Interjú

„Lépten-nyomon előtör”

Gregory Porter dzsesszénekes

  • Greff András
  • 2016. augusztus 7.

Zene

Soullal és blueszal átitatott zenéjével a szélesebb popközönséget is megérintette: harmadik lemezéből, a 2013-as Liquid Spiritből egymillió példányt adtak el. A templomi énekesből Grammy-díjas globális sztárrá nőtt kaliforniai előadó július 14-én a VeszprémFesten lép fel – ennek apropóján beszéltünk vele telefonon.

Magyar Narancs: Édesanyja lelkipásztor volt, ön pedig még gyerekként kezdett énekelni templomokban. Mit tanult azokban az években, amit még ma is hasznosít a színpadon?

Gregory Porter: Elsősorban azt, hogy miként lehet megszüntetni a kommunikációs akadályokat. Ha érzelmeket keltve tudsz énekelni, akkor a legnagyobb terek is apróvá változnak, és mindenki a közeledbe kerül – ezt például gospelt énekelve tanultam meg. Ahogy azt is, hogy érteni kell a dalokat: ténylegesen belsővé kell tenni őket.

MN: Több dalát is feldolgozta Sam Cooke-nak, aki szintén gospelközegből érkezett anno a popzenébe. Ő gyerekkori kedvence volt?

GP: Mindig is szerettem a zenéjét, később pedig minél többet tudtam meg róla, annál inkább felnéztem rá. Az egyik első fekete sztár volt, aki saját lemezkiadót alapított, és megírta az A Change Is Gonna Come-ot, amely a leghatásosabb politikai dalok egyike a mai napig. Megírta és kiadta, pedig a témája akkor nem volt különösebben népszerű. Szomorú, hogy ma alig beszélnek róla.

MN: Sam Cooke mellett ki hatott még önre a kezdetekben?

GP: Nat King Cole volt a legelső jelentős hatás. Aztán Donny Hathaway és Marvin Gaye.

MN: Később, felnőve nehéz volt otthagynia a gospelvilágot?

GP: Nem érzem úgy, hogy bármit is elhagytam volna. Nagyon mélyen belém ivódott az a világ, és lépten-nyomon előtör valahol a dalaimban. Továbbra is fontos például, hogy megfogható üzeneteket rejtsek el a számaimban. Az persze tény, hogy most már nem egy felekezetnek énekelek, hanem univerzális dalokat játszom – reményeim szerint mindenkinek.

MN: A gospeléneklés a nagy, áradó érzelmekről szól, ezzel szemben ön kifejezetten visszafogottan használja a hangját. Nehéz volt megtanulni ezt a temperáltságot?

GP: A képességem ma is megvan hozzá, hogy hangos és erőteljes legyek, de már rég nem érzem szükségét annak, hogy minden dal minden egyes hangját hangsúlyozzam. Ha csak nagy ritkán és kifinomultan teszem, annak nagyobb a hatása – de hát a hangszerek sem szólnak jól, ha folyamatosan tiszta erőből tekernek rajtuk. A saját számaimban a szöveg a döntő, ahhoz igazítom mindig az éneket.

MN: Nemrég feldolgozta az In Crowd című számot, amit sokan elénekeltek már az elmúlt évtizedekben. Önhöz melyik verzió áll közel?

GP: Dobie Grayé a legjobb, aki befuttatta a dalt a 60-as években. Egyébként ő is gospelközegben kezdte a pályafutását, és ebben a klasszikus soulslágerben is érződik szerintem az a háttér. De a személyes kötődésem az volt inkább a dalhoz, hogy éppen leszerződtem egy nagy kiadóhoz, a Blue Note-hoz, és ezzel a dallal ironikusan megkérdezhettem magamtól, hogy vajon bejutottam-e már ezzel a nagypályások közé.

MN: És hogy jött össze a Disclosure-rel, akikkel tavaly nagyon sikeres house-kislemezt adott ki, a Holding Ont? Az azért elég messze fekszik a saját világától.

GP: A rádióban hallottak énekelni Londonban, és a vicces az, hogy először azt hitték, hogy egy rég halott soulénekest hallanak! De aztán megtaláltak, és pár héttel később már együtt is dolgoztunk Angliában. A Holding Ont közösen írtuk, szóval nem arról volt szó, hogy csak rá kellett énekelnem egy előre elkészített elektronikus alapra. Az eredeti verzió inkább hasonlított arra, ahogy az én új lemezemen játsszuk a dalt – tánczenét már a Disclosure formált belőle, de az alapja abban a változatban is egy klasszikus szerelmes szám.

