Rádió

Reggeli torna helyett

Sportjegyzetek a Klubrádióban

Interaktív

Nem kell ahhoz hallgatottsági statisztikákat bújó szakértőnek lenni, hogy belássuk, akár közszolgálati, akár kereskedelmi, akár zenei, akár gazdasági rádióról van szó, a reggeli műsorsáv a nap egyik, ha nem a legfontosabb időzónája.

Az a pillanat a napban, amikor a rádió hatékonyan ki tudja használni a maga helyhez nem kötöttségét a lomha televízióval szemben. Nem véletlen, hogy a Morning és Reggeli Show-tól (azaz újabban a Balázséktól) kezdve a 180 percen át a Reggeli Monitorig és tovább mindenféle csodaműsorokkal igyekeznek az adók kiszolgálni a fürdőszobában készülődő, sietve reggeliző vagy máris autóban ülve araszolgató közönségüket. Nem véletlen tehát az sem, hogy egy ma már (felsőbb akaratból) csak online fogható rádió hajlandó egy jól ismert színész-műsorvezetőnek olyan fizetést kínálni – ahogy beszélik –, ami egy közepesen tehetséges NB 1.-es labdarúgónak vagy egy jobb állami gimnázium teljes tanári karának is a becsületére válna.

A Klubrádió hattól tízig a Reggeli gyors című műsorral vesz részt ebben a versenyben, és megbízhatóan hozza, amit hozni kell: szórakoztató, informatív, kellően laza (a komoly viták és elemzések terepe a késő délután lesz majd) és sokszínű. Van benne egy kis politika is, de azért nem akarják ezzel túltelíteni a kialvatlan hallgatót: arányaiban nagyobb részt kapnak a hétköznapi hírek, közlekedési informá­ciók és a reggeli szöszmötöléshez illő műsorvezetői fecsegések. Van egy elem benne mégis (na jó, kettő: a napi nemzetközi lapszemléért is kijár a dicséret), amivel érzésünk szerint többet nyújt, mint konkurensei, mégpedig – meglepő módon – a sporthírekkel.

Minden hétköznap kilenc óra tájban egyszer csak elhangzik, hogy „Felkészülni, vigyázz, kész… reggeli sport”, és a hallgatók nagy része nyilván ásítozva várja, hogy néhány percben megkapja az előző nap vagy a hétvége sporteredményeinek bágyasztó felsorolását, nagyjából a megszépült emlékű vízállás-jelentések stílusában. De semmi ilyesmiről nincs szó; M. Dénes Tamás, a rovat szerkesztő-műsorvezetője abszolút autonóm és a mai rádiós viszonyok között meglehetősen rendhagyó mini magazint épít fel a maga néhány percében. Ha előzményt kellene hozzá keresni, kevésbé a sporthíradók, és sokkal inkább a mára sajnos a kihalás szélére került rádiós jegyzetek között kéne kutakodnunk. Van itt egy erős hang, a házigazdáé, aki a maga nézőpontjából kommentálja végig az elmúlt egy (vagy egy-két) nap sportközeli történéseit. A hangsúly a saját nézőponton és a kommentáláson van, na meg a napi témákhoz választott zenéken is (ami szintén szokatlan elem egy sportműsortól).

A múlt hétfői adást például a Szupercsapat című retró sorozat ma is ismerősen csengő zenéje vezette fel, hogy ennek örvén szóljon M. Dénes a magyar kosárválogatott remek teljesítményéről vagy a US Opent nyerő Rafael Nadal szakmai csapatának fineszességéről, s legvégül, egy New England-i kitérő után hazai témához visszatérve, immár az irónia felé lopakodva: a Puskás Akadémia újpesti sikeréről – már amennyiben siker a nemzet akadémiájától, hogy saját nevelésű játékosok és szárnybontogató fiatalok helyett világot látott balkáni zsoldosokkal verte az Újpestet 3:1-re.

M. Dénes Tamás reggeli sportjegyzete akkor a legjobb, ha talál hozzá olyan témát, ami az egész (rövidke) műsoridőre kitart. Az elit labdarúgás körüli pénzügyi viszontagságok, a lassan elkomolytalanodni látszó orosz doppingbotrány, a 2024-es és 2028-as olimpiákat körüllengő vaskos érdektelenség ilyenek voltak az elmúlt héten. Néha azért a Reggeli sport is átvált monoton eredménysorolásba, de az a ritkább eset. Ami jóval gyakoribb, hogy polemikus, reflektív módon közelít meg olyan kérdéseket, amelyekről az átlagos sportműsorok – talán a mundér (tornadressz) becsületének védelme miatt – általában nem szívesen ejtenek szót. Ez pedig akár reggeli torna helyett sem rossz ajánlat.

Reggeli sport, Klubrádió, szeptember 11–15.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”