Greff András

Billy Wilder harmadik filmje egy szárnyait bontogató zseni elképesztően szórakoztató, szinte valós idejű híradása a második világháborúról.

Esterházy Péter sokat tud és gyakran beszél az író elemi illetlenségéről: arról a munkaköri kötelességről, hogy az íróasztal mellett nem szabad tekintettel lenni sem istenre, sem emberre (hogy a barátokról és családtagokról már ne is beszéljünk) – bár a gyakorlatban ez felettébb bonyolult alakzatokba rendeződik végül nála is.

Áll a 67 éves korára megmásíthatatlanul elanyókásodott Ozzy Osbourne a Sportaréna színpadán, reszketegen, kapaszkodva, mint egy újdonsült özvegy egy záporral vert temetés kellős közepén, tekintetét a szövegeket görgető dobozra szegezi, és a komoran dörgő számokban minden második sort kérlelhetetlenül negyed hanggal aláintonál: paródia is lehetne, de most valahogy mégsem az.

Lehet tapsolni neki, átkot szórni rá, vagy egyszerűen csak semmibe venni, a tényen egyik sem változtat: az évtized meghatározó mozis műfajának pozícióját az elmúlt két-három év során kitartó munkával elfoglalta a szuperhősöket ösztökélő akciófilm.

Április 21-én, 57 éves korában váratlanul elhunyt a nyugati poptörténet egyik legnagyobb tehetsége. Zenéje, pályája és személyisége egyaránt megismételhetetlen.

Megkérdeztük tőle, hogy mit kér a fellépés előtt, ő meg mondta, hogy kokaint és egy rőf kolbászt – meséli Warren Ellis, Nick Cave hegedűse a poraiból épp feltámadt, már 50 felett járó Nina Simone-ról a 20 000 nap a Földönben, és ez pontosan az a fajta mondat, amely mögött bátran ott sejthetünk egy hatalmas kalandokkal, véres harcokkal és a könnyek vízesésbe torkolló folyamával teli életrajzi nagyregényt.

Digitális korszakunk kellős közepén neves filmesek állnak ki a hagyományos filmszalag mellett. Nolan, Spielberg és Tarantino mellett a frissen Oscarra jelölt Saul fia készítői is közéjük tartoznak – a film operatőrét kérdeztük a témáról.

Sikeres sorozatot ügyesen folytatni rendkívül nehéz. Nem is sikerül mindenkinek.

Szinte már az emlékét is elnyelte a múltunk sötét kútja, de volt idő, amikor a feldolgozás meghatározó tényező volt a rockzenében.

A Star Wars-univerzum népszerűsége közel négy évtized múltán is töretlen. Mi ennek az oka? Örüljünk neki, vagy fogjuk a fejünket? És miért öltöznek az ovisok egyre többször Darth Vadernek?