A szövegek tipográfiája például a bibliai hasáb mellett glosszaként is értelmezhető, megidézve ezzel a kódexek világát. Ugyanezt erősíti meg az iniciálé (miniatúra) jellegű címkiemelés. Így juthatunk el egészen a remetei magányig, a könyv egyik alapélményéhez.
A címek alfabetikus sorrendje lexikonként is olvashatóvá teszi a kötetet, ami legalábbis elbizonytalanítja az egységes, lineáris történethez való ragaszkodást, és maga is állítja: "képtelen összerakni az életrajzát". A kérdés csupán az, hogy még a befejezetlenséget ("sosem érek / haza") vagy már az elhalványulást, kikopást ("fordítva élni egy történetet") érzékeltetik az üresen hagyott lapok. Ezzel a választól függetlenül esélyt (vagy óhajt?), sőt helyet kap az olvasó, amit saját tapasztalataival tölthet ki, még akkor is, ha az Emberről szóló enciklopédiának nyilván az Első (Ádám) lehet a legautentikusabb alanya, egyúttal közös nevezője is.
Az oldalbordaműtét előtti egyedüllét élethelyzetének többször felvillantott abszurditása, sőt humora ("mi az a szeretkezés. kér- / dezte ádám rosszkedvűen"; "hisz / nincs senki a világon távol") például az egyik olyan vonulata a kötetnek, amit épp a szigorú szerkezet nem nagyon enged igazán érvényesülni. Többségükben nemcsak enigmatikus, hanem - a kötet másik fontos szimbóluma - bebábozódott versek is ezek, amelyek noha új fénytörésben dolgozzák fel régről ismerős alapmítoszainkat, fogalmainkat, de leginkább "csak" az intellektuális és formai kihívásokkal mérkőznek meg sikeresen. Így viszont, minden jogos lelkesedés ellenére, csak ígérik a bábállapotot követő stádiumot.
L'Harmattan, 2012, 56 oldal, 1200 Ft
