Kempf Zita

Egy családi veszekedés során hirtelen felindulásból megölte az apját. Négy évet kapott, büntetését letöltötte, az anyjával és a lányával él - létminimum alatti jövedelemből. A Nyugdíjfolyósító Intézet csaknem kétmillió forintot követel tőle: az apja után járó özvegyi nyugdíjat.

A társadalom egyetlen dolgot vár el a börtönbüntetését letöltött bűnelkövetőtől: "térjen jó útra", vagyis mielőbb illeszkedjen be. Ugyanakkor megnehezíti, sok esetben lehetetlenné teszi ezt a priusz jogintézményével.

Miközben az örökbefogadásra jelentkezők elsöprő többsége elutasítja még a gondolatot is, hogy cigány gyermeket neveljen, léteznek családok, amelyek kimondottan erre vágynak. Míg a várandós nők egyik legnagyobb félelme, hogy sérült gyermekük születik, vannak párok, akik csakis ilyen babát fogadnának örökbe.

Ez a legjobb: kézenfekvő téma, amit még nem dolgozott fel senki (vagy nem úgy, vagy nem igazán). Kézenfekvő-e ötvenes leszbikus nőkkel arról beszélgetni, milyen volt a szocializmusban szexuálisan (is) kilógni a sorból? Igen. Kézenfekvő volt-e az ötlet a nyolcvanas évek végén a Magyar Hirdető ügyfélszolgálatán? Nem. A "dokumentumfilm készítéséhez keresünk ötven feletti leszbikus nőket, akik elmondanák történetüket" - ilyen szövegű hirdetést akkoriban nem lehetett megjelentetni magyar lapokban. Miért? Mert "ilyen törvénybe ütköző dolgokat nem enged a vezetőség". Milyen dolgokat? "Hát ilyen szexuálisan és morálisan..." satöbbi, satöbbi - és itt még szó sincs kockakövekről és tojásokról.

Szüleink, nagyszüleink felügyeletére, ápolására nincs előre megírt forgatókönyv. Ráadásul a leggondosabb tervezés sem ér túl sokat a lehetőségek hiányában.

Sokunknak ismerős: 24 óra is kevés, hogy minden dolgunkat elvégezzük. Hol idegesen kapkodunk, hol pedig az előttünk álló munkamennyiség, a határidő bénít meg. Nincs időnk kikapcsolódni, máskor viszont értékes órák folynak el látszattevékenységekkel. Hogyan uralhatnánk jobban az időt?

A Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Rényi Matematikai Kutatóintézet számelméleti osztályának vezetője. Kutatási eredményeiért számos díjat kapott. Fő területei az analitikus, a valószínűségi és a kombinatorikus számelmélet. 57 éves, nős, autista.

Cikkünk első részében szó volt arról is, hogy miben különbözik az autizmus az értelmi fogyatékosságtól. A hazai oktatási rendszer azonban mintha még mindig nem akarná érteni a különbséget.

Sok millióan töltötték már le az internetről Stephen Wiltshire produkcióját. A fiatalember helikopteres városnézés után emlékezetből rajzolja meg Róma, New York, Tokió látképét. A jelek szerint legalább ilyen kunsztot kell produkálnia egy autistának, hogy ne közösítsék ki, ne röhögjék körbe, megfelelő iskolába járhasson, dolgozhasson.

"A világ legszebb munkája" - mondják a telefonban a halmozottan sérült, súlyos értelmi fogyatékkal élőkkel foglalkozó önkéntesek. A világ egyik legnehezebbnek tartott munkáját végzik - ellenszolgáltatás nélkül. Vagy mégsem?

A vád szerint százötvenezer forintért két személyt bérelt fel férje megölésére. A tettesek 2003. január 23-án, baseballütővel és tőrrel gyilkolták meg a férfit, Budapesten, az északi összekötő vasúti hídnál. A közvetítő tíz évet kapott, a tettesek közül az egyik tizennyolc, a másik leghamarabb harminc év múlva szabadulhat. P. Ferencné tizenöt évet kapott felbujtóként. Négy év után eltávozásra mehetett a 33 éves nő, aki egy presszóban ránk is áldozott egy órát a hetvenkettőből.

Amikor öregedő társadalmat emlegetünk, leginkább arról esik szó, hogyan tart el minden egyes aktív kereső plusz két-három embert is. Például honnan lesz forrás olyan intézményekre, amikből már ma is nagy a hiány.