Kőszeg Ferenc

A táborvezető éjszakai magányában lágy tojást főz, a táborlakók leragasztott leveleit a gőz fölé tartja, majd óvatosan felbontja. Az arcán elégedettség: talán a tojás ízlik, talán a saját szemfülességét élvezi, de a tekintete mintha némi zavarról árulkodna. A levélfelbontásra megvannak az illetékes szervek, ha egy diák-építőtábor vezetője bontogatja a leveleket, eljárása az 1960-as évek végén akár túlkapásnak is minősülhet. A tábor feszült hangulata azonban indokolttá teszi a fokozott éberséget. Gazdag Gyula első játékfilmjének egyik kulcsjelenete ez. A sípoló macskakő 1972-ben, a pártszervek gáncsoskodása ellenére, elnyerte a filmkritikusok díját.

Bergman filmjében a tízéves Alexander szerelmes Majba, a vörös hajú, bicegő pesztonkába. A szerelem kölcsönös, Alexandert mindennél boldogabbá teszi, ha a lány ágyában fekhet, és orrát belefúrhatja Maj vastag hálóingébe. Karácsony este Maj félig tréfásan, félig szomorúan bocsánatot kér Alexandertől: ezt az éjszakát Alexander szoknyapecér nagybátyjával kell töltenie. Így ismeri meg Alexander az ölelés boldogsága után a féltékenység kínját. Alexander mostohaapja, a puritán és embertelen püspök házában Majnak természetesen nem lehet helye. Napjainkra a püspök erkölcse fölébe kerekedett Maj és Alexander kusza érzelmeinek. Az Amerikából világszerte szétterjedt új prüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között. Nem vitás persze, a szexuális erőszak legaljasabb formája a gyerekekkel szembeni erőszak. És erőszaknak minősül mindenfajta visszaélés a gyerek kiszolgáltatottságával, védekezésre képtelen helyzetével.

- Ezt a történetet sokan nem fogják kedvelni - morfondírozott K. - Kell ez neked éppen most? - folytatta egyes szám második személyben, tovább bonyolítva a személyragok zűrzavarát. - Éppen most, amikor könyvben is kiadták K. történeteit? Az olvasók meg a kritikusok is elfordulnak tőled, azt fogják mondani, nem píszí, amit írsz. Egy férfisoviniszta disznó! Persze K. tudta, hiába vitázik önmagával, az effajta ellenvetések még inkább arra ösztökélik, hogy leírja, amit nem célirányos leírnia.

Alattó bácsi lakása beázott. A víz minden kétséget kizáróan K.-ék fürdőszobájának csatornájából szivárgott le. Azon persze K. is bosszankodott, ha náluk jelent meg agresszívan terjeszkedő vízfolt a frissen festett fürdőszoba mennyezetén. Alattó bácsi felháborodása azonban túllépett a beázások elleni tiltakozáson, s kiterjedt a felette lévők egész életvilágára. Ha K.-ék akkoriban három-, négy-, ötéves gyerekei ugráltak, labdáztak, kergetőztek a lakásban, bizton számíthattak arra, hogy hamarosan csöngetnek, és Alattó bácsi a csillár leszakadásának rémképével példálózva felszólítja K.-ékat, hogy fékezzék meg gyermekeiket. Az Alattó bácsi elnevezést is a gyerekek ragasztották a látogatóra. K.-éknak ettől kezdve könnyű dolguk volt. - Ne ugrálj, feljön Alattó bácsi! Ne labdázz a szobában, mindjárt itt lesz Alattó bácsi. Karinthy Frigyes számára Gasparecz, az ő gyerekkorának Alattó bácsija "a Föld haragvó szellemét jelentette", akinek láthatatlan jelenléte sok év múltán a felnőttet is visszatartotta attól, hogy szabad utat engedjen indulatai kitörésének. K.-ék Alattó bácsija nem volt ilyen sikeres. Komor látogatásai ellenére a gyerekek tovább labdáztak, a víz pedig ("azért a víz az úr") lebírhatatlanul kiszivárgott az ócska csövekből.

