartani a nagyformát, a terjedelmessé duzzasztott történetet.

Amellett, hogy bosszantóan kevés költői kísérletre vállalkozik, és szinte semmilyen kockázatot nem vállal, Fenyvesi Orsolya Tükrök állatai című kötete a magának kitűzött rutinfeladatokkal is nehézkesen birkózik meg.

Míg a Pohárutcában Sirokai egy város mítoszát építette fel, második kötetében mintha egy természeti, törzsi közösség könyvét írná meg az eredetmonda töredékeivel (I. 1.), a hétköznapokban utat mutató füveskönyvrészletekkel (II. 6.), a szent állat magasztalásával (III. 2.). Sok esetben jövendölésre, álomfejtésre, ráolvasásra emlékeztet a versek - biblikus szókincset is mozgósító - beszédmódja, mindez pedig a kötet egyik jelentős kísérletének, a szakrális költészet újragondolásának szolgál eszközéül.

Már a fülszöveg biztosít a szerző első kötetének (néhol zavarba ejtően) gondos megszervezéséről, tematikai viszonyítási pontjairól, de érdemes ezek puszta azonosításán túl továbbgondolni a felmerülő fogalmakat (apokrif, oldalborda, paradicsom).