Iványi Zsófia

Perelték már be dalszövege miatt, írt könyvet és operalibrettót, játszik a Korai Örömben és egyedi színdarabokban. Nemrég kiadta második nagylemezét: A nagy Én kapcsán a közbeszéd durvulásáról, az irónia fontosságáról és arról is beszélgettünk, hogy Mozart kifejezetten szeretett vulgáris lenni.

Láthattuk Hamletként és Fenyő Miklósként, díjazták már színházi alakítását és a sármosságát egyaránt, nemrég pedig egy tehetségkutató műsorvezetőjeként tűnt fel a képernyőn. A Nemzeti Színház művészével a több lábon állásról, a színészek érdekérvényesítő képességéről és a kultúrharc áldozatairól is beszélgettünk.

Mi késztethet arra egy fiatalt, hogy halomra lőjön egy rakás gyereket? Miért nem szúr senkinek szemet a sokszor hónapokig tartó előkészítés? Ki a felelős? A szülők, az iskola, a gyilkosokból sztárt csináló tömegmédia? Vagy az, hogy az Egyesült Államokban még egy pszichiátriai kezelés alatt álló kiskorú is könnyedén lőfegyverhez juthat legálisan?

Hét év szünet után nemrég jelent meg a negyedik nagylemezük - a Gyere át! apropóján kívülállásról, öregedésről, fórumozókkal folytatott vitákról és arról beszélgettünk, hogy bár más típusú zenét játszanak, miért mégis ők az egyetlen hazai punkzenekar.

A név becsapós: nem kizárólag vers és nem feltétlenül ütős, de mindenképpen egyedi és egyre népszerűbb önkifejezési formáról van szó, amely parázs szakmai viták és hullámzó színvonalú klubestek sokaságához vezetett, miközben több, az irodalommal kapcsolatos tévhitre durván rácáfol.

Lehet utálni, lesajnálni, ignorálni, mások nyomorából pénzt csináló szennylapnak tartani, a tény akkor is az, hogy a Blikk Magyarország legolvasottabb napilapja, ahol - mint erről a szerkesztőségben eltöltött hetek alatt sikerült megbizonyosodnunk - a maga műfajában vérprofi, minőségi munka folyik.

Meglehetősen ritka tünemény, hogy több tucat minisztériumi dolgozó – az alkotóknak szánt ajándékokkal megpakolva – vonuljon ki egy színházba. Politika és művészet, valóság és fikció egyéjszakás kalandja a Protokoll tematikus közönségtalálkozóján.

Jo Nesbo egyik kiadatlan novellájából készítette el erőszakban és humorban egyaránt bővelkedő filmjét - a közös munkáról, a skandináv humorról és arról is beszélgettünk, milyen hatással volt a Breivik-merénylet a norvég művészetre.

A CELAB, a CEU Bioetikai es Jogi Központja meghívására tartott nemrég telt házas előadást Budapesten. Az angol professzorral többek közt az agykutatás eredményeinek felhasználásáról a politika és az igazságszolgáltatás terén, a pszichopatává válás megelőzéséről és az elektrosokk-kezelésre önként járókról beszélgettünk.

Tele volt vele a sajtó: Tarlós István minősíthetetlen hangon szólt be neki élő adásban. Ilyenformán a bunkóság kezeléséről, az újságíró feladatairól és függetlenségéről beszélgettünk.

Karácsonyfadíszekkel csinosított, adományokból varrt tengerészjelmezbe bújt hajléktalanok, aktivisták és gyerekek; egy lomokból épített, zenélő óriásmókus; a hatalmas rágcsálót körbetáncoló vidám sokadalom; mókusvérként körbekínált málnaszörp; maguk készítette hangszerekkel a kerekeken guruló állat gyomrában muzsikáló zenészek - nem, nem a legújabb Lynch-film egyik jelenetét, hanem egy rendhagyó szociokulturális projekt záróeseményét próbáltuk meg a fentiekben összefoglalni.