Nem szükségszerű, hogy egy autokrata a hatalom megszerzéséhez, gyakorlásához és megtartásához szükséges mértéken túlmenően a politikán kívüli szférákra is ráerőszakolja akaratát - legalábbis, ha fegyverek segítsége mellett is, de valamilyen lehatárolt és a polgárok nagyobb része számára elfogadható cél ígéretével lett legelső az egyenlőtlenek között. A sem népben-nemzetben, sem alanyban-állítmányban nem gondolkodó önkényúrról viszont végül kiderül, hogy a szavazófülkékben vívott győzedelmes forradalom végső célja nem más, mint hogy lehessen neki a falujában kertből nyíló focipályája kisvasúttal. Mely neki fütyöl.
Autokraták hobbija
A múlt századi magyar autokraták uralta rezsimekben a hatalmát véres eszközökkel már megszilárdító két vezető, Horthy Miklós és Kádár János figyelme annak az ügynek a gondozására összpontosult, amely uralmuk legitimációs bázisát adta: az előbbi a Trianonban megalázott nemzet becsületének helyreállítását és határainak revízióját, az utóbbi a szegénység és egyenlőtlenség elleni küzdelmet tekintette munkássága értelmének. Mindkettejükre - de különösen Kádárra - áll, hogy a konszolidáció után a környező országok autokratáihoz képest racionális önkorlátozással éltek a rendelkezésükre álló hatalmi eszközökkel.
Mind Horthy, mind Kádár habitusától - az előbbinek legfőképp neveltetése, az utóbbinak személyiségjegyeiből és az eredeti kommunista eszméből is eredeztethető puritanizmusa miatt - idegen volt, hogy hatalmát személyes hobbija érdekében használja. A Magyar Királyság kormányzója kedvelte a vadászatot, de az újratemetésekor egy szaklapban megjelent értékelés szerint "korának vadászai önmagával szemben is katonásan szigorú, etikus sportembert tisztelhettek az akkori idők első emberében, aki soha nem élt vissza pozíciójából adódó előnyökkel". És valóban, egyetlen forrás sem utal arra, hogy Horthy felhasználta volna pozícióját általában a vadászat, különösen pedig saját vadászati tevékenysége előmozdítására. A Magyar Népköztársaság egyetlen pártjának szegény sorból származó, kevés iskolát járt első titkára a sakkot kedvelte, mely sportág sem bőkezű finanszírozást nem igényelt, sem a tömegek szórakozása nem volt. A magányos, puritán, amatőr szinten nem ügyetlen sakkozó Kádár tisztelte a nagy versenyzők intellektuális teljesítményét, időnként mutatkozott is magyar éljátékosokkal.
Nincs tudomásunk arról, hogy Horthy és Kádár alatt a vadászatok vagy a sakkasztalok környéke pozíció-, hatalom- és befolyásosztó díványként funkcionált volna. Komoly autokrata nem keveri a magánszférában szolidan űzött szenvedélyt a politikával. A vadászat Horthy kapcsán legföljebb mint a felsőbb osztályok társadalmi állásukkal adekvát terepe jelenhetett meg a nyilvánosságban, Kádárnál viszont még úgy sem. A két autokrata hobbija hatalmi szempontból lényegtelen volt, és semmilyen mögöttes üzenetet nem hordozott. Azt pedig nyilvánvalóan úriemberhez méltatlannak, illetve a proletáröntudattal összeférhetetlennek tekintették volna, hogy - akár szép szóval - tőlük közvetve vagy közvetlenül függő szervezeteket vagy magánszemélyeket bírjanak rá szenvedélyük finanszírozására.