A péntek esti vacsora másnapján, 2001. szeptember 1-jén, szombaton K. repülőgépre szállt, és hamarosan megérkezett Durbanbe, a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia elleni világkonferencia színhelyére. A konferencia, mint a legtöbb efféle ENSZ-rendezvény, két részből állt. Augusztus 28-tól szeptember 3-ig tartott a nem kormányzati szervezetek (NGO-k, non-governmental organisations) tanácskozása, augusztus 31. és szeptember 8. között pedig a kormányok ENSZ-delegációinak ülése folyt.

Az ENSZ 2001 nyarán világkonferenciát rendezett a rasszizmusról. A kormányküldöttségek tanácskozását a civil szervezetek fóruma előzte meg, a Magyar Helsinki Bizottság két fővel képviseltette magát. K.-nak magáncéljai is voltak az utazással: a rokonaival akart találkozni Dél-Afrikában. Csakhogy nem tudott róluk semmit.

Ein Blick auf den anonymen "Rückblick": K.-t még a gimnáziumban bűvölte el a Széchenyi-mű eredeti címe, pedig akkor még nem is tudott németül. De a fülében benne maradt a négy egymást követő zárhang vészjósló pattogása.

1970-ben, amikor Bence György kibérelte K. lakásának hajdani cselédszobáját, K. pedig összejött későbbi feleségével, Fekete Évával, K.-t egyik pillanatról a másikra forgatagos sokaság vette körül. Hirtelen megvalósult, amire mindig vágyott, amit hiába keresett éveken át, sok-sok délutánt eltöltve, elfecsegve a Hungária kávéházban: nemcsak ismerősei, kollégái voltak meg egy-egy barátja, hanem igazi társasága, kéttucatnyi ember, akikkel folyamatos kapcsolatban volt, akikkel rendszeresen találkozott.

A Szépirodalmi Könyvkiadótól K. szeretett volna átkerülni az Európához. A világirodalmi kiadónál, gondolta, a hazai írók kéziratainál izgalmasabb művekkel, mindenekelőtt német irodalommal foglalkozhat. De az állásváltás 1975-ben nem bizonyult szerencsésnek.

"Szeretett Ferkó unokámnak borús óráinak felderítésére - nagyapa". E dedikációval adta K.-nak a Nevető dekameron új kiadását 1948. június 6-án apai nagyapja. Felderítésre a megajándékozottnak ugyancsak szüksége volt: az előző nap vették ki a manduláját, sem enni, sem beszélnie nem volt szabad. K. édesanyja halkan felolvasott az új könyvből. Így kezdődött K. szerelme Karinthy iránt.

Aranydiplomát azok kapnak, akik megérik diplomájuk átvételének ötvenedik évfordulóját. K. apai nagyapja 1946-ban (vagy 1947-ben?) vehette át az orvosi aranydiplomát. A hatvanadik évfordulón esedékes gyémántdiplomát már nem érte meg, 1955-ben, nyolcvanhat éves korában meghalt.

Haraszty István, azaz Édeske, a kiváló fémszobrász 1967-től 1989-ig a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat dolgozója volt, miközben ő szerelte, javította az ellenzék stencilgépeit. Egy próbanyomáshoz egy adag festéket vitt el a vállalat sokszorosító üzeméből. Kifelé menet összefutott az igazgatóval, Boross Péterrel. - Hát ilyen szegények a fiúk? - kérdezte Boross: pontosan tudta, mire kell a festék. Két társával Édeske rendezte be a kispesti Patkó vendéglőt. - Mitől tudtok ilyen jól együtt dolgozni? - érdeklődött az igazgató, amikor átadta a pénzjutalmat. - Mert mi elvtársak vagyunk - felelte Édeske. - Elvtársak? - horkant fel az egyik jutalmazott, aki 56 után hosszú éveket töltött börtönben. - Miért, nekünk, hármunknak nem azonosak az elveink? - kérdezett vissza Édeske. - Négyünknek - hunyorított az igazgató.