TPP

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Salvador Dalí, a 20. század legvitatottabb alkotója 120 éve született. Két, egymáshoz semmiben nem hasonlító film is emléket állít – nem a talányos és kevesek által értett művészetének, hanem az egyértelmű narcizmus jeleit mutató, mindenki által ismert vagy ismerni vélt személyiségének.

Kabos Gyula, a harmincas–negyvenes évek legnépszerűbb magyar komikusa még önmaga szerint is igen unalmas ember volt a magánéletben.

Aya az esküvőjéről megy világgá.

Ezt a műfajt – nevezzük, mondjuk, gerontocomnak – kifejezetten Diane Keatonnak találták ki.

Évtizedeken átívelő nagyregényt látunk a nem feltétlenül egybeeső, egymást olykor ki is oltó szerelemről és szenvedélyről.

A rock and roll pozőrökben gazdag történetében külön fejezet Richard Pennimané.

Egy igazi macsó film fő jellemzője (túl a durvaságon, agresszivitáson, szexizmuson stb.) az, hogy a szcenárióban felvetett konfliktus megoldása mindig erőszakos.

A görög és macedón határon lévő tó biztosítja a szerény megélhetést a folyvást anyagi gondokkal küszködő halásznak és családjának.

Caroline Vignal rendezőnő azt a következtetést vonta le korábbi filmje, a Jó a szamár is (2020) sikeréből (egy César-díj és további hét jelölés), hogy az elhanyagolt, ám szere­leméhes negyvenes nők történe­teire van kereslet.

A film erős hatású, különösen a menekültek történetei torokszorítók...

Nem kell mindig nagy történeteket mesélni és hősszerű hősök tetteiben felmutatni a kedves néző életéből alkalmasint hiányzó kalandot.