Az a pillanat a napban, amikor a rádió hatékonyan ki tudja használni a maga helyhez nem kötöttségét a lomha televízióval szemben. Nem véletlen, hogy a Morning és Reggeli Show-tól (azaz újabban a Balázséktól) kezdve a 180 percen át a Reggeli Monitorig és tovább mindenféle csodaműsorokkal igyekeznek az adók kiszolgálni a fürdőszobában készülődő, sietve reggeliző vagy máris autóban ülve araszolgató közönségüket. Nem véletlen tehát az sem, hogy egy ma már (felsőbb akaratból) csak online fogható rádió hajlandó egy jól ismert színész-műsorvezetőnek olyan fizetést kínálni – ahogy beszélik –, ami egy közepesen tehetséges NB 1.-es labdarúgónak vagy egy jobb állami gimnázium teljes tanári karának is a becsületére válna.
A Klubrádió hattól tízig a Reggeli gyors című műsorral vesz részt ebben a versenyben, és megbízhatóan hozza, amit hozni kell: szórakoztató, informatív, kellően laza (a komoly viták és elemzések terepe a késő délután lesz majd) és sokszínű. Van benne egy kis politika is, de azért nem akarják ezzel túltelíteni a kialvatlan hallgatót: arányaiban nagyobb részt kapnak a hétköznapi hírek, közlekedési információk és a reggeli szöszmötöléshez illő műsorvezetői fecsegések. Van egy elem benne mégis (na jó, kettő: a napi nemzetközi lapszemléért is kijár a dicséret), amivel érzésünk szerint többet nyújt, mint konkurensei, mégpedig – meglepő módon – a sporthírekkel.
Minden hétköznap kilenc óra tájban egyszer csak elhangzik, hogy „Felkészülni, vigyázz, kész… reggeli sport”, és a hallgatók nagy része nyilván ásítozva várja, hogy néhány percben megkapja az előző nap vagy a hétvége sporteredményeinek bágyasztó felsorolását, nagyjából a megszépült emlékű vízállás-jelentések stílusában. De semmi ilyesmiről nincs szó; M. Dénes Tamás, a rovat szerkesztő-műsorvezetője abszolút autonóm és a mai rádiós viszonyok között meglehetősen rendhagyó mini magazint épít fel a maga néhány percében. Ha előzményt kellene hozzá keresni, kevésbé a sporthíradók, és sokkal inkább a mára sajnos a kihalás szélére került rádiós jegyzetek között kéne kutakodnunk. Van itt egy erős hang, a házigazdáé, aki a maga nézőpontjából kommentálja végig az elmúlt egy (vagy egy-két) nap sportközeli történéseit. A hangsúly a saját nézőponton és a kommentáláson van, na meg a napi témákhoz választott zenéken is (ami szintén szokatlan elem egy sportműsortól).
A múlt hétfői adást például a Szupercsapat című retró sorozat ma is ismerősen csengő zenéje vezette fel, hogy ennek örvén szóljon M. Dénes a magyar kosárválogatott remek teljesítményéről vagy a US Opent nyerő Rafael Nadal szakmai csapatának fineszességéről, s legvégül, egy New England-i kitérő után hazai témához visszatérve, immár az irónia felé lopakodva: a Puskás Akadémia újpesti sikeréről – már amennyiben siker a nemzet akadémiájától, hogy saját nevelésű játékosok és szárnybontogató fiatalok helyett világot látott balkáni zsoldosokkal verte az Újpestet 3:1-re.
M. Dénes Tamás reggeli sportjegyzete akkor a legjobb, ha talál hozzá olyan témát, ami az egész (rövidke) műsoridőre kitart. Az elit labdarúgás körüli pénzügyi viszontagságok, a lassan elkomolytalanodni látszó orosz doppingbotrány, a 2024-es és 2028-as olimpiákat körüllengő vaskos érdektelenség ilyenek voltak az elmúlt héten. Néha azért a Reggeli sport is átvált monoton eredménysorolásba, de az a ritkább eset. Ami jóval gyakoribb, hogy polemikus, reflektív módon közelít meg olyan kérdéseket, amelyekről az átlagos sportműsorok – talán a mundér (tornadressz) becsületének védelme miatt – általában nem szívesen ejtenek szót. Ez pedig akár reggeli torna helyett sem rossz ajánlat.
Reggeli sport, Klubrádió, szeptember 11–15.
