Kozák Márton

Az önkény jogfosztása

Miért kell népszavazás a taopénzekről?

  • Kozák Márton
  • 2015. április 19.

Publicisztika

A március 15-én bejelentett népszavazási kérdések mindegyike Orbán Viktor és társai fojtogató, debil rezsimjének épületéből szándékozik kiverni egy-egy téglát abból a célból, hogy mihamarabb összedőljön. A kérdések egyike egy önmagában nem sorsfordító, de szimbolikus erejénél fogva fontos témát kíván döntés tárgyává tenni.

A pokolba vezető út támogatásokkal van kikövezve. Ezt, ha máshonnan nem, hát az Európai Unióval való kapcsolatunk tapasztala­taiból pontosan tudhatjuk: hiába kapta Magyarország egy főre vetítve toronymagasan a legtöbb uniós támogatást, a kevesebb forráshoz jutó s ezért sokkal inkább a saját erejére és leleményességére támaszkodni kényszerülő többi visegrádi ország és a balti államok gazdasága fokozatosan elhagyott minket.

Csínján kell tehát bánni a támogatásokkal. Még akkor is, ha a támogató szervezet vagy a támogatást lehetővé tevő törvényhozó szándékai oly tiszták és helyénvalóak, mint a régi és az új tagállamok közötti fejlettségbeli különbség csökkentését elérni akaró unióé. Hiszen lehet, hogy a kedvezményezett korruptsága vagy egysze­rűen az alkalmatlansága miatt a pénz a szándékolttal ellentétes folyamatokat indít be.

Hasonló a helyzet azzal a 2009-es jogszabály-változtatással, amelyik az előadó-művészeti szervezetekre is kiterjesztette a társaságiadókedvezményt. A kulturális szervezeteket többletforráshoz juttatni kívánó törvényhozói szándék tiszta és helyénvaló, többnyire el is érte célját, ám kétségtelenül többen is megtalálták a módját a törvény kijátszásának. (A visszaélésekről lásd Hamvay Péter remek cikkét: Gazdagodj okosan, Magyar Narancs, 2014. november 27.)

Az Új Magyar Köztársaságot! egyik népszavazási kezdeményezése, nevezetesen amelyik azt firtatja, hogy megegyezzenek-e a látvány­sportokra adható taotámogatások feltételei a kulturális intézményekével, olyan ügyet vesz célba, ahol már maga a törvényhozói szándék is gyanút kelt. Ha az eredmény felől akarjuk megfejteni a törvényhozó célját, a gyanú alapossá válik.

Ha valóban néhány sportág, ezen belül a futball megsegítése lett volna a miniszterelnök célja, lett volna másolható példa. Éppen Orbán Viktor beszélt egy interjúban arról, hogy Donald Tusk 2007-ben azzal kezdte kormányfői működését, hogy ezer lakótelepi kispályát építtetett. Vagyis a szintén futballkedvelő, felelős lengyel miniszterelnök a sportra szánt közpénzeket a közre fordította, szemben magyar kollégájával, aki a határokon inneni és túli forrásokból származó adóforintok meghatározó részét önmaga szórakoztatására és birodalma gyarapítására költötte. Eleve ez volt a szándéka, hiszen a látványsportokra adható támogatásról olyan törvényt szavaztatott meg korlátlanul uralt pártjával, amelyik ezt lehetővé tette a számára.

A technika a következő. Az egyes előadó-művészeti szervezetek támogatásának adókedvezménye az elért jegyárbevételhez van kötve, annak legfeljebb 80 százaléka lehet. Ez a szabály bár vitatható – hiszen kisebb segítséget jelent a művészileg értékes, de kisebb közönséget vonzó produkcióknak, és az amúgy is nagyobb bevétellel kecsegtető, kommersz produkciók felé tereli a társulatokat –, de normatív, hiszen szándéka szerint a közönség fizetési hajlandóságának mértékéhez köti az elérhető kedvezményt. A művészeti produkciók taoképességét tehát a törvényhozó kitette a piac ítéletének. A Magyarországon a szórakoztatóiparhoz sorolt ún. látványsportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) támogatását lehetővé tevő 2011-es törvény megszavazói viszont semmiféle feltételt nem szabtak az egy-egy támogatható sportszervezet (egyesület, alapítvány) által megszerezhető pénznek. Ez a jogszabály tehát nem véletlenül nem tartalmaz még nyomokban sem normativitást, hiszen eleve az volt a cél, hogy az elvihető pénz nagysága ne függjön sem a kedvezményezett népszerűségétől, sem a teljesítményétől. Másképp hogyan lehetett volna a támogatási rendszer legnagyobb nyertese Felcsút?

„A miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos” – mutatott rá a jogi konstrukció lényegére egy interjúban Orbán Viktor. És valóban: a miniszterelnök oly meggyőzően érvelhet, hogy minden évben toronymagasan a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kapta a vállalkozásoktól a legtöbb támogatást, nagyságrendekkel többet, mint bárki más. Az mfor.hu tavalyi összegzése szerint 2011 és 2013 között a falu alapítványának jutott a ki­emelt projekten belül a taopénzek 35 százaléka, több, mint amennyit a Ferencváros, az Újpest, a Debrecen, a Diósgyőr, a Vasas és a Győr összesen kapott. A miniszterelnök érvelési képessége mit sem kopott az elmúlt években, hiszen idén további 3,6 milliárd forint kerül a költségvetés helyett Felcsútra, miáltal többek között két fűtött edzőpályával gazdagodik a falu. Az alapítvány lélegzetelállító tempójú gyarapodását az sem hátráltatja, hogy a szervezet közhasznúsági jelentéseiben az „alapítótól (ti. Orbán Viktortól) kapott befizetés” sor időtlen idők óta üresen tátong.

A látványcsapatsportokra adható társaságiadó-támogatások jelenlegi szabályozása eredményeként egy lényegében korlátozatlan hatalommal rendelkező ember a jórészt tőle függővé tett gazdasági szervezetekkel tudja finanszíroztatni hóbortját. Ezt azért teheti meg, mert a taopénzek áramlásának legfőbb szabályozója a legbefolyásosabb és önkorlátozást nem ismerő ember, szemben a kulturális intézményekkel, ahol a közönség érdeklődése. Orbán Viktor a személyére szabott jogalkotás e mintapéldánya eredményeként tudta a megzsarolt vagy ellentételezést remélő vállalatok adófelajánlásából a kertje végibe felhúzatni a degenerált magyar társadalomfejlődés szörnyű szimbólumát, a Pancho Arénára keresztelt stadiont, miközben egy fitying sem jut például a legelmaradottabb térségekben élő cigány gyerekek futball-tehetséggondozását támogató alapítványra (ezt a fontos és áldozatos munkát a Polgár Alapítvány végzi évek óta).

A népszavazási kezdeményezés aláírói a társaságiadó-támogatások közötti jogegyenlőség elérésével az önkényt akarják megfosztani jogaitól.

A szerző a népszavazási kezdeményezés egyik aláírója.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.