A korábbi évekből nem emlékszünk arra, hogy az állami média ilyen szigorú következetességgel választotta volna ketté a mindenszentek napját a halottak napjától, de lehet, hogy csak nem figyeltünk eléggé.
Kevés annál jellemzőbb dolog van az elmúlt pár év politikai hangulatára és intellektuális színvonalára nézve, mint hogy a leggyakrabban idézett Széchenyi István-mondás annak ellenére is divatos hivatkozási alap lehet, hogy már rég mindenfelé megírták, ezt az elmésséget bizony nem a jeles gróf vetette papírra.
„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot” – jegyezte le valamikor a 90-es években Esterházy Péter, s tette meg 2000-es nagyregénye, a Harmonia Cælestis kezdő mondatának.
Az állami rádióban most épp azokat a napokat írják, amikor minden egyes műsor (nagyjából az esti mese és a rádiószínház kivételével) a Nyugatot, de elsősorban is hazánkat lerohanni szándékozó kétszínű, gonosz, lusta tömegekkel riogatja a nagyérdeműt.
Egy hete véget ért a nyár, meteorológiai értelemben legalábbis; nem meteorológiai értelemben ugyanakkor abban sem vagyunk egészen biztosak, hogy volt-e egyáltalán, vagy ha volt is, minek.
Akárhonnan is nézzük, augusztus 20. elsősorban a tűzijátékról szól, tudja ezt kis- és nagymagyar, kormány- és városvezető, meteorológus és katasztrófavédelmis egyként. Minden más körítés, felvezetés, kötelező kör csupán az este nagy össznemzeti durrogtatása előtt.
Amikor 2013. augusztus 30-án, 74 évesen elhunyt a Nobel-díjas északír költő, világszerte úgy búcsúztak tőle, mint a nemzetközi irodalmi élet legismertebb lírikusától, az utolsó világsztár költőtől.
Nem állítjuk, hogy ma Magyarországon könnyű lenne szórakoztató, összetett és okos női magazint csinálni, a legtöbb próbálkozás (legalábbis eddigi tapasztalataink szerint) általában már a címnél elvérzik – mintha a nőiség másról sem szól(hat)na, csak úgy záporoznak a tűsarkak, ridikülök és egyéb, a női lét leglényegét megjeleníteni hivatott, együgyű tárgyak.
A ma emberének, ha egyáltalán bármi, a következő három dolog jut eszébe valószínűleg, amikor a Klebelsberg Kunó nevet meghallja: a közoktatás felvirágoztatása, a numerus clausus és a Klik.