Kőrizs Imre

Mindig érdekes, hogy kik azok a szerzők, akik újoncként kerülnek be a kezdő tizenegybe. Mert az természetes, hogy vannak írók, akiknek nagyon el kell rontaniuk valamit, hogy kritikusaink pontosztás helyett inkább tapintatosan félrenézzenek, a legnagyobbaknak pedig annyi kreditjük van, hogy meglehetős kritikai érdeklődés reményében jelentkezhetnének akár szakácskönyvvel vagy kifestővel is. Idei utolsó listánk Zoltán Gábor, Milbacher Róbert, Varró Dániel és Bartók Imre személyében avat újoncokat. Őket vesszük előre.

„A magyar irodalom értékképét úgy képzelem el, mint egy gúlát. Akik a csúcson állnak, a magasság okán, közelebb vannak egymáshoz, mint gúlaalji társaikhoz, akik történetesen velük azonos irányzatot képviselnek” – mondta egy interjúban Lengyel Balázs, a negyvenes években összesen hét számot megért, csekély terjedelméhez képest mégis óriási hatásúnak bizonyult folyóirat, az Újhold szerkesztője.

A világhírű szerző a fejben futkosó mondatokról és a szórakoztatásról, a különböző gyávaságokról és a megváltó szakállról, de még Mészáros Lőrincről és Donald Trumpról is beszélt nekünk új regénye, a Báró Wenckheim hazatér megjelenése alkalmából.

Idei első magyar irodalmi listánk sorrendje meglehetősen kiegyensúlyozott. A harmadik helyezett pontszáma a tizenegyedikének csupán kétszerese (volt ez az arány már ötszörös is), és olyanok maradtak le róla alig néhány ponttal, mint Centauri, Grecsó Krisztián, Röhrig Géza vagy Végel László új kötetei.

Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – világirodalom

A krimi, a pornó és a sci-fi elemeit a magasirodalom szolgálatába állító francia író legutóbbi regényében saját magát is brutális gyilkosság áldozatává tette. Az idei díszvendég a könyvfesztivál nyitónapján veszi át a Budapest Nagydíjat Tarlós Istvántól.

Mint egy billegő körzet sorsa, jelenlegi listánk első helye 0,7 százaléknyi szavazaton múlt.

Bibliográfiai zombiktól elképzelt mondatantológiákon és a kézrátétel örömén át Pipacs bácsi konyhakéséig.