Amikor Orbán Viktor, az ellenzék vezére 2009 szeptemberében Kötcsén elmondta a szerinte helyes társadalom vízióját tartalmazó beszédét, nem lehetett teljes bizonyossággal tudni, hogy a tagolt társadalmi térben milyen mélységig kívánja érvényesíteni a centrális erőtér eszméjét. Mára mindennapos élménnyé vált, hogy a rezsim a társadalom valamennyi alrendszerében likvidálni igyekszik a szabad versenyt: nemcsak a hatalom szempontjából elsődlegesen fontos területeken, hanem az EU-pályázatoknál, a művészetekben, a trafikkoncessziók szétosztásánál, a földpályázatoknál, mindenhol.
| ||
A futballban is. A posztkommunista maffiaállam első embere olyan sportrajongó, aki nem állhatja a tiszta versenyt, a fair playt. És mivel a magyar futball világában semmi ellenállással nem kell számolnia, sőt a futballisták, a sportvezetők és a megmaradt szurkolók a sportág megmentőjének, jótevőjének tekintik, a stadionokban szinte laboratóriumi tisztasággal valósul meg a számára kívánatos társadalomszerkezet modellje.
A Család, a bevetési osztag és a helóták
E modell nem mondható túlfinomultnak. A hatalom minden tartományát a vezér és a szoros felügyelete alatt működő szűk csapat ellenőrzi, ők döntenek arról, kik tartozhatnak a haszonélvezők szűk Családjához. Hatalmuk támogatására felhasználják a bármikor és bármilyen feladat elvégzésére mozgósítható, ideológiailag fanatizált bevetési osztagot. A militáns kurzusvédők egyike tollal, másika szinte a szó szoros értelmében fegyverrel látja el feladatát - közéjük tartoznak a rezsim bunkósbotjaként működő állami és pártmédia újságíróitól kezdve a békemenet felvonulóin és a kormánykritikus rendezvényeket szétsípoló, szétkerepelő, verbálisan lesósavazó őszülő halántékú hölgyeken és urakon át a hol rendbontási, hol rendészeti tevékenységet végző, rovott múltú futballhuligánokig sokan. A mindenki mást magába foglaló harmadik társadalomszerkezeti csoport az állam által szinte saját tulajdonú rabszolgáknak tekintett és állandó bizonytalanságban tartott "helótáké" (a kifejezést a részegen óbégató jobbikos videója nyomán használom, mivel hajszálpontosan kifejezi, minek látják ezt a csoportot a hatalom birtokosai). E társadalomszerkezeti egység felső rétege esetenként még nyertesnek is érezheti magát, amiért a maffiacsalád kegyelméből és neki profitot termelve dolgozhat (értsd: még nem tették tönkre a vállalkozását, még van munkahelye, még nem rúgták ki, egyelőre el tudja tartani magát és a családját). A náluk kiszolgáltatottabb középső réteg állás és kilátás nélkül, a munka világának perifériáján, a szegénység és a mélyszegénység közötti térben vergődik; legalul pedig a nincstelenek és reménytelenek milliói vannak - azok, akiket "társadalmi szinten nyugodtan leírhatunk", ahogy a kormánypárti elemző, Bogár László a Heti Válaszban idén januárban beszélt róluk.
A maffiaállam futballrajongó vezetője a magyar futballvilágot is kötcsei mintára formálta át. A stadionok társadalomszerkezete a külvilág csonka, de annak lényegét látványosan tartalmazó változata - a főbb tudnivalókat róla a miheztartás végett 2010 nyara óta az állami televízió heti közvetítései sulykolják. Csonka, hiszen a nézőtérről szinte teljesen hiányoznak a "helóták" (akiket korábban polgároknak és munkásoknak lehetett nevezni). Nekik nincs helyük a VIP-páholyban, és taszítja őket a futballcsőcselék, s mivel a játék maga sem vonzó, nincs miért meccsre járniuk. Ez az oka az állami propagandakampány ellenére is alacsony és tovább csökkenő nézőszámnak (amely a 2012-13-as szezonban az egy évvel korábbi átlagos 3600-ról 2700-ra esett).
Az alacsony nézőszám további magyarázata, hogy a piacgazdaságot működtető országokkal szemben a maffiaállam futballja nem a szórakoztatóipar része. A kollektivista magyar rezsim stadionjaiban nem szórakoztatás, hanem sportnak látszó tevékenység keretében oktató-nevelő munka folyik, ahol a nézők - kivált a székesfehérváriak - a maffiaállam hierarchikus viszonyait bemutató szemináriumi képzésen vesznek részt.
