Magyarország teljhatalmú kormányfője elvesztette szuverenitását

  • Kozák Márton
  • 2017. április 3.

Publicisztika

A CEU-ügy lehetséges magyarázata.

Magyarország teljhatalmú kormányfője elvesztette szuverenitását – ez az egyetlen elfogadható magyarázata az országnak nyilvánvalóan hatalmas gazdasági, politikai és tudományos kárt okozó, az erdélyi magyarságra pedig kifejezetten életveszélyes következményekkel fenyegető, CEU elleni támadásnak. Tengernyi hasonlóan nemzetellenes döntésénél (Paks 2, MET-es gázbiznisz, letelepedésikötvény-biznisz, a budai Vár elfoglalása) legalább ordított, hogy abból személyes anyagi haszna származik, de itt?

Miféle idegen erő vehette hát el miniszterelnökünk önrendelkező képességét?

Talán V. V. Putyin kezdte finoman, de hatékonyan morzsolgatni Orbán mogyoróit, aki nyomban el is indította a CEU elleni attakot. A tragédiát, ha a kormányfőnk nem ura önmagának, csak tetézi, hogy e perverz viszony Orbánnak láthatóan élvezetet okoz – nem csak parancsra teszi meg, ami saját hazájának minden szempontból káros, viszont egybevág a putyini Oroszország nemzetbiztonsági és külpolitikai érdekeivel (lásd erről Széky János írását itt).

De talán nem is orosz érdeket szolgál, hanem minden látszat ellenére ő a Soros-egyetem kesztyűbábja! Mert nyissák csak meg ezt a linket.

Igen, a Foreign Affairsben, a világ tán legmenőbb külpolitikai kiadványában a CEU Press, a CEU kiadója hirdeti az Orbán-rezsimet meglehetős pontossággal leíró Magyar polip kötetek anyagaiból vaskos válogatást adó, frissen megjelent Twenty-Five Sides of a Post-Communist Mafia State című kiadványát. Kiadó zseniálisabb marketingkampányt ennél még nem csinált, hiszen mi kelthetné fel jobban a politikusi és társadalomtudósi világ érdeklődését a kötet iránt, mint amikor szinte a megjelenés napján lendül brutális és barbár akcióba az elemzés tárgyát képező sajátos lény, a magyar polip!

Na jó, lehet, hogy a kötet reklámja és a CEU-t elűző törvényjavaslat időbeli egybeesése a véletlen műve. De ha Orbán megszavaztatja azt a saját kesztyűbábjaival, az távolról sem lesz a véletlen műve.

A leadkép forrása: MTI/Európai Néppárt/David Plas

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.