Könyv

Németh György: A József Attila Kör története

  • Fehér Renátó
  • 2013. november 17.

Könyv

A furcsa tankönyvszag ellenére tűnnek nélkülözhetetlennek, újramondandónak Németh György könyvének azok a szöveghelyei, ahol a Kádár-korszak mentalitásáról, életszínvonal-politikájáról, tabui és alkui leltáráról van szó, mert a leckét a magyar társadalom mindeddig és folyton átlapozta.

A Mozgó Világ történetének megírása után Németh egy irodalmi egyesület történetén keresztül néz végig az eggyel távolabbi közelmúlton, tudva, hogy annak feldolgozása nélkül képtelenség lenne a rendszerváltásnak és jelenünknek a megértése is.

Akármennyire akkurátusan igyekszik végigvenni a szerző a csomópontokat, néhol fuldokolni kezd az adatok bőségében. Mintha alapkoncepcióként felmerülhetett volna a generációk szerinti elbeszélhetőség, ám ez a modell aztán csak a kör '81-es felfüggesztésekor jelen lévő szereplőkre érvényes. Emellett a kultúrpolitika nagyágyúiról, Tóth Dezsőről vagy Pozsgay Imréről alkotott képünk sem változik.

Korabeli cikkek, pártdokumentumok és állambiztonsági iratok mellett több interjú is beépül a könyvbe. Az egykori első JAK-titkár, Szilágyi Ákos 2010-ben a köztes terek megteremtését és a konfrontációmentes áthangolásra való törekvést emlegeti a nyolcvanas évek kontextusában. Megfogalmazásából úgy is tűnhetne, mintha a JAK és a demokratikus ellenzék között kibékíthetetlen ellentét állt volna fenn. Itt egyrészt nem hallgattatik meg a másik fél (a név szerint megidézett Tamás Gáspár Miklós), másrészt súlyponttévesztésnek tűnik, hogy a népi ellenzékhez sorolható JAK-osokkal szembeni belső, mélyebbnek látszó nézeteltérések kifejtésére alig jut tér.

Fájó hiány még, hogy a rendszerváltást követő húsz évnek csupán összefoglalása történik meg az elnökök és legfontosabb programpontjuk elsorolásával, így a szervezet jogi átalakulásán túl a visszanézőknek, a mai JAK-osoknak is csak a körvonalaik látszanak.

JAK-Prae.hu, 2012, 192 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.