A gyakori tévéközvetítésekkel népszerűsített kurzuson a nézők megtudhatják, hogy az új magyar centrális erőtér besűrűsödési - a nemzetet irányító Család találkozási - pontja a csak a rezsim kiváltságosai által látogatható VIP-páholy. A tévéközvetítések nem hagynak kétséget afelől, ki az univerzum legfontosabb embere: Orbán Viktor, aki a képeken éppen olyan centrális helyet foglal el, mint Jézus Leonardo képén, az Utolsó vacsorán. Az ország apraja-nagyja láthatja, hogy a Család páholyt benépesítő tagjai úgy járulnak a színe elé, mint korábban a képviselőjelöltek Felcsútra. A társadalmi nyilvánosság szerkezetének deformálódásával a stadion e korábban érdektelen szegletében történtekre nagyobb figyelem összpontosul, mint bármire, ami egy magyar pálya tizenhatosán belül valaha történt. Bulvárlapok szerkesztőitől sokat látott kremlinológusokig egy egész iparág elemzi, ki kivel, mikor, hányszor, miért és mennyiért. A páholybeli látvány dekódolása új szakmát hívott életre. Egy konfliktus után meccsen együtt nevetgélni a miniszterelnökkel: az illető nem kegyvesztett; együtt mutatkozni a miniszterelnökkel, de nem a közvetlen közelében: az illető még nem kegyvesztett; a páholyban jelen sem lenni: az illető kegyvesztett.
A páholy szociológiai szempontból fontos és vizuálisan roppant erősen hangsúlyozott üzenete, hogy a fülkeforradalmi Magyarországon hatályon kívül helyeződött a nyugati társadalomfejlődés alapja, a hatalmi ágak elválasztása. Minden dolog eredője az omnipotens vezér, minden hatalom az ő személyében összegződik. Mindazonáltal az, hogy Magyarország miniszterelnöke oldott hangulatban, a többi nézőtől fizikailag elkülönített térben mutatkozik a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a legfőbb ügyész, kormánytagok, a legbefolyásosabb és leggazdagabb vállalatvezetők és üzletemberek (Csányi, Hernádi, Demján), alkotmánybíró, az Állami Számvevőszék alelnöke, az MTA volt elnöke, a miniszterelnök felcsúti személyes strómanja, valamint sok más fontos tisztséget betöltő személy társaságában, világossá teszi egyrészt, hogy a súlyukat vesztett hatalmi ágak szereplői elfogadják ezt a helyzetet, másrészt, hogy a páholy társadalma külön entitás, amely nem keveredik az alul és kívül lévők világával. Ki oda belép, bizonyosan a Keresztapa fősége alá tartozik. Csak hangsúlyosabbá teszi az üzenetet, hogy a megjelentek egy része látványosan idegenül mozog a stadion világában, magáért a fociért föltehetőleg sosem menne oda - rosszul áll a szotyolászacskó a kezében.
A VIP-páholy másik funkciója az, ami a reformáció kori iskoladrámáknak volt: felmutatja a Nemzeti Együttműködés Rendszere szerinti értelmezésben helyes és erkölcsös magatartásmintákat, amelyek megtartásával a páholytag szép előmenetelre, nyugodt öregségre számíthat. A Keresztapa mellett ülhet a lemondásra kényszerült volt köztársasági elnök: "ha hűséges vagy, soha nem engedjük el a kezed". A Keresztapával közösen fogyasztják a szotyolát a leggazdagabb magyarok: "az első emberrel fennálló harmónia a gazdagság záloga". A Keresztapa állandó nézőtéri társa a falujabéli egyszerű ember: "gázszerelő voltál, minden lehetsz: polgármester, alapítványi elnök, újdonsült nagybirtokos, 800 milliós osztalékot fizető cég tulajdonosa". Bár a kormányzó pártban és annak közelében csak mutatóban van olyan politikus, akinek nézeteltérése lenne a pártelnökkel vagy a párttal (Ángyán József, Pokorni Zoltán, Bencsik János), de az biztos, hogy ők ha akarnak, sem jutnak be a VIP-páholyba. Esetleges majdani bebocsáttatásuk azt jelenti: beismerték hibájukat, és a Családfő visszafogadta az eltévelyedetteket.
