Szexuálisan és morálisan - Eltitkolt évek

  • Kempf Zita
  • 2010. október 28.

Film

Ez a legjobb: kézenfekvő téma, amit még nem dolgozott fel senki (vagy nem úgy, vagy nem igazán). Kézenfekvő-e ötvenes leszbikus nőkkel arról beszélgetni, milyen volt a szocializmusban szexuálisan (is) kilógni a sorból? Igen. Kézenfekvő volt-e az ötlet a nyolcvanas évek végén a Magyar Hirdető ügyfélszolgálatán? Nem. A "dokumentumfilm készítéséhez keresünk ötven feletti leszbikus nőket, akik elmondanák történetüket" - ilyen szövegű hirdetést akkoriban nem lehetett megjelentetni magyar lapokban. Miért? Mert "ilyen törvénybe ütköző dolgokat nem enged a vezetőség". Milyen dolgokat? "Hát ilyen szexuálisan és morálisan..." satöbbi, satöbbi - és itt még szó sincs kockakövekről és tojásokról.

Ez a legjobb: kézenfekvő téma, amit még nem dolgozott fel senki (vagy nem úgy, vagy nem igazán). Kézenfekvő-e ötvenes leszbikus nőkkel arról beszélgetni, milyen volt a szocializmusban szexuálisan (is) kilógni a sorból? Igen. Kézenfekvő volt-e az ötlet a nyolcvanas évek végén a Magyar Hirdető ügyfélszolgálatán? Nem. A "dokumentumfilm készítéséhez keresünk ötven feletti leszbikus nőket, akik elmondanák történetüket" - ilyen szövegű hirdetést akkoriban nem lehetett megjelentetni magyar lapokban. Miért? Mert "ilyen törvénybe ütköző dolgokat nem enged a vezetőség". Milyen dolgokat? "Hát ilyen szexuálisan és morálisan..." satöbbi, satöbbi - és itt még szó sincs kockakövekről és tojásokról.

Aztán valahogy mégiscsak akad tizenegy nő, aki leül a kamera elé, és csak mondja, mondja. "Én nem tartottam magam betegnek", "tízéves koromig mindennap úgy ébredtem, hogy figyeltem, nem nőtt-e ki a fütyim", "hogy létezik olyan, hogy homoszexuális, azt harmincéves korom körül tudtam meg a Time magazinból".

Mitől több Takács Mária filmje egy kiszámítható gender dokumentumfilmnél? Nincsen alapállása. Nem a társadalmi konfliktus felől közelít. Nem konfliktus felől közelít. Kíváncsi és érintetlen.

Kíváncsi a nőre, akit befektetnek belgyógyászati-pszichiátriai kivizsgálásra és hormoninjekciókkal "kezelik". A nőre, aki szüntelen keresi a többiek nyomát, rendőrségi híradásokból próbálva kiszűrni, merre lehetnek a találkozási pontok. A nőről, akinek a "Sappho" jeligét rendre kihúzzák a társkereső hirdetéséből, de a "similis simili gaudet"-et átengedik. Az emberről, aki tartozni akar végre valakihez.

"Féltem attól, hogy meggyógyítanak" - mondja egyikük, amiből megérthetjük a legfontosabbat: mennyire álságos kifejezés a "mások", hiszen ők csak az egyetlen dimenzióban értelmezett többséghez képest mások, nekik azonban nincs ehhez mércéjük. "Problémájuk" nem probléma. "Nagyon meg akartam érteni, mitől félnek" - mondja az egyikük a családi coming out utáni hangulatról.

A tizenegy asszony legnagyobb küzdelme mindannyiunké: társat és közösséget találni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.