Könyv

Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve

  • Fehér Renátó
  • 2013. május 18.

Könyv

Míg a Pohárutcában Sirokai egy város mítoszát építette fel, második kötetében mintha egy természeti, törzsi közösség könyvét írná meg az eredetmonda töredékeivel (I. 1.), a hétköznapokban utat mutató füveskönyvrészletekkel (II. 6.), a szent állat magasztalásával (III. 2.). Sok esetben jövendölésre, álomfejtésre, ráolvasásra emlékeztet a versek - biblikus szókincset is mozgósító - beszédmódja, mindez pedig a kötet egyik jelentős kísérletének, a szakrális költészet újragondolásának szolgál eszközéül.

A versek alapélménye leginkább panteisztikus. Hangvétele többnyire patetikus, amit - a tematikában is domináns növényzethez hasonlóan - burjánzó képi világ és mondatszerkezet is erősít, és ennek a modalitásnak a működtethetősége látszik a másik súlypontnak. Ha pedig még a metszetszerű (és szimmetrikus) ciklusépítésre is utalunk, az öt ciklusban 11-11-9-11-11 számozott prózaverssel, látható, hogy igen precíz kötet A beat tanúinak könyve.

Azonban a különböző tematikus rétegek és formai-strukturális megoldások alatt a neuralgikus pontnak tekinthető személytelenség csupán rejtőzködésként, kiismerhetetlenségként tapasztalható, és nem izgalmas és jövedelmező poétikai eszközként érvényesül. Van, ahol kalandot és folytonos szembesülést kínál a szöveg (újra)olvasása (II. 2.: "minden szobában lesznek, akik inkább álomba nevetik, minthogy a változásra tegyék képessé magukat, holott tudják, hogy az eljövők nem mártírokat csinálnak az alvókból, hanem öntőformát"; IV. 5.: "Mindenki hite, és nem érdemei szerint részesül a kegyelemben."), ám többször felmerül a gyanú, hogy takargat-e valódi mélységet a csörtető artisztikum, a tapintatlan ínyencség (II. 8.; V. 7.). Utóbbi esetekben a komolyság inkább csak teátrálisnak hat, ezek könnyen fordulhatnak önparódiába, ezért épp a Pohárutcából is ismerős önirónia hiányzik fájóan ebből a kötetből.

Libri, 2013, 72 oldal, 1490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.