Turi Tímea Jönnek az összes férfiak című kötetében egyszerre szembesülünk versszakmai és magánéleti kérdésekkel. A beszéd, nyelv, töredékesség fogalmainak elemzése miatt a kötet első negyedében inkább a legjobb értelemben vett agyalós versek a jellemzőek, ám ez nem kizárja, csupán késlelteti, hogy a megindított tektonikus mozgások földrengéssé fokozódjanak a későbbiekben.
Ami összefügg a beszélő technikai kérdésekről szóló, megújuló, inspiráló kételyével. A megszólalás személyességének, intimitásának kimérhetősége hordozza a kötet fő konfliktusforrását, programját. "Ha őszinte akarok lenni, épp arra kellene válaszolnom, / hogy őszinte akarok-e lenni" - e kérdés felől pedig mind megtervezett kiismerhetetlenként, mind lelkesült kitárulkozóként írni túl könnyűnek látszik. Ám a Turi által teremtett Énben a nélkülözhetetlen alkotói fegyelmezettség mellett jelen van a fojtogató érzelmi szigorúság, az engesztelhetetlen megfontoltság is. E versvilág legnagyobb erénye, hogy egy létállapotot egyszerre ír le intellektuális feladványként és nagyon életszerű, gyakorlati döntéshelyzetként. A vallomásosság e szokatlan, analizált változata mellett kijózanító iróniával kerül terítékre a testiség mint a kritika másik mantrája: "Beszéljek a testedről? Mindenki ezt akarja." A kötet szerkezete olyan fotómozaikra emlékeztet, melyben minden elem is önálló kép, ám ez az aprólékosság a könyv utolsó harmadára néhol az önismétlés gyanúját ébreszti.
Feltűnően sok az emlékezetes sor, mondat, amelyeket fejben tartani, cipelni és leginkább megvitatni kell. Ez a költészet hitelesen képes beszélni olyan érzelmi szituációkról, amikről már kamaszkorunkban is gondoltunk valamit, csak nem volt kellő tapasztalatunk és önreflexiónk rákérdezni, átlátni: "elégedettséggel tölt el, hogy már nem vagyok / kamasz, ez fedezet gúnyos mosolyokra."
Kalligram, 2013, 120 oldal, 1805 Ft
