A Mozgó Világ történetének megírása után Németh egy irodalmi egyesület történetén keresztül néz végig az eggyel távolabbi közelmúlton, tudva, hogy annak feldolgozása nélkül képtelenség lenne a rendszerváltásnak és jelenünknek a megértése is.
Akármennyire akkurátusan igyekszik végigvenni a szerző a csomópontokat, néhol fuldokolni kezd az adatok bőségében. Mintha alapkoncepcióként felmerülhetett volna a generációk szerinti elbeszélhetőség, ám ez a modell aztán csak a kör '81-es felfüggesztésekor jelen lévő szereplőkre érvényes. Emellett a kultúrpolitika nagyágyúiról, Tóth Dezsőről vagy Pozsgay Imréről alkotott képünk sem változik.
Korabeli cikkek, pártdokumentumok és állambiztonsági iratok mellett több interjú is beépül a könyvbe. Az egykori első JAK-titkár, Szilágyi Ákos 2010-ben a köztes terek megteremtését és a konfrontációmentes áthangolásra való törekvést emlegeti a nyolcvanas évek kontextusában. Megfogalmazásából úgy is tűnhetne, mintha a JAK és a demokratikus ellenzék között kibékíthetetlen ellentét állt volna fenn. Itt egyrészt nem hallgattatik meg a másik fél (a név szerint megidézett Tamás Gáspár Miklós), másrészt súlyponttévesztésnek tűnik, hogy a népi ellenzékhez sorolható JAK-osokkal szembeni belső, mélyebbnek látszó nézeteltérések kifejtésére alig jut tér.
Fájó hiány még, hogy a rendszerváltást követő húsz évnek csupán összefoglalása történik meg az elnökök és legfontosabb programpontjuk elsorolásával, így a szervezet jogi átalakulásán túl a visszanézőknek, a mai JAK-osoknak is csak a körvonalaik látszanak.
JAK-Prae.hu, 2012, 192 oldal, 2000 Ft
