Kozák Márton

Az önkény jogfosztása

Miért kell népszavazás a taopénzekről?

  • Kozák Márton
  • 2015. április 19.

Publicisztika

A március 15-én bejelentett népszavazási kérdések mindegyike Orbán Viktor és társai fojtogató, debil rezsimjének épületéből szándékozik kiverni egy-egy téglát abból a célból, hogy mihamarabb összedőljön. A kérdések egyike egy önmagában nem sorsfordító, de szimbolikus erejénél fogva fontos témát kíván döntés tárgyává tenni.

A pokolba vezető út támogatásokkal van kikövezve. Ezt, ha máshonnan nem, hát az Európai Unióval való kapcsolatunk tapasztala­taiból pontosan tudhatjuk: hiába kapta Magyarország egy főre vetítve toronymagasan a legtöbb uniós támogatást, a kevesebb forráshoz jutó s ezért sokkal inkább a saját erejére és leleményességére támaszkodni kényszerülő többi visegrádi ország és a balti államok gazdasága fokozatosan elhagyott minket.

Csínján kell tehát bánni a támogatásokkal. Még akkor is, ha a támogató szervezet vagy a támogatást lehetővé tevő törvényhozó szándékai oly tiszták és helyénvalóak, mint a régi és az új tagállamok közötti fejlettségbeli különbség csökkentését elérni akaró unióé. Hiszen lehet, hogy a kedvezményezett korruptsága vagy egysze­rűen az alkalmatlansága miatt a pénz a szándékolttal ellentétes folyamatokat indít be.

Hasonló a helyzet azzal a 2009-es jogszabály-változtatással, amelyik az előadó-művészeti szervezetekre is kiterjesztette a társaságiadókedvezményt. A kulturális szervezeteket többletforráshoz juttatni kívánó törvényhozói szándék tiszta és helyénvaló, többnyire el is érte célját, ám kétségtelenül többen is megtalálták a módját a törvény kijátszásának. (A visszaélésekről lásd Hamvay Péter remek cikkét: Gazdagodj okosan, Magyar Narancs, 2014. november 27.)

Az Új Magyar Köztársaságot! egyik népszavazási kezdeményezése, nevezetesen amelyik azt firtatja, hogy megegyezzenek-e a látvány­sportokra adható taotámogatások feltételei a kulturális intézményekével, olyan ügyet vesz célba, ahol már maga a törvényhozói szándék is gyanút kelt. Ha az eredmény felől akarjuk megfejteni a törvényhozó célját, a gyanú alapossá válik.

Ha valóban néhány sportág, ezen belül a futball megsegítése lett volna a miniszterelnök célja, lett volna másolható példa. Éppen Orbán Viktor beszélt egy interjúban arról, hogy Donald Tusk 2007-ben azzal kezdte kormányfői működését, hogy ezer lakótelepi kispályát építtetett. Vagyis a szintén futballkedvelő, felelős lengyel miniszterelnök a sportra szánt közpénzeket a közre fordította, szemben magyar kollégájával, aki a határokon inneni és túli forrásokból származó adóforintok meghatározó részét önmaga szórakoztatására és birodalma gyarapítására költötte. Eleve ez volt a szándéka, hiszen a látványsportokra adható támogatásról olyan törvényt szavaztatott meg korlátlanul uralt pártjával, amelyik ezt lehetővé tette a számára.

A technika a következő. Az egyes előadó-művészeti szervezetek támogatásának adókedvezménye az elért jegyárbevételhez van kötve, annak legfeljebb 80 százaléka lehet. Ez a szabály bár vitatható – hiszen kisebb segítséget jelent a művészileg értékes, de kisebb közönséget vonzó produkcióknak, és az amúgy is nagyobb bevétellel kecsegtető, kommersz produkciók felé tereli a társulatokat –, de normatív, hiszen szándéka szerint a közönség fizetési hajlandóságának mértékéhez köti az elérhető kedvezményt. A művészeti produkciók taoképességét tehát a törvényhozó kitette a piac ítéletének. A Magyarországon a szórakoztatóiparhoz sorolt ún. látványsportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) támogatását lehetővé tevő 2011-es törvény megszavazói viszont semmiféle feltételt nem szabtak az egy-egy támogatható sportszervezet (egyesület, alapítvány) által megszerezhető pénznek. Ez a jogszabály tehát nem véletlenül nem tartalmaz még nyomokban sem normativitást, hiszen eleve az volt a cél, hogy az elvihető pénz nagysága ne függjön sem a kedvezményezett népszerűségétől, sem a teljesítményétől. Másképp hogyan lehetett volna a támogatási rendszer legnagyobb nyertese Felcsút?

„A miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos” – mutatott rá a jogi konstrukció lényegére egy interjúban Orbán Viktor. És valóban: a miniszterelnök oly meggyőzően érvelhet, hogy minden évben toronymagasan a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kapta a vállalkozásoktól a legtöbb támogatást, nagyságrendekkel többet, mint bárki más. Az mfor.hu tavalyi összegzése szerint 2011 és 2013 között a falu alapítványának jutott a ki­emelt projekten belül a taopénzek 35 százaléka, több, mint amennyit a Ferencváros, az Újpest, a Debrecen, a Diósgyőr, a Vasas és a Győr összesen kapott. A miniszterelnök érvelési képessége mit sem kopott az elmúlt években, hiszen idén további 3,6 milliárd forint kerül a költségvetés helyett Felcsútra, miáltal többek között két fűtött edzőpályával gazdagodik a falu. Az alapítvány lélegzetelállító tempójú gyarapodását az sem hátráltatja, hogy a szervezet közhasznúsági jelentéseiben az „alapítótól (ti. Orbán Viktortól) kapott befizetés” sor időtlen idők óta üresen tátong.

A látványcsapatsportokra adható társaságiadó-támogatások jelenlegi szabályozása eredményeként egy lényegében korlátozatlan hatalommal rendelkező ember a jórészt tőle függővé tett gazdasági szervezetekkel tudja finanszíroztatni hóbortját. Ezt azért teheti meg, mert a taopénzek áramlásának legfőbb szabályozója a legbefolyásosabb és önkorlátozást nem ismerő ember, szemben a kulturális intézményekkel, ahol a közönség érdeklődése. Orbán Viktor a személyére szabott jogalkotás e mintapéldánya eredményeként tudta a megzsarolt vagy ellentételezést remélő vállalatok adófelajánlásából a kertje végibe felhúzatni a degenerált magyar társadalomfejlődés szörnyű szimbólumát, a Pancho Arénára keresztelt stadiont, miközben egy fitying sem jut például a legelmaradottabb térségekben élő cigány gyerekek futball-tehetséggondozását támogató alapítványra (ezt a fontos és áldozatos munkát a Polgár Alapítvány végzi évek óta).

A népszavazási kezdeményezés aláírói a társaságiadó-támogatások közötti jogegyenlőség elérésével az önkényt akarják megfosztani jogaitól.

A szerző a népszavazási kezdeményezés egyik aláírója.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.