Könyv

Németh György: A József Attila Kör története

  • Fehér Renátó
  • 2013. november 17.

Könyv

A furcsa tankönyvszag ellenére tűnnek nélkülözhetetlennek, újramondandónak Németh György könyvének azok a szöveghelyei, ahol a Kádár-korszak mentalitásáról, életszínvonal-politikájáról, tabui és alkui leltáráról van szó, mert a leckét a magyar társadalom mindeddig és folyton átlapozta.

A Mozgó Világ történetének megírása után Németh egy irodalmi egyesület történetén keresztül néz végig az eggyel távolabbi közelmúlton, tudva, hogy annak feldolgozása nélkül képtelenség lenne a rendszerváltásnak és jelenünknek a megértése is.

Akármennyire akkurátusan igyekszik végigvenni a szerző a csomópontokat, néhol fuldokolni kezd az adatok bőségében. Mintha alapkoncepcióként felmerülhetett volna a generációk szerinti elbeszélhetőség, ám ez a modell aztán csak a kör '81-es felfüggesztésekor jelen lévő szereplőkre érvényes. Emellett a kultúrpolitika nagyágyúiról, Tóth Dezsőről vagy Pozsgay Imréről alkotott képünk sem változik.

Korabeli cikkek, pártdokumentumok és állambiztonsági iratok mellett több interjú is beépül a könyvbe. Az egykori első JAK-titkár, Szilágyi Ákos 2010-ben a köztes terek megteremtését és a konfrontációmentes áthangolásra való törekvést emlegeti a nyolcvanas évek kontextusában. Megfogalmazásából úgy is tűnhetne, mintha a JAK és a demokratikus ellenzék között kibékíthetetlen ellentét állt volna fenn. Itt egyrészt nem hallgattatik meg a másik fél (a név szerint megidézett Tamás Gáspár Miklós), másrészt súlyponttévesztésnek tűnik, hogy a népi ellenzékhez sorolható JAK-osokkal szembeni belső, mélyebbnek látszó nézeteltérések kifejtésére alig jut tér.

Fájó hiány még, hogy a rendszerváltást követő húsz évnek csupán összefoglalása történik meg az elnökök és legfontosabb programpontjuk elsorolásával, így a szervezet jogi átalakulásán túl a visszanézőknek, a mai JAK-osoknak is csak a körvonalaik látszanak.

JAK-Prae.hu, 2012, 192 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.