A Család nem minden tagja kényszerül betagozódni a VIP-páholy vazallusi rendjébe. Így a Keresztapa legbizalmibb embere, a nyilvánosságot kerülő Simicska Lajos nem a székesfehérvári futballstadion, hanem a veszprémi kézilabdacsarnok páholyában tűnik fel olykor. A vele - családtagként - közel azonos súlyú egykori szolnoki kosaras Nyerges Zsolt a szolnoki kosárlabdacsapat elnöke, a bizalmi végrehajtó ember, Szijjártó Péter pedig saját kispályás focicsapatot üzemeltethet. Néhány fontos bizalmi embernek pedig (így például Lázár Jánosnak vagy Rogán Antalnak) megengedett a sportpályáktól való távolmaradás. A szerényebb státusú családtagok engedélyt kaphatnak más sportág kedvelésére és ott a sportági szövetség (példának okáért tenisz-, kosárlabda- vagy síszövetség) elnöki tisztének betöltésére.
A stadionok légkörének meghatározói a többnyire szélsőjobboldali futballhuligánok, a társadalomszerkezeti értelemben vett "bevetési osztag" kemény magja. A köztörvényes bűnözőkkel összeérő társaság mint valami önkéntes paramilitáris erő segédkezik a maffiaállam rendjének népi fenntartásában. Orbán 2002-es választási veresége utáni kívánságának megfelelően mozdulnak, ha mozdulni kell. Ostromolnak és védenek: 2006 őszén megostromolták a tévészékházat, 2013 tavaszán megvédték a Fidesz-székházat. A székházostromló volt futballista, Urbán Flórián röviddel az események után a pártvezér felcsúti akadémiáján kapott edzői állást. A Fidesz-székház FTC-alkalmazott, korábban gyilkosságért elítélt védője pedig így vallott motivációjáról: "A Fidesz - Magyar Polgári Párt elkötelezett híveként erkölcsi kötelezettségemnek tartottam, hogy pártomat ebben a nehéz helyzetben is támogassam!" De a páholy társadalma máskor is számíthat a radikális szurkolói csoportok - nem csak a ferencvárosiak - tevőleges támogatására: a 2013. februári diákmegmozdulások idején például az ország több egyetemén is futballhuligánok mentek be az egyetemekre, ahol megzavarták a kormány felsőoktatási politikája ellen tiltakozó és többek között "önfenntartó focit" követelő hallgatók gyűléseit. A magyar futballvezetők, edzők, játékosok és futballhuligánok preferenciái feltűnően különböznek brazil kollégáikétól. Amikor 2013 júniusában, a Konföderációs Kupa idején tartott tüntetéseken milliók követelték, hogy a brazil kormány a futballvébé és az olimpia megrendezése helyett inkább az oktatásra és az egészségügyre költsön, világklasszis brazil játékosok, Neymar, David Luiz, Dani Alves és társaik álltak a tüntetők mellé.
A maffiafőnök számára nem elfogadhatatlan a futballradikálisok erős szélsőjobboldali kötődése. Háborús bűnösök éltetése, a rendszeres rasszista megnyilvánulások, a szomszédos népek elleni állandó uszítás és az erőszakos cselekmények legfeljebb akkor váltanak ki olykor rosszallást, ha emiatt a magyar vagy a nemzetközi szövetség büntet, illetve büntetést helyez kilátásba. A futballokos Orbán Viktor ilyen ügyekben soha nem nyilvánított véleményt: amikor a FIFA az Izrael elleni budapesti mérkőzésen tanúsított nézőtéri magatartás miatt a Románia elleni vb-selejtező zárt kapuk mögötti megrendezésére kötelezte a magyar szövetséget, ennyit mondott: jobb, ha nem mondom el a véleményem. Még az erőtlen rosszallást is mindig átengedi a Család egy alacsonyabb rangú vezetőjének. Így a Ferencvárost elnöklő Kubatov Gábor Fidesz-pártigazgató - aki a kilencvenes években maga is a zöld-fehérek bűnözői körökkel kapcsolatban álló szurkolói kemény magjának, a kettes szektornak volt a tagja - helytelenítette a Csatáry Lászlóra emlékező molinó kirakását, de csak azért, mert megbüntethetik miatta a klubot.
