Könyv

Németh György: A József Attila Kör története

  • Fehér Renátó
  • 2013. november 17.

Könyv

A furcsa tankönyvszag ellenére tűnnek nélkülözhetetlennek, újramondandónak Németh György könyvének azok a szöveghelyei, ahol a Kádár-korszak mentalitásáról, életszínvonal-politikájáról, tabui és alkui leltáráról van szó, mert a leckét a magyar társadalom mindeddig és folyton átlapozta.

A Mozgó Világ történetének megírása után Németh egy irodalmi egyesület történetén keresztül néz végig az eggyel távolabbi közelmúlton, tudva, hogy annak feldolgozása nélkül képtelenség lenne a rendszerváltásnak és jelenünknek a megértése is.

Akármennyire akkurátusan igyekszik végigvenni a szerző a csomópontokat, néhol fuldokolni kezd az adatok bőségében. Mintha alapkoncepcióként felmerülhetett volna a generációk szerinti elbeszélhetőség, ám ez a modell aztán csak a kör '81-es felfüggesztésekor jelen lévő szereplőkre érvényes. Emellett a kultúrpolitika nagyágyúiról, Tóth Dezsőről vagy Pozsgay Imréről alkotott képünk sem változik.

Korabeli cikkek, pártdokumentumok és állambiztonsági iratok mellett több interjú is beépül a könyvbe. Az egykori első JAK-titkár, Szilágyi Ákos 2010-ben a köztes terek megteremtését és a konfrontációmentes áthangolásra való törekvést emlegeti a nyolcvanas évek kontextusában. Megfogalmazásából úgy is tűnhetne, mintha a JAK és a demokratikus ellenzék között kibékíthetetlen ellentét állt volna fenn. Itt egyrészt nem hallgattatik meg a másik fél (a név szerint megidézett Tamás Gáspár Miklós), másrészt súlyponttévesztésnek tűnik, hogy a népi ellenzékhez sorolható JAK-osokkal szembeni belső, mélyebbnek látszó nézeteltérések kifejtésére alig jut tér.

Fájó hiány még, hogy a rendszerváltást követő húsz évnek csupán összefoglalása történik meg az elnökök és legfontosabb programpontjuk elsorolásával, így a szervezet jogi átalakulásán túl a visszanézőknek, a mai JAK-osoknak is csak a körvonalaik látszanak.

JAK-Prae.hu, 2012, 192 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.