Van ez a családi összejöveteles alműfaja a horrorfilmeknek, amelyben elvonul egy komplett família (plusz egy-két jövendőbeli, merthogy rezonőr is kell).
A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.
A távoli jövőben vagyunk, az emberiség boldogabbik fele úgy oldotta meg a klímaváltozás, a túlnépesedés és a kimerülő energiaforrások problémáit, hogy az összes állatot kiirtotta (kivéve néhány, étkezés céljára tenyésztett kukacot).
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás sivatagon is túl, éldegélt egy szegény salétrombányász az ő világszép feleségével és négy feltűnően karakteres gyermekével.
Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).
Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.