*
A Tárki egy 2007 októberében végzett kutatása szerint a felnőtt lakosság kétharmada csökkentené, de legfeljebb szinten tartaná a közpénzekből a magyar labdarúgásra fordított pénzeket, s mindössze 14 százalék tartaná helyesnek, hogy az állam többet költsön a sportágra. Nem valószínű, hogy a vélemények azóta érdemben változtak volna, a futball mégis a kötcsei Magyarország egyik leggavallérosabban finanszírozott ágazata lett.
Ez nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy a kollektivista eszmékre hivatkozó rezsimek a sportsikereket önmaguk legitimitása bizonyítékának tekintik, a futballban elért siker pedig minden másnál ékesebben bizonyítaná a NER magasabbrendűségét a hanyatló Nyugat liberális demokráciáival szemben. A kutatási eredményben tükröződő közvélekedés figyelmen kívül hagyásának másik magyarázata a rezsimet jellemző voluntarista gondolkodás: "nem érdemes mindig a népszerűségi mutatókat nézni, attól függetlenül, hogy a többség számára ez nem épp populáris téma" - mondta erről a kötcsei szónok. Megkönnyítette számára a többségi vélemény figyelmen kívül hagyását, hogy meg van győződve szenvedélye tárgya és a magyarság közötti misztikus kapcsolat létezéséről. Például: "A futball nemzeti sportág, mi csak olyat tudunk játszani, ami a magyarokra jellemző"; "A magyar egy futballokos nemzet, jól áll nekünk a futball". (Magyar Nemzet, 2010. szeptember 3.) "A futball szenvedélyes játék, és a magyarok szenvedélyesen élnek. (...) A magyarokról sok mindent lehet mondani, de azt, hogy ne értenék meg a játék lényegét, és ne duzzadnának a szenvedélytől és az érzelmektől, azt aligha. A futball a mi játékunk." (pfla.hu, 2012. július 22.) Aztán "álmaink végén olyan csapataink lesznek, amelyek térdre tudják kényszeríteni a legjobbakat is" (2013. március).
Orbán Viktor szerint a sokoldalúan és roppantul tehetséges magyarság géniusza a futballpályán objektiválódik. Az utóbbi évtizedek visszaesését az '56 utáni kommunista vezetés szabotázsának tulajdonítja, s a világ rendje - ti., hogy mi vagyunk a legnagyobb királyok - értelemszerűen helyreáll, ha Magyarországot az arra méltó és így értelemszerűen a labdarúgást támogató erők kormányozzák. A sportág felvirágoztatásában való személyes szerepvállalásával és az általa uralt állam erőforrásainak a sportágba áramoltatásával két legyet üt egy csapásra: egyrészt hódolhat szenvedélyének, másrészt fölmutathatja az élet egy olyan darabját, amelyben Magyarország majd az ő erőfeszítésének köszönhetően fogja visszaszerezni régi nagyságát. Bár nincs Nagy-Magyarország, lesz helyette futballnagyhatalmi státusz. "Vissza fogunk emelkedni a legnagyobb futballnemzetek közé" - nyilatkozta. A magyar világnemzet, jár neki a gloire.
Kell egy délibáb.
