Kőrizs Imre

  • Kőrizs Imre

Kőrizs Imre cikkei

A mulandóság visszavonulása

Vannak instant remekművek, mint a Nemzeti dal, vagy Petritől a Hogy elérjek a napsütötte sávig, amelyek szinte eleve klasszikusnak születnek, míg mások lassabban érik utol magukat. Karinthytól életében például nem az Előszó („Nem mondhatom el senkinek”) volt antológiadarab, hanem egy tizenkét soros, kamaszkori verse, a Martinovics. A Ha negyven­éves elmúltál kezdetű kis versről Borbély Szilárd húsz éve még egy alig ismert műveket bemutató sorozatba írt esszét, de azóta Kosztolányi rímtelen, kopárabb hangja felértékelődött, és ma ezt a darabot is a jelentősek között tartják számon. (Sokatmondó, ahogy a költő ebben az „életközépi válságról” szóló versében a kedvenc jelzőjéről is lemond: „Még bús se vagy.”) Ilyen későn odaérő típusú remekmű Weöres Sándor Bolerója is.

Szájhagyomány

Koronként változott, hogy mit tekintettek művészetnek. Lehet-e költészet a slam vagy sem? Vagy ma makáma, holnap verspróza? Vagy csak a vers póza?

„Szivarbajok a szemhatáron”

„Idegesítőn hasonlít a helyzet a Javítottéhoz, ott is, itt is ez a bosszantó realizmuskényszer. Hogy csak annak van, nemcsak hogy legitimitása, nemcsak hogy az engedélyezhető, ami valóságosan (kurzív!) van, hanem hogy csakis ez érdekes.

A legrondább az árulás

Hogy jó pap legyen valaki, nem kell hinnie Istenben. Katona Bánk bánját viszont le kell fordítani magyarról magyarra. A nők helyzete az iszlámmal összevetve jobb a kereszténységben, és azt is tudjuk, hova kerülnek Dante poklában azok, akik hátba támadják Soros Györgyöt. Nádasdy Ádámmal beszélgettünk.

„Semmi se történt”

Heltai Jenő olyan sokáig élt, hogy – a tíz évvel még őt is túlélő Gellért Oszkár, a Nyugat egykori szerkesztője szavaival – „azt már meg kell magyarázni”. Hát, tessék: 1871-ben született, vagyis már tudott olvasni, amikor Arany a Tengeri-hántást írta, és amikor 70 éve, 1957-ben meghalt, Tandori már leérettségizett.

Kövess minket: