Greff András

Hogyan hat a nők ellen irányuló gondolatokra a közösségi média? Legyinthetünk-e ma már Nietzsche kirohanásaira? Ki és miért fél a nőktől? Az angol professzort telefonon kérdeztük.

A hatvanas évek közepén Nashville-től délre mindenki tudta, hogy Otis Redding a király, de mire – úgy két-három évvel később – a nagyvilág is memorizálhatta a tényt, a maconi soulcézárról már a búcsúbeszédeket írták, miután (idén éppen 50 éve) 26 évesen életét vesztette egy repülőbalesetben.

Meghalt a színésznő, akit mindenki Leia hercegnőként ismer. Képtelenül nagy ikonja volt az elmúlt 40 évnek.

Gyorsabb, sötétebb vagy vadabb zenekart mindenki fel tud sorolni, de a Metallicánál kreatívabb metálegyüttes nem létezett az elmúlt 35 évben. Sőt korábban sem nagyon.

Van egy olyan, felettébb határozott érzésünk, hogy ha idén nyáron egy gigantikus közvélemény-kutatás keretében kifaggatták volna a bolygó polgárait, hogy mire is volna égető szüksége ma a világnak, akkor meglehetősen kevesen válaszolták volna azt, hogy egy újabb dokumentumfilmre a Beatlesről.

Ismerik azt a viccet, hogy Stanley Kubrick, Samuel Beckett és Edmund Husserl találkozik egy űrhajón? A kozmikus tréfa John Carpenter első rendezésében öltött egykor testet.

A nyugdíjas cowboyok még egyszer megmutatják, ahogy csak ők tudják Peckinpah méltatlanul mellőzött filmjében. A Narancs filmes ásatása folytatódik!

Soullal és blueszal átitatott zenéjével a szélesebb popközönséget is megérintette: harmadik lemezéből, a 2013-as Liquid Spiritből egymillió példányt adtak el. A templomi énekesből Grammy-díjas globális sztárrá nőtt kaliforniai előadó július 14-én a VeszprémFesten lép fel – ennek apropóján beszéltünk vele telefonon.

Korunk egyik vezető sci-fi szerzőjének Aurora című új regényében egy többgenerációs csillaghajó évszázadokat átölelő útja súlyos kudarcokhoz vezet. A szerzőt telefonon kérdeztük arról, hogy meghódíthatunk-e valaha távoli bolygókat, hogy mit teszünk majd a Marssal, és hogy mikor fognak végre a robotok regényeket írni.

Billy Wilder harmadik filmje egy szárnyait bontogató zseni elképesztően szórakoztató, szinte valós idejű híradása a második világháborúról.

Esterházy Péter sokat tud és gyakran beszél az író elemi illetlenségéről: arról a munkaköri kötelességről, hogy az íróasztal mellett nem szabad tekintettel lenni sem istenre, sem emberre (hogy a barátokról és családtagokról már ne is beszéljünk) – bár a gyakorlatban ez felettébb bonyolult alakzatokba rendeződik végül nála is.