MN: Amikor saját magának ír számokat, a hangjára épít, vagy valamilyen hangszert használ?

GP: Az énekdallammal kezdem mindig, sőt a basszustémákat is a hangommal írom meg. Egy csomó vérbeli hangszeres zenész is így szokott írni egyébként, valamiért könnyebb ezzel indítani. Ha kész az alap, akkor leülök a zongorához, és megpróbálom teljessé formálni a dalt, de addigra már a lényeg megvan a hangommal.

MN: Van egy elég híres protestdala, a Musical Genocide. Milyen fajta zenék ellen tiltakozott vele? Hiphop? IDM?

GP: Inkább kiálltam egyfajta daltípus: a 70-es évek optimista, pozitív soulhimnuszai mellett. Marvin Gaye, Curtis Mayfield vagy Stevie Wonder a polgárjogi mozgalom után írt, bizakodó, erőteljes dalaira gondoltam, amelyek felemelték a hallgatót. És persze az összes többi gondolatgazdag, a nehézségek leküzdéséről szóló népzene is eszembe jutott a világ minden pontjáról, amelyek a kultúránk gyökereit jelentik. Azok a zenék, amelyek úgy tesznek, mintha nem létezne a zenetörténetnek ez az ága, amelyek nem vesznek tudomást róla, nagyon sok kárt okoznak a zenének, és nem véletlen, hogy a szövegekben erőszakot, nőgyűlöletet közvetítenek. Én ma, amikor ismét világosan érzékelhető világszerte a faji feszültség, inkább azokat az energiákat próbálom megmozgatni, amelyek egy másik irányba hatnak. Szerény tiltakozás ez, de valós. Tudom, hogy az emberek folyton ravaszabbnál ravaszabb érveket eszelnek ki egymás utálatához, de azt is látom, hogy vannak, akik meghallják, ha valaki mégis máshogyan beszél.

Figyelmébe ajánljuk

Ének az előcsarnokból

  • - turcsányi -

Quentin Tarantino nem filmrendező, jó, nem elsősorban filmrendező, hanem valami szekta, de híveinek számossága miatt sokkal inkább valamiféle egyház érinthetetlen Jézuskája, aki történetesen filmrendező (is).

Nyomasztó naplemente

  • Kiss Annamária

Az izraeli Hanoch Levin 1975-ben bemutatott méltán híres tragikomédiájának új interpretációjából pont az nem jön át, amitől izgalmas lenne a darabot épp most elővenni: az élni akarás ereje.

 

A múlt titkai

Nem sokon múlt, hogy Brückner Jánosból (1984) festőművész lett; az egyébként kémia–biológia tagozaton eltöltött középiskolai évek alatt fordult a rajzolás felé, majd a kétezres évek elején, amikor az ELTE BTK magyar irodalom és filozófia szakán tanult, kezdett el hobbi szinten festegetni.

Focipálya, lovarda, Dubaj - Rákosrendezőn

Lázár János szerint a volt teherpályaudvar helyére építendő városközpont születése egyenesen Orbán Viktor kívánsága volt, aki a minisztert nemcsak azzal bízta meg, hogy találjon helyet az új szenzációnak, de azt is kikötötte, hogy a területen középszerű projekt nem valósulhat meg.

Kartávolság

Amikor időről időre kísérletet tesznek arra okos, mérsékelten okos és kifejezetten hülye ún. elemzők („megfigyelők”), hogy meghatározzák a 2010 utáni magyarországi berendezkedés mibenlétét, a hülyék általában arra jutnak, hogy minden problémája ellenére ez még mindig demokrácia.

A 2023-as kormányprogram

Sok ronda disznóság megtörtént már Magyarország parlamentjében a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben, de ennél a múlt csütörtöki esetnél szégyenteljesebb aligha.

Magánbankok viszik a prímet

Az Orbán-rezsim térfoglalása egyedülálló helyzetet hozott létre a magyar bankszektorban. Míg másutt a politikai vezetés elsősorban állami pénzintézeteket használ föl céljai megvalósítására, addig nálunk magántulajdonú bankok bekebelezésével erősíti és tartósítja a hatalmát.