Kozák Márton

Megtörtént a legrosszabb, ami egy országgal megtörténhet.

A CEU-ügy lehetséges magyarázata.

Vége a sokszor hét szűk esztendőnek, jövő nyáron a magyar futballszurkoló világversenyen is magyar csapatnak szurkolhat! Az öröm jogos, Norvégia kétszeri legyőzésével a szövetségi kapitány, segítői és a játékosok megdolgoztak a sikerért. Ám ha tekintetünket a pályáról a páholyok felé fordítjuk, nyomban átélhetővé válik a fanyalgók igazsága.

Eggyel szaporodott az Orbán-rezsim elleni sikertelen fellépések száma. Az Új Magyar Köztársaság Egyesület rendszerbontó népszavazásának kiírásához szükséges aláírások kevesebb mint fele gyűlt össze a törvényben megszabott határidőig. Az ellenfél persze alattomosan játszott, a bíró ellenünk fújt és a pálya is lejtett, de 87 ezer aláírást szerezni ott, ahol a célcsoport száma (vagyis azok a választók, akik elégedetlenek a kormánnyal) 6 millió körül lehet, édeskevés.

A március 15-én bejelentett népszavazási kérdések mindegyike Orbán Viktor és társai fojtogató, debil rezsimjének épületéből szándékozik kiverni egy-egy téglát abból a célból, hogy mihamarabb összedőljön. A kérdések egyike egy önmagában nem sorsfordító, de szimbolikus erejénél fogva fontos témát kíván döntés tárgyává tenni.

A Noran Libro kiadásában októberben megjelenő Magyar polip 2 – A posztkommunista maffiaállam című kötetben olvasható írás rövidített változata.

A hét végi hollandiai 1-8-at majd' mindegyik kommentár összekapcsolja Orbán Viktor személyével. Aligha véletlenül: a magyar futball világában laboratóriumi tisztasággal jelenik meg az Orbán számára kívánatos társadalomszerkezet modellje. Ezt elemzi az alábbi írás, amely egy hamarosan megjelenő kötet részlete.

Örömmel olvastam Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója hosszú és tárgyszerű olvasói levelét (Magyar Narancs, 2010. június 23.), melyben Rényi Pál Dániel szintén a Narancsban megjelent (Vezér-gyalog játék, 2010. június 2.) írására reagált: ritkán fordul elő, hogy az új médiarendszer meghatározó szereplője állításokat szegezzen szembe egy cikk állításaival, s ezt ne valami zárt fórumon, hanem a sajtóban tegye. Az alábbiakban három állításához fűzök kommentárt. Egy: a közmédia-rendszer agonizáló állapotban volt. Kettő: a közmédiarendszer átalakítása következtében csökkent a korrupciós kockázat. Három: Papp Dániel főszerkesztői kinevezéséről a vezérigazgató maga döntött, döntése helyes volt, s azért vállalja a felelősséget.

"A csomag rapid beterjesztésére és elfogadására azért volt szükség, hogy a közmédiumok a jelenleginél is függőbb helyzetbe kerüljenek a pénzt visszaosztó Médiatanácstól. Na és ki lesz a Médiatanács elnöke kilenc hosszú éven át? Hát persze hogy a nagyszerű Szalai Annamária, állítják rendszerint jól értesült forrásaim! Vagy Schmitt Pál."