Az álom finanszíroztatásaA posztkommunista maffiaállam vezére közüggyé emelte magánszenvedélyét, sőt a közzel is finanszíroztatja. Ilyet sem Horthy, sem Kádár, sem a magasabb szinten futballorganizátor Berlusconi nem tett (Ceausüescu viszont igen). A futball és általában véve a sport az egyetlen társadalmi alrendszer, ahol a Keresztapa senkit sem akar - mint azt a Wikileaks szerint egy amerikai beszélgetőtársának a politikai ellenfelekkel szemben követendő eljárásnak nevezte - "megölni". A futballban minden csapat virágozhat, két lényeges megszorítással. Az egyik, hogy a Család adja, jelölje ki vagy hagyja jóvá hallgatólagosan a klubvezetést vagy klubtulajdonlást. Így lett például Kubatov pártigazgatóé a Ferencváros, Deutsch Tamásé az MTK, Leisztinger Tamás vezeklése tárgya pedig a Diósgyőr. A másik, hogy azért mégiscsak a személyes, illetve a politikai okokból fontos klubok legyenek a legjobban kistafírozva - mi nyerjük a legtöbbet. Orbán Viktor olyan bográcsgulyásnak tekinti a futballt, amibe csak más tesz bele pénzt. Nem is keveset. A futballfinanszírozás közpénzügyi forrásai nagy vonalakban a következők. Közvetlen költségvetési források stadionépítésekre. Már készül a Ferencváros és a Debrecen stadionja, rövidesen a Diósgyőr, a Haladás és a Videoton pályájának építése is elkezdődik. Ezek költsége együttesen több tucat milliárd forint. A Puskás-stadion helyén épülő, 2017 végére elkészülő nemzeti futballaréna 70-90 milliárd forintba kerül. A kormány 2016-ig további 40 milliárd forintot ad a Magyar Labdarúgó Szövetségnek (MLSZ) meglévő pályák felújítására. 2013 nyarán Tállay András államtitkár csapata, az első osztályba idén feljutott Mezőkövesd 400 millió forintot kapott stadionja korszerűsítésére a rendkívüli kormányzati intézkedések fedezésére szolgáló tartalékból. "Ha önök megnézik, hogy mennyi erőforrást fordítunk egészségügyre, közoktatásra, közmunkára és sportra, akkor a sport még mindig messze leghátul kullog" - az MLSZ-nek adott 40 milliárdos támogatás aláírásakor, idén szeptemberben mondott beszédében fejtette ezt ki a miniszterelnök, akinek a saját alapítványa közvetlen költségvetési forrást nem vesz igénybe, nincs rá szüksége. A költségvetésből közvetve származó forrásoknak több alfajuk van. A legnagyobb tétel a TAO-ból (a társasági nyereségadó-kedvezményből) származik. Ennek révén a 2011-es bevezetése óta eltelt két évben összesen 42 milliárd forint került a költségvetés helyett a labdarúgásba (2013-ban a magyar felsőoktatás költségvetési támogatása 123 milliárd forint volt). A legtöbb pénzt a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia nyerte. Az állami médiaképződmény, az MTVA a Sport TV-vel közösen 2012-től négy éven át évente több mint 3,5 milliárd forintot fizet az MLSZ-nek a futballmérkőzések közvetítési jogaiért (a tehermegosztásról nincs hír, de a Sport TV hozzájárulása bizonyára jelképes). A pénzt szétosztják a klubok között, így jut belőle Felcsútra és Székesfehérvárra is. Bár más tévétársaság nem tett ajánlatot, az MTVA verseny nélkül mégis megduplázta az egy évvel korábban még csak 1,7 milliárdos jogdíjat. Állami és önkormányzati cégek, így a rezsicsökkentés sújtotta Főgáz és a Fővárosi Csatornázási Művek szponzorálják a legnépszerűbb, ezért politikailag fontos klubot, a Ferencvárost (elnöke a Fidesz pártigazgatója, alelnöke a Fidesz kommunikációs igazgatója). A Szerencsejáték Zrt. tavaly 250 millió forinttal (a cég sportcélokra fordított összes támogatásának felével) támogatta a klubot, amelyet emellett négy fővárosi kerület - a VIII., a IX., a X. és a XI. - önkormányzata is szponzorál. Áttételesen közpénzfelhasználóknak minősíthetők a nagy állami közbeszerzési pályázatok verhetetlen szereplői, illetve azok állandó partnerei. Ezek a cégek a Keresztapa-közeli klubokat kedvelik: az állami közbeszerzések legyőzhetetlen versenyzője, a Közgép a felcsúti alapítványt, a Közgép két rendszeres partnere, a Strabag és a Swietelsky a Videotont, a Duna Aszfalt Kft. mindkettőt támogatja. |
