Interjú

"Úgy jó, ahogy van"

Magnus Martens rendező

  • Iványi Zsófia
  • 2012. december 1.

Film

Jo Nesbo egyik kiadatlan novellájából készítette el erőszakban és humorban egyaránt bővelkedő filmjét - a közös munkáról, a skandináv humorról és arról is beszélgettünk, milyen hatással volt a Breivik-merénylet a norvég művészetre.

Magyar Narancs: A Jackpot nagyon emlékeztet Tarantino, Guy Ritchie és a Coen testvérek munkáira. Van bármi speciálisan norvég a filmben?

Magnus Martens: A Coen-filmek hatása egyértelmű, de nem gondolom, hogy Ritchie vagy Tarantino munkáira hasonlítana - leszámítva persze, hogy a Jackpotban is pitiáner bűnözők szerencsétlenkednek. Annak ellenére, hogy egy tipikusan norvég helyszínen (egy határszéli kisvárosban) játszódik, valóban nem tipikus norvég film: sokkal inkább olyan, mint egy 90-es évekbeli amerikai vagy angol gengszterfilm, sok humorral megspékelve.

MN: Van olyan, hogy norvég vagy skandináv humor?

MM: Elvileg van. Szeretjük a fekete, kissé beteges humort, az biztos. Sok poénról azt hittem, hogy azt csak a hazai, illetve maximum a svéd és a dán közönség fogja érteni, de a nemzetközi tesztvetítéseken kiderült, hogy az angol és az amerikai nézők ugyanúgy leveszik. Úgyhogy már kezdek gyanakodni, hogy nincs is olyan, hogy tipikus skandináv humor.

MN: Az egyik főszereplő úgy nyilatkozott, hogy a forgatás alatt végig rettentő ideges és pesszimista voltál.

MM: Talán csak viccelt. Elég nehéz egy ilyen sokféle műfajt ötvöző filmet úgy összehozni, hogy az ember eltalálja a komédia, az erőszak, a dráma és a feszültség megfelelő arányait, és természetesen aggódtam, hogy sikerül-e.

MN: A Jackpotot annyira szerették az USA-ban, hogy meghívtak rendezni. A saját filmed remake-jét kell elkészítened?

MM: Több lehetőség is felmerült, keressük a megfelelő forgatókönyvet, de még semmit sem fixáltunk. Mivel nagyon tetszett nekik a film, de Amerikában nem szeretnek feliratokat olvasni, valóban felmerült az amerikai verzió ötlete. Ha ők akarnak remake-et, áldásom rá, de én a Jackpotot biztosan nem fogom újra megrendezni - egyszer pont elég volt.

MN: A jegybevételek alapján úgy tűnik, a filmet jobban szerették Angliában és az Egyesült Államokban, mint Norvégiában.

MM: Nálunk nem szokás műfaji filmeket készíteni.

MN: Lehet, hogy a norvégoknak a tavaly nyári tömegmészárlás miatt nem volt gusztusuk egy erőszakos filmhez?

MM: Tudtuk, hogy a Breivik-ügy miatt a norvég közönség nagyon másképp fog reagálni egy ilyen hazai filmre, mint ahogy egy ugyanilyen vagy még vadabb amerikai filmre reagálna. Már csak a nyelv miatt is könnyebben tudunk távolságot tartani egy külföldi filmmel, valahogy sokkal kevésbé tűnnek valóságosnak a vásznon zajló események. A bemutató előtt sok tesztvetítést tartottunk, hogy kiderüljön: van-e bármi olyan momentum a filmben, ami sérti, bántja a norvég nézőket, de mindenki azt mondta, hogy úgy jó, ahogy van. Egyetlen kritikus vetette fel, hogy nem lenne szabad ilyen nyílt erőszakot ábrázolni norvég filmben, de ez mostanában egy általános, az irodalomra, a televíziózásra és nagyjából minden alkotói tevékenységre kiterjedő vita Norvégiában. Én azon az állásponton vagyok, hogy tovább kell lépnünk: nem hagyhatjuk, hogy egy gyilkos befolyásolja, hogyan gondolkodunk, hogyan érzünk és főként miket alkotunk.

Jackpot

Aki különleges csemegére számít, valami jó kis skandináv fekete humorra, ahol az abszurd öldöklés, majd a holttestek, illetve azok gondatlanul lenyesegetett testrészei eltüntetésének szellemes beszólásokkal övezett fordulatait nézve voltaképpen magának a halálnak nevethetünk a szemébe - az nézze meg pl. a Zöld henteseket. Vagy valami más tetemcipelős filmet. Ez most itt nem jött össze.

Elsőbben is: a krimibestseller-szerző Jo Nesbo e film alapját képező írása nem véletlenül maradt (eddig) publikálatlan. Nyögvenyelős, erőltetett humorú darab, amilyet a koleszban szoktak összefantáziálni kissé beszívott tinédzserek egymást öldöső, darabolgató totónyertes lúzerekről, kőhülye, ám nagyképű rendőrökről és egy rejtélyes lövöldözésről a sztriptíz-bárban. Az asztalfiókban kellett volna hagyni az irományt, és nem bajlódni a megfilmesítéssel.

De ha már, akkor nem lett volna baj egy kevésbé inkompetens rendezőt találni hozzá. Olyat, aki nemcsak azt tanulja el a mintául szolgáló (főleg dán) fekete komédiákból, hogy akár az erőszakos halál, hullaszeletelés, vértócsa is lehet humoros, hanem azt is, hogy ez csak az abszurditás és realitás nagyon kényes egyensúlya esetén következik be, ezért ráveszi színészeit, hogy szerepük megformálásakor ne kizárólag a kreténségre koncentráljanak.

Végül: nem kellett volna szinkronizálni a filmet, vagy ha már muszáj volt, szerencsés lett volna hozzá olyan fordítást találni, amelyben a színészek által tartott hatásszünetek természetesen esnek oda, ahová a norvég szövegben. Ehhez persze meg kellett volna nézni a filmet. Belátom, ez nagy áldozat, de pénzért az ember mindenre kapható - én például cikket írok erről a baromságról.

TPP

A Vertigo Média bemutatója

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.