A nyolcadik kerületi dzsumbuj közepén kilenc hétig palackokból, gumiabroncsokból, kidobott háztartási gépekből és egyéb limlomokból épített mókus, valamint a hozzá kapcsolódó kulturális programok rengeteg hajléktalannak, helyi lakosnak és legfőképp a környéken élő gyerekeknek nyújtottak egész napos elfoglaltságot. A józsefvárosi önkormányzat által kölcsönadott és kipucolt üres telken a mókusépítés-szépítés mellett volt táncóra, jógaedzés, nyelvtanfolyam, énekóra és írói kurzus; betérhetett ide bárki, aki társaságra, meleg ételre, kávéra vagy csak valamiféle elfoglaltságra vágyott. "Akik bármilyen formában részt vettek, azoknak ez óriási élmény" - mondja Lée József, aki tíz éve él hajléktalanként: eleinte az utcán, majd szállón, most pedig egy 19. kerületi lakásban, ahol nincs se víz, se villany. "De legalább van" - mondja derűsen "otthonáról" a Fedél Nélkül szerkesztőségében és a Menhely Alapítványnál önkéntesként dolgozó középkorú férfi, aki szerint hihetetlenül ritka egy hajléktalan életében az az érzés, amit a Mókus-projekt sokaknak adott: hogy fontosnak érezheti magát, bevonják valamibe, s ha ideiglenesen is, de
visszakapja az önbecsülését
Az óriásmókus ötlete egy Fedél Nélkülben megjelent novellából származik, melynek hőse Mókus Márkus, az állati jogok országgyűlési biztosa, akit annyira felháborít a hajléktalan meztelen csigákkal szembeni kegyetlen és szívtelen bánásmód, hogy első munkanapján agyvérzést kap. Horváth Csilla, a mese szerzője sokáig maga is az utcán és éjjeli menedékekben élt, majd a családja és pár szociális szervezet segítségével sikerült munkát és albérletet találnia. "Ez a projekt közelebb hozza a nyolcadik kerület lakóit egymáshoz. Sok szociális probléma ebben a kerületben sűrűsödik; ha ezeket megoldani nem is tudjuk, a csoportok közti ellenségeskedést enyhíteni lehet" - vélekedik a Mókus Márkus szerzője, aki jelenleg a hajléktalan-ellátásban dolgozik szociális asszisztensként.
Fotó: Németh
A Tolnai Lajos utcai foghíjtelken a Pneuma Szöv. nyitott budapesti hálózat és a német Mobile Albania művészcsoport közös munkájának köszönhetően megvalósult mókusprojekt a jelek szerint igen jó hangulatban telt. A többfunkciós (guruló, zenélő, gyümölcscentrifugáló és aprócska színházi térként is hasznosítható) mókus hangszereit - mondanunk sem kell: kidobott kacatokból - a Bélaműhely zenekar vezetésével fabrikálták össze; a záróprodukció, a Koldusopera mókusos átirata pedig Sarah Günther, a projekt művészeti vezetőjének ötlete volt. Így hát múlt szombaton kora délután a cirka négy méter magas, inkább szürkemarhára, mint mókusra emlékeztető, szőr gyanánt (adományozott) emberi hajat viselő óriásépítmény, hasában a zenészekkel, karácsonyfának öltözött matrózok benyomását keltő felnőttek és gyerekek által körbeugrálva, a mókustematikát körbejáró dalok kíséretében kigurult a Tolnai Lajos utcából, és megkezdte göröngyös útját a hogy, hogy nem ideális bulihelyszínnek ítélt Kálvária tér felé. A 20 forintos operett mobil előadását az ablakokban lógó és az utcára leszaladó helyi lakosok szemmel látható csodálkozással fogadták ("Kisasszonyka azzal a pennával, tetszik tudni, mit gurigázik itt ez a süvöltő szörnyeteg?"), de a többségnek tetszett, sokan csatlakoztak a menethez - főleg gyerekek, akik a mókus leesett darabjaival heves kardvívásba kezdtek. Útközben öten-hatan megállnak segíteni az úttest szélén saját mocskában fekvő hajléktalannak. Felhívják a Menhely Alapítványt, de mint kiderül, nekik hétvégén nincs autójuk, csak este tudnak eljönni az öntudatlan állapotban lévő férfiért. Mentőt nincs értelme hívni: ha megtudják, hogy egy hajléktalanról van szó, vagy ki se jönnek, vagy ha mégis, akkor beviszik a detoxba, ahol hatezer forint az ellátás - mondja az egyik lány, aki hátramaradt segíteni. Jobb megoldás híján a járdán lévő kartondobozokhoz segítik a szörnyű állapotban lévő férfit, megvárják, míg leül, aztán mindenki csatlakozik a mókusmenethez.
"A mókus célja egy nyitott találkozóhely, egy közösség létrehozása a Józsefvárosban, ami alkalmat ad az embereknek arra, hogy az alkotáson keresztül jobban megismerjék egymást" - foglalta össze a projekt lényegét Berecz Zsuzsa produkciós vezető, hozzátéve: remélik, jövőre is folytatódhat a közös alkotás és játék. A figyelemfelkeltésnek is szánt programsorozathoz a Vagyunk Otthontalan Művészek Egyesülete, az UccaMűvész Egyesület, a Menhely Alapítvány, valamint a FÜGE (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület) is csatlakozott. A vidám felvonulást pár szavalat, a gyerekek táncelőadása, óriásmogyoró-törés és mókusvérivás zárta, majd visszagurították a hatalmas rágcsálót a Tolnai utcába, ahol levetítették a többhetes közös munka alatt felvett szappanoperettet. "Jópofa, szórakoztatja és elgondolkodtatja az embereket" - vélekedik a projektről Plech László, aki egy közeli hajléktalanszállón lakik, és az elejétől a végéig részt vett a műhelymunkában. A hat éve hajléktalan férfi szerint arra mindenképp jó volt ez a pár hét, hogy "valami végre hozott egy kis értelmet a nem létezőbe".