Felcsúti bográcsgulyás gazdagon
A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát működtető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt az elmúlt két évben, 2011-ben és 2012-ben az alapító Orbán Viktor egy fillérrel sem támogatta. Ezt a tevékenységet (ti. a tevékenység finanszírozását) lehetőség szerint korábban is inkább kiszervezték. Egy extrém példa: 2007 júliusában az Országos Rádió és Televízió Testület az alapítvány egyedi támogatási kérelmét akceptálva kétmillió forintos támogatást adott honlapfejlesztésre (nyilván a testületben szokásos "Felcsútért Kübekházi Operettgálát és viszont" típusú MSZP-Fidesz-biznisz keretében). Az alapítás után még ellenzékben eltöltött három év sem volt keserves, hiszen a gazdaság önzetlen szereplői biztosak lehettek a Fidesz 2010-es választási győzelmében. A kormányra került alapító alapítványa 2012-re már kikristályosodott finanszírozási struktúra szerint működött. Az intézmény bevételei abban az évben három forrásból származtak: 2,127 milliárd forint a TAO révén, 0,850 milliárd gazdálkodószervezetek (például a közbeszerzési eljárások királya, a Közgép, a versenytársait sújtó törvénnyel helyzetbe hozott CBA élelmiszer-üzletlánc) adományaiból jött össze - és mindössze 233 ezer forint a magánszemélyek 1 százalékos szja-felajánlásaiból. Ez utóbbi forrásból, vagyis a magyar emberektől csak a bevételek 6 ezreléke érkezett - amint az atlatszo.hu összeállításából kiderül. Más akadémiák az 1 százalékos felajánlásokból többet, TAO-támogatásokból összehasonlíthatatlanul kevesebbet kaptak. Az alapítvány úgy építi fel 3,8 milliárd forintért stadionját, hogy a pénz nagyobb része az államkassza helyett került Felcsútra, kisebb része pedig vállalatok jóvoltából jut a faluba: "a miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos" - árulta el Orbán a Puskás Akadémia honlapján idén augusztusban megjelent interjújában a sikeres felcsúti fundraising amúgy is sejtett titkát. Ám érvelése nem csak az üzleti szférában lehet átütő erejű: az Emberi Erőforrások Minisztériuma 500 millió forinttal támogatta az alapítvány által működtetett szakközépiskolát. A minisztérium támogatja a miniszterelnök alapítványát! Még a Puskás Akadémián működő FourFourTwo című futballmagazinnak is jut a jóból: a hiteles példányszámadatokkal nem rendelkező felcsúti lapban 2012-ben csaknem annyit költöttek reklámra az állami intézmények, állami tulajdonú cégek (listaáron 51 milliót), mint az 50 ezer auditált példányt felmutatni tudó HVG-ben (65 millió forintot). Vannak arra utaló jelek, hogy a felcsúti projekt támogatása kifejezetten jövedelmező befektetés, az áldozatvállalót busásan megjutalmazzák. A felcsúti Pharos '95 Sportpályaépítő Kft. például három EU-s pályázaton összesen több mint 58 millió, a Mészáros és Mészáros Kft. kettőn csaknem 92 millió forintot nyert. Az alapítványt igazgató Mészáros Lőrinc cége számára ez persze észrevehetetlen összeg, hiszen szinte követhetetlen gyakorisággal érkezik hír a cég közbeszerzési eljárásokban elért sikereiről - a minap például 3 milliárd forint értékű fővárosi csatornaépítési tendert nyert. A korábban gazdálkodással nem foglalkozó Mészáros egyik cége - amint erről épp a magyarnarancs.hu számolt be - több mint ezer hektárt nyert a felcsúti és Felcsút környéki földekre kiírt földbérleti pályázatokon. |
(A cikk eredeti változata a Noran kiadónál Magyar Bálint szerkesztésében hamarosan megjelenő Magyar polip - a posztkommunista maffiaállam című tanulmánykötetben lesz olvasható.)
