Salvador Dalí, a 20. század legvitatottabb alkotója 120 éve született. Két, egymáshoz semmiben nem hasonlító film is emléket állít – nem a talányos és kevesek által értett művészetének, hanem az egyértelmű narcizmus jeleit mutató, mindenki által ismert vagy ismerni vélt személyiségének.
Kabos Gyula, a harmincas–negyvenes évek legnépszerűbb magyar komikusa még önmaga szerint is igen unalmas ember volt a magánéletben.
Ezt a műfajt – nevezzük, mondjuk, gerontocomnak – kifejezetten Diane Keatonnak találták ki.
Évtizedeken átívelő nagyregényt látunk a nem feltétlenül egybeeső, egymást olykor ki is oltó szerelemről és szenvedélyről.
A rock and roll pozőrökben gazdag történetében külön fejezet Richard Pennimané.
Egy igazi macsó film fő jellemzője (túl a durvaságon, agresszivitáson, szexizmuson stb.) az, hogy a szcenárióban felvetett konfliktus megoldása mindig erőszakos.
A görög és macedón határon lévő tó biztosítja a szerény megélhetést a folyvást anyagi gondokkal küszködő halásznak és családjának.
Caroline Vignal rendezőnő azt a következtetést vonta le korábbi filmje, a Jó a szamár is (2020) sikeréből (egy César-díj és további hét jelölés), hogy az elhanyagolt, ám szereleméhes negyvenes nők történeteire van kereslet.
Nem kell mindig nagy történeteket mesélni és hősszerű hősök tetteiben felmutatni a kedves néző életéből alkalmasint hiányzó kalandot.
