Kozák Márton

Az önkény jogfosztása

Miért kell népszavazás a taopénzekről?

  • Kozák Márton
  • 2015. április 19.

Publicisztika

A március 15-én bejelentett népszavazási kérdések mindegyike Orbán Viktor és társai fojtogató, debil rezsimjének épületéből szándékozik kiverni egy-egy téglát abból a célból, hogy mihamarabb összedőljön. A kérdések egyike egy önmagában nem sorsfordító, de szimbolikus erejénél fogva fontos témát kíván döntés tárgyává tenni.

A pokolba vezető út támogatásokkal van kikövezve. Ezt, ha máshonnan nem, hát az Európai Unióval való kapcsolatunk tapasztala­taiból pontosan tudhatjuk: hiába kapta Magyarország egy főre vetítve toronymagasan a legtöbb uniós támogatást, a kevesebb forráshoz jutó s ezért sokkal inkább a saját erejére és leleményességére támaszkodni kényszerülő többi visegrádi ország és a balti államok gazdasága fokozatosan elhagyott minket.

Csínján kell tehát bánni a támogatásokkal. Még akkor is, ha a támogató szervezet vagy a támogatást lehetővé tevő törvényhozó szándékai oly tiszták és helyénvalóak, mint a régi és az új tagállamok közötti fejlettségbeli különbség csökkentését elérni akaró unióé. Hiszen lehet, hogy a kedvezményezett korruptsága vagy egysze­rűen az alkalmatlansága miatt a pénz a szándékolttal ellentétes folyamatokat indít be.

Hasonló a helyzet azzal a 2009-es jogszabály-változtatással, amelyik az előadó-művészeti szervezetekre is kiterjesztette a társaságiadókedvezményt. A kulturális szervezeteket többletforráshoz juttatni kívánó törvényhozói szándék tiszta és helyénvaló, többnyire el is érte célját, ám kétségtelenül többen is megtalálták a módját a törvény kijátszásának. (A visszaélésekről lásd Hamvay Péter remek cikkét: Gazdagodj okosan, Magyar Narancs, 2014. november 27.)

Az Új Magyar Köztársaságot! egyik népszavazási kezdeményezése, nevezetesen amelyik azt firtatja, hogy megegyezzenek-e a látvány­sportokra adható taotámogatások feltételei a kulturális intézményekével, olyan ügyet vesz célba, ahol már maga a törvényhozói szándék is gyanút kelt. Ha az eredmény felől akarjuk megfejteni a törvényhozó célját, a gyanú alapossá válik.

Ha valóban néhány sportág, ezen belül a futball megsegítése lett volna a miniszterelnök célja, lett volna másolható példa. Éppen Orbán Viktor beszélt egy interjúban arról, hogy Donald Tusk 2007-ben azzal kezdte kormányfői működését, hogy ezer lakótelepi kispályát építtetett. Vagyis a szintén futballkedvelő, felelős lengyel miniszterelnök a sportra szánt közpénzeket a közre fordította, szemben magyar kollégájával, aki a határokon inneni és túli forrásokból származó adóforintok meghatározó részét önmaga szórakoztatására és birodalma gyarapítására költötte. Eleve ez volt a szándéka, hiszen a látványsportokra adható támogatásról olyan törvényt szavaztatott meg korlátlanul uralt pártjával, amelyik ezt lehetővé tette a számára.

A technika a következő. Az egyes előadó-művészeti szervezetek támogatásának adókedvezménye az elért jegyárbevételhez van kötve, annak legfeljebb 80 százaléka lehet. Ez a szabály bár vitatható – hiszen kisebb segítséget jelent a művészileg értékes, de kisebb közönséget vonzó produkcióknak, és az amúgy is nagyobb bevétellel kecsegtető, kommersz produkciók felé tereli a társulatokat –, de normatív, hiszen szándéka szerint a közönség fizetési hajlandóságának mértékéhez köti az elérhető kedvezményt. A művészeti produkciók taoképességét tehát a törvényhozó kitette a piac ítéletének. A Magyarországon a szórakoztatóiparhoz sorolt ún. látványsportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) támogatását lehetővé tevő 2011-es törvény megszavazói viszont semmiféle feltételt nem szabtak az egy-egy támogatható sportszervezet (egyesület, alapítvány) által megszerezhető pénznek. Ez a jogszabály tehát nem véletlenül nem tartalmaz még nyomokban sem normativitást, hiszen eleve az volt a cél, hogy az elvihető pénz nagysága ne függjön sem a kedvezményezett népszerűségétől, sem a teljesítményétől. Másképp hogyan lehetett volna a támogatási rendszer legnagyobb nyertese Felcsút?

„A miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos” – mutatott rá a jogi konstrukció lényegére egy interjúban Orbán Viktor. És valóban: a miniszterelnök oly meggyőzően érvelhet, hogy minden évben toronymagasan a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kapta a vállalkozásoktól a legtöbb támogatást, nagyságrendekkel többet, mint bárki más. Az mfor.hu tavalyi összegzése szerint 2011 és 2013 között a falu alapítványának jutott a ki­emelt projekten belül a taopénzek 35 százaléka, több, mint amennyit a Ferencváros, az Újpest, a Debrecen, a Diósgyőr, a Vasas és a Győr összesen kapott. A miniszterelnök érvelési képessége mit sem kopott az elmúlt években, hiszen idén további 3,6 milliárd forint kerül a költségvetés helyett Felcsútra, miáltal többek között két fűtött edzőpályával gazdagodik a falu. Az alapítvány lélegzetelállító tempójú gyarapodását az sem hátráltatja, hogy a szervezet közhasznúsági jelentéseiben az „alapítótól (ti. Orbán Viktortól) kapott befizetés” sor időtlen idők óta üresen tátong.

A látványcsapatsportokra adható társaságiadó-támogatások jelenlegi szabályozása eredményeként egy lényegében korlátozatlan hatalommal rendelkező ember a jórészt tőle függővé tett gazdasági szervezetekkel tudja finanszíroztatni hóbortját. Ezt azért teheti meg, mert a taopénzek áramlásának legfőbb szabályozója a legbefolyásosabb és önkorlátozást nem ismerő ember, szemben a kulturális intézményekkel, ahol a közönség érdeklődése. Orbán Viktor a személyére szabott jogalkotás e mintapéldánya eredményeként tudta a megzsarolt vagy ellentételezést remélő vállalatok adófelajánlásából a kertje végibe felhúzatni a degenerált magyar társadalomfejlődés szörnyű szimbólumát, a Pancho Arénára keresztelt stadiont, miközben egy fitying sem jut például a legelmaradottabb térségekben élő cigány gyerekek futball-tehetséggondozását támogató alapítványra (ezt a fontos és áldozatos munkát a Polgár Alapítvány végzi évek óta).

A népszavazási kezdeményezés aláírói a társaságiadó-támogatások közötti jogegyenlőség elérésével az önkényt akarják megfosztani jogaitól.

A szerző a népszavazási kezdeményezés egyik aláírója.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.